A minden szempontból (például a régió más országaival összevetve) magas kamatszint láttán ugyancsak felbátorodtak a magyar piacról korábban elmaradozó külföldi vevők. Ennek köszönhetően a forint meglehetősen erős, és az állampapírok iránt is nagy az érdeklődés, aminek következtében csökkentek a hozamok. Kérdés persze, hogy ezen az áron pozitívnak tekinthető-e mindez.
Önmagában ugyanis jónak tűnik, hogy erős a nemzeti fizetőeszközünk, de például - mint azt gyakran emlegetik is - ez az export fékeződésével járhat. Az állampapírpiacon a megnövekedett kereslet is üdvözlendő első ránézésre, azonban a jelenlegi, egyértelműen magas hozamszinten végrehajtott és végrehajtandó új állampapír-kibocsátások egyben azt is jelentik, hogy a korábban tervezettnél jobban növekszik az adósság kamatterhe, ezzel maga az adósságállomány is.
A küzdelem végső célja pedig az adósságállomány kordában tartása, ami persze más eszközökkel is elérhető, a magas kamat és hozamok azonban - legalábbis közvetlenül - egyértelműen e cél ellen dolgoznak. Hogy az előnyök és hátrányok közül melyek esnek nagyobb súllyal latba, most még aligha mondható meg, ugyanakkor kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a kamatemelésnek (és az ezzel óhatatlanul együtt járó folyamatok felvállalásának) nemigen volt alternatívája.
A forint igen erősen kezdte a hetet, majd valamelyest gyengült. A péntek délutáni 253-254 forintos euróárfolyam mellett helyzete teljesen normálisnak, a közelmúlt szintjéhez képest pedig egyértelműen erősnek tekinthető. Ráadásul megszűntek a nagymértékű kilengések, azaz megnyugodni látszik a piac - e megnyugvás részeként értékelhető a felfokozott vásárlókedv lecsillapodása után tapasztalható korrekció is. Érdekességként megjegyzendő, hogy a dollár - az euróhoz viszonyított gyengüléssel is megtámogatva - forintban kifejezett árfolyama tartósan 160 alá került.
A múlt hét az állampapírpiacon a hozamok csökkenéséről szólt, persze csak a korábbi hetekhez viszonyítva. Nyilvánvalóan ott van a befektetők egy részében a félelem, hogy ki tudja, meddig lehetnek ilyen magas szinten a hozamok, ezért igyekeznek a vásárlással - ami ideig-óráig megfelelő muníciót ad a rendszernek.
A három hónapos papír például az aukciós átlagot tekintve 24 pontot javult egy hét alatt, ami igen komoly pozitív változás. Más oldalról nézve azonban ez 8,28 százalékos értéket jelent, ami még mindig jelentősen felülmúlja az alacsonynak aligha nevezhető jegybanki alapkamatot. A hat hónapos papír aukciós hozama - ha nem a korábbi szintekkel, hanem a kamatkörnyezettel vetjük össze - a javulás ellenére szintén nem túl rózsás. 8,39 százalékos hozam mellett juthattak ilyen papírokhoz a vásárlók, ami a három hónapos hozammal összevetve is magas.
Még ennél is jobban mutatja a hozamgörbe éven belüli szakaszán az inverzitás teljes hiányát az egyéves diszkontkincstárjegy helyzete, amiből az aukción átlagosan kerek 9 százalékos hozamszinten vásároltak a befektetők (a legszerencsésebbek ennél 5 ponttal magasabb hozammal). Az egyéves hozam tehát egy százalékponttal haladja meg a kétheteset, ami nem túl biztató.
Érdekes kérdés ilyen körülmények között, hogy mi várható a következő kamatdöntéstől. A helyzet látszólag egyértelmű. Egyrészt azért volt merészebb emelés legutóbb, hogy ezt ne kelljen újabbnak követnie. Másrészt pedig a lépés, ha kissé késve is, de egyértelműen meghozta a várt hatásokat: a forint erősödött, az állampapírpiac stabilizálódott. Minden józan érv a tartás mellett szól tehát.
Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy ennek ellenére a piac konokul további emelést áraz - jól látható ez a diszkontkincstárjegy-aukciók eredményéből. Igaz, a piaci árazások mostanában nem egészen tűnnek reálisnak - a helyzet konszolidálódásával viszont ennek helyre kell billennie, azaz ha félreárazásról van szó, a hozamoknak rövid időn belül csökkenniük kell.
