Már szinte a vízcsapból is a görögországi helyzet, illetve annak megoldása vagy éppen meg nem oldása folyik. A piac valamiféle mentő csomagot várt az uniótól a görögök számára (azaz, ne szépítsük: konkrétan pénzt), azonban ehhez képest a segítség leginkább csak "lelki", azaz politikai lett (ismét konkretizáljuk: pénz helyett biztató szavakat kapott Görögország). Azaz az unió és az eurózóna (szavakban) teljes mellszélességgel kiállt bajba került tagállama mellett, de ez nem jelent anyagi támogatást sem hitel, sem ajándék formájában.
Hosszú távon persze ki tudja, mi a jó döntés, hiszen az éremnek két oldala van. Az egyik, hogy a görög válság elhúzódása - lévén az ország nemcsak az uniónak, de az eurózónának is tagja - az egész unióra kihatással lehet, sőt az euró árfolyamára már konkrétan hat is. Ez felveti a pénzügyi segítségnyújtás kérdését. Ráadásul egy esetleges segítség - mint minden, önhibájából bajba jutott embernek vagy országnak a maga teremtette bajból más által való kihúzása - demoralizál, illetve könnyelműségre csábít.
Amennyiben ugyanis a tagállamok precedenst látnak a paternalizmusra, felelőtlen gazdaságpolitikával bármelyikük bajba sodorhatja magát a jövőben - aztán a görög példára hivatkozva kérhet segítséget. Ezt pedig igen nehéz lenne elutasítani úgy, hogy közben a tagállamok egyenlőségének elve ne sérüljön. Hosszú távon tehát ez a megoldás is visszaüt az egész unióra.
Sőt, a helyzet még rosszabb, hiszen már most vannak olyan országok, amelyekről az a hír járja, hogy szintén bajban vannak, ha ez a baj nem is akkora, mint Görögországé. Azt a helyzetet pedig, amikor minden döntés rossz, akár válságnak is hívhatjuk - tehát a görög események tulajdonképpen egy uniós szintű válságot okoztak, ráadásul nem sokkal azután, hogy talán már a világszintű válságtól elbúcsúztunk.
A piaci folyamatok szintjén az eurózóna válsága értelemszerűen az euró gyengülésében ölt testet. A gyengülés természetesen a nagy riválishoz, a dollárhoz képest értendő. A görög helyzet ugyanis jól rávilágít az Európában kialakított és az amerikaival éveken át bravúros sikerekkel rivalizáló pénzügyi rendszer gyenge pontjára. Ez pedig az, hogy az euró esetében csupán egy közös pénzről van szó, de az unió maga nem vállal garanciát az egyes államok adósságaiért, így elvileg bármelyik eurót használó állam (külön) fizetésképtelenné válhat. Így aki az unióban bízva euróra konvertál és állampapírba fektetné a pénzét, annak el kell döntenie, melyik tagállam papírját vásárolja.
Az egyes eurózónába tartozó tagállamok papírjai eltérő hozamúak és eltérő kockázatúak. Ezzel szemben ha valaki az Egyesült Államokban bízik és dollárra vált egyidejű állampapír-befektetés mellett, maximum azt kell eldöntenie, milyen futamidejű papírt szeretne - a dollár mögött ugyanis egy egységes állam áll. Ebből az is következik, hogy a dollár helyzetét sokkal könnyebb kontrollálnia az Egyesült Államoknak, mint az euróét az Európai Uniónak.
Az euró tehát sokat esett most a dollárral szemben, ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy korábban éveken át folyamatosan és jelentősen erősödött, történelmi távlatban nézve tehát még mindig nem tekinthető gyengének.
Mivel most az unió és az euró van az aggódás fókuszában, kevésbé foglalkoznak a befektetők a feltörekvő országokkal, így régiónk most csendesen lebeg a háttérben, heves ármozgások nélkül. A forint is meglepően stabil, persze a gyengülő euróhoz képest, ami azt is jelenti, hogy a dollár forintban mérve is jócskán megdrágult. Mindenesetre földrajzi helyzetünk és uniós tagságunk okán a forintot hagyományosan mindig az euróhoz mértük, tehát a stabil árfolyam kifejezés mindenképp helytálló.
Stabilitást tükröz az állampapírpiac is, ott sem voltak különösebb mozgások. A három hónapos papír aukciója hozta a papírformát, tovább csökkent az átlaghozam, most már csak 5,62 százalék volt. A kötvényaukciók is nyugodt mederben zajlottak, amit már az is mutat, hogy a három sorozatból egyiknél sem került sor a felajánlott mennyiség változtatására. Mindhárom papírból eredményes nem kompetitív értékesítésre is sor került - mivel az aukciót követő átlagáras értékesítésről van szó, ez szintén azt jelzi, hogy fölöttébb nyugodt volt a piac.
