Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen eltérések fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között; a második felvonásában a különbségek oktatáspolitikai vetületét veséztük ki; a harmadik etapban pedig az egészségügy kérdéskörét boncolgattuk a teljesség igénye nélkül. A negyedik fejezetben a nyugdíjügyeket feszegettük; az ötödik epizód az ifjúságpolitika dimenzióiról szólt; majd a hatodikként megfejtett környezetpolitikai aspektus; és a hetedikként felgöngyölített energiapolitikai rész után most a belügy és a honvédelem kerül terítékre.
Emlékezetes, február közepén, amikor a választási kampány elstartolt, Orbán Viktor és Magyar Péter évértékelő beszédéből is az derült ki, hogy a két pártvezető-listavezető nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is eltérő jövőképet vázol fel az április 12-én a szavazófülkékbe készülő választóknak.
Bár a honvédelem és a rendvédelem két eltérő irányú pálya – az egyik a külső biztonságért felel, a másik a belső rendet tartja fenn –, mégis egy lapon említenénk őket jelen összehasonlításunkban. Mérlegre tesszük a Fidesz kormányzását és a Tisza Párt ajánlatcsomagját, hogy a két masszívvá vált politikai tömb szakpolitikai elképzeléshalmaza között miféle eltérések bújnak meg.
Mivel operált a Fidesz?
Az Orbán-kormányok elmúlt bő másfél évtizedének hajnalán, már a kampányígéretek sorában elhangzott, hogy „két hét alatt” rendet tesznek. Az idézet a miniszterelnöktől ered, de a 16 éve a belügyminiszteri pozíciót betöltő Pintér Sándor reflektált erre akkoriban gyakorlatilag azzal, hogy rend is lett. Bár a politikus hosszú évek óta önálló tárcát visz, de idővel plusz feladatokkal is bővült az általa vezetett Belügyminisztérium. Az oktatást és az egészségügyet már 2022-ben ebbe integrálták, majd a gyermekvédelem egyes feladatköreit is ugyanezen szaktárcába olvasztották.
Míg Pintér stabilan állt miniszteri megbízatásában, addig a Honvédelmi Minisztérium élére szinte ciklusról ciklusra más személyt helyeztek. Jelenleg Szalay-Bobrovnicky Kristóf tölti be ezt a kormányzati feladatkört, akinek irányítása alatt a Magyar Honvédség és a hadiipar jelentős fejlesztéseken ment keresztül, ugyanakkor a szerencsejátékhoz fűződő múltját számtalan kritika érte az ellenzéki oldalról.
Az plasztikusan látható mind a kormányösszetételből, mind a Fidesz-KDNP kommunikációjából, hogy ezen szakpolitikai ágakra egyaránt fokozott hangsúlyt helyeztek. Kérdés, mi olvasható ki a tényleges kormányzati lépések sorából, ha azok mélyére ásunk.
Ami a belügyet illeti, a rendőrségi állomány száma láthatóan megcsappant, de az időszakos béremelésekkel, a fegyverpénz bevezetésével próbálták vonzóbbá tenni a pályát. Habár a korábbi években is hajtottak végre hasonló hangulatjavító intézkedést, úgy döntött a kormány, 2026 elején is hat havi fegyverpénzt fizetnek ki 56 ezer hivatásos állományú dolgozónak. A juttatás a belügy közlése szerint a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a tűzoltóság és a NAV hivatásos állományát is érinti.
Azt a fideszes kormányzás egyik első intézkedése volt, hogy a hivatásosok korkedvezményes nyugállományba lépésének lehetőségét megszüntették. Ez számottevő költségvetési terhet vett le a vállukról, ugyanakkor sok érintett finoman szólva is elnagyolt, igazságtalan intézkedésként detektálta. A 2012-es reformok ezt ugyanis úgy alakították át, hogy a klasszikus szolgálati nyugdíj helyett csak korhatár előtti ellátás vagy a szolgálati járandóság érvényesíthető, még a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár előtt.
