A Hernádvíz Kft. ügyében a legfrissebb perindítvány idén november 24-én született, és idősebb Klement Tibor nevéhez fűződik. Idősebb Klement azt akarja a bíróságon elérni, hogy kimondják: egyedül az ő joga lehet a kesznyéteni vízierőmű vételárát előteremtő hitel továbbadása, vagyis az úgynevezett engedményezés, mert ő adta azt a pénzt, amelyből Nagy Béla nyugdíjas politológus megvásárolta az ÁPV Rt.-től a létesítményt. Idősebb Klement azt is kérte, hogy ha az ÁPV Rt.-hez beadott, a Hernádvíz Kft., illetve az erőmű tulajdonjogának eladásáról szóló szerződéseket jóváhagyná a privatizációs szervezet, akkor ezt hatálytalanítsa a bíróság. Erre egyébként már aligha kerül sor, hiszen az ÁPV tavaly, év végén megtagadta a beleegyezést, így várhatóan az alperesek Rostás Zsolt, Nagy Béla, Erdélyi Zsuzsanna, valamint a kölcsönt formálisan adó Klement-rokon lesznek. Az ügy kulcsfigurája Nagy Béla, nyugdíjas politológus, egyetemi tanár, aki 1997-ben 200 millió forintért - hivatalosan soha meg nem nevezett forrásból - megvásárolta a kesznyéteni erőművet az akkori tulajdonos ÁPV Rt.-től. A Nagy ügyvezetésével működő Hernádvíz Kft. ezután Magyarország egyetlen magántulajdonban lévő vízierőművét kezdte működtetni. A NAPI Gazdaságnak az elmúlt napokban nyilatkozó idősebb Klement Tibor kijelentette, hogy ő adott annak idején 200 millió forintot egy rokonának, aki ezután a pénzt Nagy Bélának továbbította, aki megvásárolta a vízierőművet. Az idősebb Klement szerint így a szóban forgó rokon a Nagynak adott hitelkövetelést másnak már nem adhatta tovább, vagyis nem engedményezhette volna azt rajta kívül senkinek. (Ennek a kijelentésnek a későbbiekben, Erdélyi Zsuzsa és Rostás Zsolt színrelépésekor lesz nagy jelentősége.) Nem sokkal ezután a Klement család biztosítani akarta a tulajdonjogot az erőműben, és Nagy Bélával szerződést kötöttek a vízierőmű megvásárlásáról, amely azonban nem lépett érvénybe. Ehhez ugyanis az ÁPV Rt. hozzájárulása is kellett volna, az érintettek azonban nem keresték meg a privatizációs szervezetet. (A magánosításkor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kikötötte, hogy hét évig nem értékesíthető az erőmű a beleegyezése nélkül.) Később újabb adásvételi megállapodást kötöttek, de ezt idősebb Klement adta be az ÁPV-nek, így azt formailag utasították el, hiszen Nagynak kellett volna ezt a lépést megtennie. Ezután ifj. Klement Tibor és Nagy kötött megállapodást, amely kitért arra, hogy az utóbbi nem fog elállni a nekik történő eladás szándékától. (Klementék szerint ezt az egyezséget sérti Nagy későbbi szerződéskötése Rostás Zsolttal.) Klementék álláspontja szerint ezért nem lehetett jogszerű, hogy az előbb már említett rokon a Nagynak adott - a vízierőmű megvásárlását finanszírozó - hitelre szóló követelést engedményezte, vagyis tovább adta az Erdélyi Kft.-nek (ennek vezetője Erdélyi Zsuzsanna), s ez a társaság utóbb Rostás Zsoltnak engedményezte a kölcsönt. Ezzel éppen ellentétes véleményt képviselnek Rostás jogászai, akik szerint teljesen törvényesen zajlott az eljárás. Annyi bizonyos, hogy Rostás időközben - 2000. szeptemberében - az ügyvezetői tisztségről lemondott Nagy Béla helyett ügyvezetője lett a Hernádvíz Kft.