A zár alá vételt a hatóság abban az esetben rendeli el a büntetőeljárás gyanúsítottjának vagyonára vagy egyes vagyontárgyaira, ha a cél meghatározott polgári jogi igény teljesítése vagy más vagyoni jellegű szankció végrehajtásának biztosítása, és ha tartani lehet az igény kielégítésének meghiúsításától. A törvény helyes értelmezése szerint - amivel néha ellentétes a gyakorlat - a zár alá vételt a gyanúsított tulajdonában álló üzletrészre lehet elrendelni, és az nem érintheti a cég tagjaitól elkülönült vagyonát.
A zár alá vétel akkor alkalmazható, ha kellő alappal kell tartani attól, hogy a gyanúsított a vele szemben érvényesíteni kívánt igény kielégítését meghiúsítja. A törvény nem határozza meg, hogy mely esetek értendők ezen, ennek megítélése a hatóságokra tartozik. Noha a zár alá vétel csak a gyanúsított tulajdonát képező vagyontárgyakkal kapcsolatban rendelhető el, az utóbbi években gyakorlattá vált, hogy a zár alá vételt olyan cég tulajdonát képező vagyontárgyakra (gépkocsik, ingatlanok) rendelték el, amelyben a gyanúsított üzletrésszel rendelkezett. E vagyontárgyak pedig a cég tulajdonát képezik, nem a gyanúsítottét; a zár alá vétel - törvénysértő - elrendelése vagy fenntartása kárt okozott ezeknek a cégeknek, mert működésüket hosszú időre megbénította. Arról nem is szólva, hogy a zár alá vételt elrendelő határozatról harmadik személy a legnagyobb gondosság ellenére is csak akkor szerezhet tudomást, ha a közhitelű nyilvántartást vezető hivatal azt bejegyzi. Ez adott esetben hónapokig is eltarthat.
A törvény szerint a biztosítási intézkedés és ezt követően a zár alá vétel a gyanúsított ingó és ingatlan vagyonára, hitelviszonyt vagy tagsági jogot megtestesítő értékpapírjaira, értékpapírnak nem minősülő, de hitelviszonyt megtestesítő papírjaira és a gazdálkodó szervezet vagyonából őt megillető üzletrészre rendelhető el. A zár alá vétel ilyenformán a gyanúsított tulajdonát képező üzletrész feletti rendelkezési jogot korlátozza, a korlátozás csak a gyanúsított vagyoni érdekeltségéig terjedhet, és nem érintheti a cég tulajdonában álló vagyontárgyakat.
Egyszemélyes társaságok esetében az is elképzelhető, hogy az egyetlen tag teljes üzletrészét veszik zár alá. Álláspontom szerint a zár alá vétel az egyszemélyes társaságok esetében is kizárólag a gyanúsított üzletrészére vonatkozhat, s nem a társaság tulajdonát képező vagyontárgyakra.
Előfordulhat az is, hogy olyan üzletrész zár alá vételét rendelik el, amely üzletrésznek több tulajdonosa van, és csak egyiküket érinti a büntetőeljárás. Ha az üzletrész átruházásához a tulajdonosok egyhangú szavazata szükséges, úgy az üzletrész átruházása sem lehetséges, mert a büntetőeljárással érintett személy a zár alá vétel miatt rendelkezési jogát nem gyakorolhatja.
Gyakori eset a bankhitelt biztosító zálogjoggal terhelt vagyontárgy zár alá vételének elrendelése. A Polgári törvénykönyv 251. ő (1) bekezdése szerint a zálogjog jogosultja a zálogtárgyból más követeléseket megelőzően kereshet kielégítést, ezért egy adott ügyben a másodfokú bíróság elrendelte a zálogjoggal biztosított vagyontárgynak a zár alá vétel alól való feloldását, majd a pénzintézet igényének kielégítése után a vagyontárgy értékesítéséből befolyt vételár fennmaradó részének zár alá vételét rendelte el.
A törvény egyébként mindazokkal szemben lehetővé teszi a zár alá vétel alkalmazását, akikről kellő alappal feltételezhető, hogy a gyanúsítottal a dolog elrejtése, rendelkezési jogának átruházása vagy elidegenítésének megkísérlése céljából kapcsolatban állnak. Ebben az esetben is a hatóságok mérlegelési jogköre, hogy milyen feltételek fennállása esetén lehet a zár alá vétellel nem érintett személy vagyonát illetően biztosítási intézkedést, majd ezt követően zárt alá vételt alkalmazni.
PAPP GÁBOR, ÜGYVÉD
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.