Ez a „tollvonás” általi eltörlés többek közt a vasutasokat is érintette, igaz, most, a februári kampányban Lázár János közlekedésért is felelős miniszter elejtett egy olyan mondatot, miszerint a Vasutasok Szakszervezetének kellene kezdeményezni a korkedvezményes nyugdíj lehetőségéről szóló tárgyalásokat, ezzel újra felvetették ennek az esetleges újragondolását.
A „két hét alatt rendet teszünk” kifejezés leginkább Orbán Viktor 2010-es választási kampányának elhíresült ígérete volt, mely a rendőrségi és közbiztonsági állapotok gyors megváltoztatására utalt. Majd Pintér Sándor már néhány hónap miniszteri működés után rögzítette, megtörtént a rendteremtés. Ebben azonban a mindenkori ellenzék soraiból megszámlálhatatlan mennyiségű kritika zúdult az Orbán-kormányokra, és elégtelennek találták a bűnügyi statisztikák kozmetikázását. Ha a friss adatokra tekintünk, EU-s összevetésben nem állunk túl jól a börtönlakók számában: a második legnagyobb rabarányt produkáltuk az uniós mezőnyben. A hazai büntetés-végrehajtási intézmények enyhén zsúfoltakká váltak (erre még az alábbiakban visszatérünk).
Ugyanakkor a kormány drogpolitikája drákói szigort követ, nem csupán a terjesztést, hanem a fogyasztást is súlyosan büntetik.
Ami a honvédelem ügyét illeti, látszanak egészen ambivalens pontok a kormányzati narratíva és az egyes lépések viszonylatában. A diplomáciában úgy tűnt, egyre bezárkózóbb külpolitikát folytat az ország, és ez a hadászatban, a honvédelemben is lecsapódott, miközben a NATO-val kapcsolatban is lazítottak a katonai szövetség kötelékén.
A kabinet kritikusai szerint a szuverenitás politikai jelszava ugyanúgy jelentésmódosulást hozott, mint mondjuk a nemzeti jelző dohányboltokra aggatása. Márpedig a szuverenitásvédelem rendkívüli prioritást kapott a kommunikációjuk alapján, ennélfogva nem is csoda, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalt is életre hívták 2024 elejétől. A hivatal fő feladata a nemzeti szuverenitást sértő vagy veszélyeztető, külföldi érdekből érkező befolyásolási kísérletek feltárása és vizsgálata. Ezenfelül elemzi a demokratikus vitákba, választásokba történő beavatkozásokat, különös tekintettel a politikai döntéshozatalt befolyásoló külföldi finanszírozásra. Ám az ezzel együtt megalkotott szuverenitásvédelmi törvényt durva EU-s bírálat érte, jelezvén, az nem egyeztethető össze az uniós joggal.
Igaz az is, hogy a kabinetben időnként eléggé sajátosan értelmezik a szuverenitást, jelesül a nemzetközi kereskedelem kérdésében.
Több ízben is kaptak a honvédség tagjai főszerepet a mindennapjainkban a kormány jóvoltából, ezzel kvázi demonstrálva is az ország honvédelmi felkészültségét: például, mikor a koronavírus-pandémia idején a járványügyi intézkedések betartatása volt a cél. Majd a katonai állományt akkor is kulcsszerepbe helyezte, amikor az utóbbi hetekben a stratégiai kőolajkészletek védelmével szintén a honvédséget bízta meg a kormányfő, és ennek nyomán már terepszemlét is tartott a honvédelmi miniszter, aki azt vallja, „a békéhez erő kell”.