-nek, Kégl Istvánnal együtt. Rostás és Nagy a vízierőmű eladásáról is megegyeztek, az erről szóló szerződést azonban 2000 folyamán kétszer is visszautasította az ÁPV Rt. A privatizációs szervezet arra hivatkozott, hogy nem látja garantáltnak a létesítmény további biztonságos működtetését, szakmai, illetve pénzügyi szempontból. Az ÁPV Rt. kárt okozott azzal, hogy nem adta hozzájárulását ahhoz az adásvételi szerződéshez, amelyet Nagy Béla nyugdíjas egyetemi tanár és Rostás Zsolt vállalkozó kötött a Hernádvíz Vízierőmű Kft. értékesítéséről - mondta lapunknak Kégl István, a Hernádvíz Kft. ügyvezetője. Kégl tudomása szerint ezért kártérítést követelve Nagy és Rostás pert indítanak a privatizációs szervezet ellen. Tábik Ferenc, Rostás ügyvédje ugyanakkor azt is elmondta a NAPI Gazdaságnak, hogy továbbra is kérik az adásvételi szerződés jóváhagyását az ÁPV Rt.-től. Kenderes György, a Hernádvíz Kft. felügyelőbizottságának elnöke szerint az ÁPV Rt. megsértette az általa között privatizációs szerződést, minthogy a megállapodás kitér arra: amennyiben egy harmadik vevő ugyanazokkal a feltételekkel vállalja az erőmű üzemeltetését, mint Nagy Béla, akkor a privatizációs szervezet a szükséges engedélyt köteles megadni. Márpedig Kenderes és Tábik egyaránt kifejtette: Rostás Zsolt közjegyző előtt nyilatkozva, közokiratban rögzítette, hogy új tulajdonosként az 1997-ben kötött szerződés minden pontját vállalja, így például az erőmű üzemeltetését 2004-ig. (Az ÁPV Rt. lapunk nem hivatalos információi szerint csak akkor hajlandó megadni a hozzájárulást, ha erre bírói ítélet kötelezi.) Kégl elmondta, hogy Rostásnál már jelentkeztek vevők az erőmű megvásárlására. A vételár 1,2 milliárd forint lett volna, ám mivel az ÁPV Rt. nem hagyta jóvá a Nagy és a Rostás közötti adásvételt, az utóbbi elesett az ígéretes üzlettől. A privatizáció óta 270-280 millió forintot költöttek a kesznyéteni vízierőmű felújítására (az 1997-es szerződés szerint háromszázmilliót kell Nagynak 2004-ig a létesítmény rekonstrukciójára fordítania). Kenderes elmondta: az erőmű vízjogi engedélye immár 10 évre érvényes, a korábbi gyakorlattal szemben, amikor a rossz állapotban lévő erőmű csak 2-3 évre kapta meg ezt a jogosítványt. Időközben ugyanis felújították a két turbina közül az egyiket, és új, számítógép-vezérlésű irányítóközpontot is létesítettek a vízierőműben. A NAPI Gazdaság információi szerint az erőmű felújítása még abban az időben kezdődött el, amikor ifjabb Klement Tibor irányította a munkálatokat (1998 nyaráig tartott ez az időszak). Rostás és Kégl ügyvezetősége idején szintén folytatódtak a munkálatok. Ám lapunk úgy tudja, hogy az utóbbi időben bankhitelt is felvettek a vízerőműre, legalábbis a tulajdoni lapon két jelzálogbejegyzés is szerepel, az egyik például egy kölcsön felvételére vonatkozik, amit a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt. adott a Hernádvíz Kft.-nek. (A NAPI Gazdaság birtokában van egy tulajdoni lap-másolat, amely szerint a kesznyéteni vízierőműre 80 millió forint értékű jelzálogjogot jegyeztetett be a Rákóczi Bank.) A Klement család és Rostás Zsolt között nem a kesznyéteni erőmű az egyetlen viszálykeltő tényező. A Meszes Kft. törzstőkéjét képező Pallas Hotel ugyanis szintén vitatott - legalábbis tulajdonosi szempontból. A Meszes Kft.-be korábban apportként került be az idősebb Klement által felépített szálló, amelyet ő is üzemeltetett. A kft. ügyvezetője - formálisan - Erdélyi Zsuzsa volt, aki Rostás Zsoltot megismertette Klementékkel. A Meszes Kft. tulajdonosa eredetileg idősebb Klement Tiborné és unokája, Klement Péter volt. A kiskorú Péter törvényes képviselője ifjabb Klement Tiborné. Az idősebb Klementné utóbb átadta tulajdonjogát Erdélyinek. Erdélyi az ifjabb Klementnével vagyonkezelési szereződést kötött, amelyben szerepelt az a kitétel, hogy az ügyvezető nem adhatja el a szálloda tulajdonjogát. Erdélyi résztulajdonos-ügyvezetőként állapodott meg Rostással arról, hogy az utóbbi megvásárolja a Pallas Hotelt. Rostás azzal egyenlítette volna ki a szerződésben az ingatlan ellenértékét, hogy átadja a Linum Kft. (erről a cégről a későbbiekben ejtünk szót) felszámolási eljárása során megszerzett több tízmillió forintos áfakövetelést. Klementék tudomása szerint Rostás azonban nem szerezte meg ezt a követelést, így nem is vásárolhatta meg ezzel a szállodát. Rostás előzőleg Klementéktől kapott több tízmillió forintot, hogy megszerezze a Linum követeléseit, és az áfatartozást kivásárolva, megmentse a céget a felszámolástól. Rostás azonban nem erre fordította a pénzt, hanem más célokra, a miskolctapolcai ingatlant viszont elfoglalta. (A Linum Kft. Klement Attila és ifjabb Klement Tibroné tulajdonában volt korábban, de az áfatartozás miatt felszámolást kezdeményeztek ellene. A Linumé is volt egy időben az a miskolctapolcai ingatlan, amelyen azóta felépült a Pallas Hotel.) Rostás, miután megvásárolta a Pallast Erdélyitől, újabb szerződést kötött Erdélyivel, és így 1-1 forintért társtulajdonosok lettek ketten a szállodában. Klementék szerint ez jogszerűtlen volt, hiszen például a Meszes Kft. tagjai nem tartottak erről taggyűlést, így nincs érvényes határozat az értékesítésről. A kiskorú Klement Péter nevében sem járult hozzá a tranzakcióhoz a gyámhatóság. Tinics András, idősebb Klement Tibor ügyvédje a NAPI Gazdaságnak elmondta: a bíróság első fokon, egy birtokháborítási perben Klementéknek adott igazat, és levonulásra kötelezte a miskolctapolcai ingatlanról Rostást és Erdélyit, illetve az ő embereiket, akik addig akadályozták az idősebb Klementet abban, hogy üzemeltesse a szállodát. Szegő Iván Miklós KERETES: A kesznyéteni vízierőmű és miskolctapolcai szálloda körüli ügyekben több olyan vállalkozó is szerepet játszik, aki valamilyen módon már kapcsolatba került a rendőrséggel. A Klement család három tagját, idősebb és ifjabb Klement Tibort, valamint Klement Attilát jogerős szabadságvesztésre ítélte a bíróság csalás miatt. Az ügy másik szereplője, Rostás Zsolt ellen csalás miatt zajlik eljárás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon - ezt a hatóság szóvivője is megerősítette. Mint megtudtuk, Rostást a miskolctapolcai Pallas Hotel, illetve a Meszes Kft.-vel kapcsolatos ügyek miatt jelentették fel Klementék. Rostás ellen - a vállalkozó állítása szerint - merényletet akartak elkövetni. A NAPI Gazdaság információi szerint emberölés kísérletének előkészítése miatt idén őrizetbe is vett egy férfit a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, akit akkor értek tetten, amikor állítólag a rendőrséggel együttműködő, s így lehallgatókészülékekkel felszerelt személyeket kért fel a Rostás elleni akcióra. Kártérítést követelnek a privatizációs szervezettől Beperlik az ÁPV Rt.-t a „hernádvizesek” Pert indít az ÁPV Rt. ellen a Hernádvíz Vízierőmű Kft. eladásáról megegyező két magánszemély - értesült a NAPI Gazdaság. A privatizációs szervezet nemrégiben megtagadta annak az adásvételi szerződésnek a jóváhagyását, amelyet Nagy Béla és Rostás Zsolt kötött a kesznyéteni vízierőművet üzemeltető kft.