Ezzel együtt a kormány hangoztatta békepárti narratíva kommunikációs úthengerként dominálta le a közbeszéd minden szeletét – és az orosz-ukrán háborúból való kimaradás olyannyira beváltotta a hozzá fűzött pártpolitikai reményeket, hogy a kormányoldal be is húzta a 2022-es országgyűlési választásokat. Ráadásként újabb kétharmados felhatalmazás mellett ültek be a parlamenti patkóba. Kényesen ügyeltek arra a nyilvánosságban, hogy az orosz-ukrán konfliktust érintő fegyverszállításhoz alig, vagy csak közvetett módon járuljon hozzá Magyarország, ám a csádi misszióban való katonai részvételünket is máshogy tálalták kommunikációs szempontból. Utóbbinak egy a honvédelmi tárca által előterjesztett javaslat szerint célja a tanácsadás, támogatás és harctéri mentorálás a csádi fegyveres erők részére; az ott lévő magyar érdekeltségek és magyar állampolgárok oltalmazása; és a terrorizmus elleni harc. Az Afrikába küldött magyar kontingens kétszáz főt jelentett 2023-ban. Tavaly pedig kiderült, busás fizetség ígérete mellett magyar mentődolgozókat is toboroznak Csádba.
Miközben a háborúellenes retorika viszi a prímet immár négy esztendeje, a béke fontosságát pedig elementáris erővel harsogják minden fronton, aközben a kellő volumenű haderőfejlesztésről sem feledkeztek meg a kormány berkeiben.
A védelmi ipar fejlődése a számokban is tükröződik, de nem csupán hazai, hanem európai szinten is jócskán megszaporodtak a védelmi beruházások, mind volumen, mind árbevételt tekintve.
Az eszközpark is jelentős fejlesztésekkel gazdagodott, és a hadiipar is turbófokozatba kapcsolt az elmúlt években. A Rheinmetall esete az egyik eklatáns példája ennek: Orbán Viktor a német védelmi ipari cégcsoport elnökét már 2021-ben személyesen fogadta a Karmelitában, hogy az újgenerációs Lynx gyalogsági harcjárművek magyarországi gyártásáról, a hadiipari kutatás-fejlesztésről és az ország védelmi megerősítéséről tárgyaljanak. Azóta a Zalaegerszegen épülő Lynx harcjárműgyár már javában működik. A miniszterelnök a tankgyártás indulásakor „a békéhez erő kell” republikánus szlogennel köszöntette a Rheinmetall Hungary gyár ünnepélyes átadását.
A kormányfő 2023-ban szintén hivatalában egyeztetett Armin Pappergerrel és Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, és Orbán akkor azt hangoztatta, „Magyarország megvédése a legfontosabb célunk, ezért a magyar honvédség és a hadiipar fejlesztése” nem lassulhat. A békepárti és a honvédelemre fókuszáló frázisokat felváltva alkalmazta akkor is, mikor úgy fogalmazott: szerinte katonai erőre azért van szükség, hogy mindenki lássa, háborús időkben is megőrzik az ország biztonságát, ezért „háborúskodás helyett hasznosabb jóban lenni velünk”. Ez is azt mutatja, hogy a túlzottan harciasnak ható kommunikációjukat mindig igyekeznek a békepárti narratívaelemekkel lehűteni.
Egyúttal attól is távol tartja magát a kormányzat, hogy valaha is újra bevezessék a kötelező sorkatonai szolgálatot. A tartalékos szisztémának azonban nagyobb teret engedtek, amióta a honvédség megkezdte az úgynevezett területvédelmi tartalékosok nagyarányú létszámnövelését. Anyagilag is honorálták a toborzást, illetve a tartalékosok beszervezését.
Az Adaptive Hussars 2025 műveleteit a tavalyi évben hívták életre, erre több mint ezer tartalékost rendeltek be. Ennek során, mint akkor közölték, „a hivatásos, szerződéses és tartalékos katonák a közös feladatok végrehajtásával tesztelik és egyben fejlesztik is a haderő reagálóképességét és működési hatékonyságát”, s ebben a honvédség minden alakulata érintett.
Ami pedig mind a két szakpolitikai területet összefogja, hogy a 2015-ben kicsúcsosodó – s részint mesterségesen katalizált – migrációs helyzet elkerülhetetlenné tette a kormány számára a határvédelem biztosítását a déli határon. Ehhez első körben mind a rendőri, mind a honvédelmi állomány jelentős részét az érintett határsávhoz rendelték, ám mivel az ország belsejéből hiányzott az állomány a rend, a közbiztonság fenntartására, egyúttal intenzív toborzásba is fogtak. Végül csak 2022-ben jutottak el odáig, hogy létrehozzák az úgynevezett határvadász egységeket, e speciális alakulatokat kifejezetten a szerbekkel, illetve a horvátokkal közös határsávhoz odarendelt egyenruhásokból állt, akiknek a határvédelem lett az elsődleges feladata.
A mögöttünk hagyott években láthatóan a biztonságot ilyen szempontból igyekeztek komolyan venni, ezért a személyi jelenlét mellett a zöldhatáron felhúztak egy fizikai határzárat, amely az illegális migrációval igyekezett felvenni a harcot. Ez voltaképpen egy acéloszlopon lévő drótháló és NATO-szabványú pengés dróthenger, amelynek megépítésébe már 2015-ben belevágtak, ám csak 2023 nyarán sikerült befejezniük. A kerítésépítés és a folyamatos fejlesztések összesen 650 milliárd forintba kerültek. Először elég megosztó intézkedés volt a határzár, az ugyanis a mindenkori ellenzék bizonyos pártjaiból, valamint a nemzetközi színtéren is visszhangot váltott ki. Az Európai Unió részéről gyakran érték kritikák, ugyanakkor a kormány álláspontja azóta is azt hangoztatja, a rendszer sikeresen védi Magyarország és az EU külső határait.
Az azonban utólag is nehezen magyarázható lépésnek bizonyult, hogy 2023-tól kezdve a fogva tartott embercsempészeket ezerszám engedték szabadon, amint a hazai börtönök kapacitásproblémákba ütköztek. A kormányzat a túlzsúfolttá vált cellákon túl a költségcsökkentéssel magyarázta ezt a döntést, melynek lényege, hogy a szóban forgó külföldi elítélteket feltételesen szabadlábra helyezi azzal a feltétellel, hogy elhagyják az országot. Nyilván ezt szintén komoly kritikák kísérték mind uniós, mind belpolitikai síkon. 2024-ben is több mint ezer főt szabadon engedtek hasonló megfontolással. Később, 2025-ben már ötszörösére ugrott a magyar-szerb határon elfogott határsértők száma, ahogy az elfogott embercsempészek száma is jelentősen nőtt.
A kormányzati kommunikáció narratívájának mindmáig markáns eleme a migráció, bár ennek tematizálása a napi politikában kissé háttérbe szorítja a kérdés szakpolitikai megközelítését.
Az utóbbi hetekben lángra gyúló közel-keleti konfliktus nemcsak globális olajválságot eredményezett, hanem Orbán Viktor meglátása szerint más is kisülhet ebből: maga a háború és az Iránban lévő négymillió afgán menekült miatt tömeges migrációra kell felkészülni.
Egy kisebbnek látszó, de a médiában annál nagyobb feltűnést érdemlő ellentmondás bontakozott ki, amikor a március közepi kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely váratlan választ adott arra az újságírói kérdésre, létezhet-e olyan forgatókönyv, hogy Donald Trump kérésére magyar katonákat küldjenek az Irán által lezárt Hormuzi-szoros felszabadítására. A miniszter az esetleges katonai segítségről úgy fogalmazott, „ha ő ezt kérné, akkor megfontolnánk”. Ennek viszont szöges ellentétével, sőt cáfolatával replikázott a miniszterelnök, akinek szavai szerint ez „marhaság”, majd azzal árnyalta a kijelentést, „ha lesz tengerünk és hajónk, majd megfontoljuk”.