-ről, ezért az érintettek kártérítés miatt indítanak jogi eljárást. Az ÁPV Rt. kárt okozott azzal, hogy nem adta hozzájárulását ahhoz az adásvételi szerződéshez, amelyet Nagy Béla nyugdíjas egyetemi tanár és Rostás Zsolt vállalkozó kötött a Hernádvíz Vízierőmű Kft. értékesítéséről - mondta lapunknak Kégl István, a Hernádvíz Kft. ügyvezetője. Kégl tudomása szerint ezért kártérítést követel Nagy és Rostás pert indítanak a privatizációs szervezet ellen. Tábik Ferenc, Rostás Zsolt ügyvédje (Rostás nem nyilatkozott lapunknak) ugyanakkor azt is elmondta a NAPI Gazdaságnak, hogy továbbra is kérik az adásvételi szerződés jóváhagyását az ÁPV Rt.-től, amellyel szemben csupán az első lépésük lesz a jogi eljárás elindítása. A Hernádvíz Kft. jelenlegi tulajdonosa Nagy Béla, aki 170 millió forint plusz áfáért, vagyis mintegy 200 millió forintért szerezte meg 1997-ben a kesznyéteni vízierőművet, az ÁPV Rt. által kiírt pályázaton. Az ÁPV Rt. a Naggyal kötött privatizációs szerződésben előírta, hogy a vízierőművet a tulajdonos hét éven belül csak a privatizációs szervezet jóváhagyásával adhatja el. Nagy idén áprilisban kötött szerződést Rostással a Hernádvíz eladásáról, ám ennek a megállapodásnak a jóváhagyását immár két alkalommal is megtagadta az ÁPV Rt. Kenderes György, a Hernádvíz Kft. felügyelőbizottságának elnöke szerint ezzel az ÁPV Rt. megsértette az általa között privatizációs szerződést, minthogy a megállapodás kitér arra: amennyiben egy harmadik vevő ugyanazokkal a feltételekkel vállalja az erőmű üzemeltetését, mint Nagy Béla, akkor a privatizációs szervezet a szükséges engedélyt köteles megadni. Márpedig Kenderes és Tábik egyaránt kifejtette: Rostás Zsolt közjegyző előtt nyilatkozva, közokiratban rögzítette, hogy új tulajdonosként az 1997-ben kötött szerződés minden pontját vállalja, így például az erőmű üzemeltetését 2004-ig. (Az ÁPV Rt. lapunk nem hivatalos információi szerint csak akkor hajlandó megadni a hozzájárulást, ha erre bírói ítélet kötelezi.) Kégl elmondta, hogy Rostásnál már jelentkeztek vevők az erőmű megvásárlására. A vételár 1,2 milliár forint lett volna, ám mivel az ÁPV Rt. nem hagyta jóvá a Nagy és a Rostás közötti adásvételt, az utóbbi elesett az ígéretes üzlettől. A privatizáció óta 270-280 millió forintot költöttek a kesznyéteni vízierőmű felújítására (az 1997-es szerződés szerint háromszázmilliót kell Nagynak 2004-ig a létesítmény rekonstrukciójára fordítania). Kenderes elmondta: az erőmű vízjogi engedélye immár 10 évre érvényes, a korábbi gyakorlattal szemben, amikor a rossz állapotban lévő erőmű csak 2-3 évre kapta meg ezt a jogosítványt. Időközben ugyanis felújították a két turbina közül az egyiket, és új, számítógép-vezérlésű irányítóközpontot is létesítettek a vízierőműben. Tábik Ferenc mindehhez hozzátette: igen furcsának tartja, hogy az ÁPV Rt.-nél a szakmai előkészítés során még támogatták az adásvételi szerződést, ám az igazgatótanács érdemi indoklás nélkül utasította el a kérelmet. Kenderes hozzátette: a privatizációs szervezet mind a mai napig nem hajlandó hivatalosan megindokolni, hogy miért nem járul hozzá az adásvételhez. Ha valóban az erőmű üzemeltetésének biztonsága lenne Kenderes szerint az ok, akkor felvetődik a kérdés: a privatizációnál miért egy nyugdíjas politológusnak adták el az erőművet? Sz. I. M.