2024 januárjától lépett hatályba az aranyvízumtörvény, amely harmadik országbeli, azaz ez EU-n és EGT-n kívüli állampolgároknak új vízum és tartózkodásiengedély-szabályokat vezetett be. A kormányzati kommunikáció szerint a bevándorlási szabályokat szigorító, ám több szempontból megengedőbb törvény értelmében az ország megnyitotta határait a tehetős külföldiek előtt, cserébe százmillió forint értékben valamilyen meghatározott befektetést kell idehaza tető alá hoznia. 2017-ben a hatóságok amúgy a korrupciós vádak miatt leállították a hasonló aranyvízum-programot.
A kormányoldal migrációellenes politikáját kritikusai szerint zárójelbe teszi a harmadik országból származó vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról szóló, 2023-as vendégmunkástörvény is, melynél az ördög részletekben rejlik. E jogszabálynak ugyanis elvileg a munkahelyek védelme és a szabályozott munkaerő-behozatal volt a célja, mégis egyfajta lazább környezetet teremtett: a közvetítők útján hazánkba csábított vendégmunkások eszerint összevont engedéllyel, meghatározott ideig dolgozhatnak Magyarországon, ám ez meghosszabbítható. Mindeközben azt a kormánykommunikációt is rendre hangsúlyozták, miszerint hazánk nem lesz sem bevándorló-, sem vendégmunkás-ország.
Mire vállalkozna a Tisza?
A Tisza Párt Működő és Emberséges Magyarország Alapjai elnevezésű programjában előzetesen leszögezik, hogy több ágazatban a rendvédelemtől a honvédelemig korlátozottak a kollektív jogok, ami egyenlőtlen érdekérvényesítést eredményez.
„A világ veszélyes hely lett, háború dúl a szomszédunkban, a biztonság nem magától értetődő többé. A jelenlegi kormány ebben a helyzetben mégis eljátszotta szövetségesei bizalmát. A hadsereget szakemberhiány és morális válság sújtja. A Tisza elutasítja a sorkatonaságot, a háború és az erőszak minden formáját. A béke kormánya leszünk. A béke megőrzéséhez meg kell erősíteni hazánk biztonságát. Ennek érdekében erős, emberközpontú és szövetségi alapú honvédelmet építünk: jól képzett katonákkal, korszerű eszközökkel” – szögezi le az ellenzéki formáció a pártprogramban.
Arra mutatnak rá problématérképükön, hogy szerintük a magyar kormány külpolitikája miatt minden magyar biztonsága veszélybe került; a Honvédség fejlesztése jelenleg főként az eszközbeszerzésekre koncentrál, humán erőforrásai gyengülnek; a védelmi ipar privatizálása pedig nemzetbiztonsági kockázatokat teremtett.
A párt honvédelmi szakértője Ruszin-Szendi Romulusz, aki korábban altábornagy és a Magyar Honvédség parancsnoka volt. A magára katonaként tekintő politikusnak a legfontosabb céljai közé tartozik a hivatásos állomány béreinek, nyugdíjainak és juttatásainak igazságos rendezése, a szolgálati állomány megbecsülését biztosító jogszabályi és szociális feltételek megteremtése, valamint a lakhatási és életkörülmények javítása. Emellett kiemelten fontosnak tartja a korszerű technikai felszerelések biztosítását, a védelmi ipar tényleges fejlesztését is.
A Biztonságos Magyarország, erős határok névre hallgató programelemük azt részletezi, mit terveznek hazánk külső biztonsága, illetve a honvédelem terén.
- „A béke pártján állunk, elutasítjuk a háborút és az erőszak minden formáját.
- Magyarország nem küld katonát az orosz–ukrán háborúba, sem más fegyveres konfliktusba.
- Nem állítjuk vissza a sorkötelezettséget.
- Helyreállítjuk a bizalmat szövetségeseinkkel.
- 2035-ig a védelmi kiadásainkat a NATO által elvárt 5 százalékos szintig növeljük.
- Jelentősen fejlesztjük a hazai védelmi ipart, felülvizsgáljuk annak privatizációját, továbbfejlesztjük a katonai kibervédelmet, és védjük szuverenitásunkat”
– áll a honvédelmet magába foglaló ígéretcsomagban.
A programfüzetben bírálatként jegyzik meg, hogy „2021 óta ismét jelentősen romlott a közbiztonság. Az egyenruhások túlterheltek, alulfizetettek, a regisztrált bűncselekmények száma évek óta rohamosan nő, a droghelyzet egyre komolyabb problémát jelent az országban”. Így meglátásuk szerint volna mit orvosolni.
A Tisza választási programja a Rend és közbiztonság kapcsán is számos tennivalót ígér:
- „Helyreállítjuk a rendvédelem becsületét és tekintélyét, megújítjuk a bérrendszert, és vonzó életpályát kínálunk.
- Helyreállítjuk a közrendet: 150 ezer alá csökkentjük a regisztrált bűncselekmények számát.
- Működő, szigorú, de emberközpontú drogpolitikával kezeljük az egyre súlyosbodó droghelyzetet”
– sorolják a tiszás programfüzetben.
A megfogalmazottak elég combos anyagi terhet róhatnak az állami büdzsére, noha azt a párt vezetői rendre jelzik, hogy a korrupciót felszámolnák és feloldanák a megrekedt uniós forrásokat. Akárhogy is, ez mindenképp óriási horderejű feladvány lesz, már amennyiben bizalmat kapnak majd kormányalakításra, és képesek legyűrni az ellenoldalt.
Hogy különbözik el a két politikai erő?
Mindezek tükrében az körvonalazódik, hogy a kormánypárti és a tiszás biztonsági-védelmi szakpolitikai ajánlatpakk drámaian eltér egymástól, néhány kirívó ügyhöz azonban hasonló elképzeléssel, metodikával állnak hozzá bizonyos részterületekhez. A Tisza a megbecsültséget, a béremelést központi elemként hangoztatja, miközben rendszerszintű reformokat eszközölnének, radikálisan változtatnának mind az egyenruhások életpályájának, mind pedig a nyugdíjazásuk opcióin. A Fidesz kommunikációs fogásaihoz hasonlatosan a nemzeti szuverenitást is fenntartanák– ám a NATO-val fennálló viszonyt visszaterelnék eredeti medrébe, valamint finomhangolnák a hazai haderőfejlesztést, leszámolva a korrupcióval is.
Az ellenzéki párt választási programja e tekintetben rendpárti és konzervatív jegyeket egyaránt tartalmaz – de ezt megspékelik egy nagy adag atlantista elköteleződéssel: ez utóbbit a Fidesz enyhén fogalmazva már lazábban értelmezi a geopolitika terepasztalán. A kormánytól megszokott EU-kritika ciklusokon átívelően adott, ám egészen a Trump-adminisztráció felállásáig erős Amerika-kritikus hangsúly jellemezte a kormánypártokat. Az úgynevezett békepárti álláspont pedig egy olyan mesterségesen kreált, virtuális törésvonalat képez, amely az épp meglévő politikai ellenlábast háborúpártinak kiáltja ki – ezt már mindkét oldal tudatosan alkalmazza a másikkal szemben, eltérő intenzitással.
Bár az aktuálpolitika és a most is pörgő választási kampány egy messzemenőkig polarizált törzsi logikát követ, és ugyan sok részletben más-más nézeteket vallanak, mégis számos pontban azonos állásponton van a két, egymással farkasszemet néző tábor. Azt viszont, hogy melyik párt közössége nyeri el végül a választóközönség bizalmát, csak április 12-e után tudjuk majd meg.
