Egy állásinterjún a HR-es azzal fordult a női jelölthöz, hogy a pozícióban két férfi munkáját kellene ellátnia. A válasz gyorsan érkezett: „Akkor ez egy részmunkaidős állás?”
A poén jól működött a MediaMarkt Women in Tech rendezvényén is, de azért nehéz volt nem kihallani belőle a munkaerőpiac egyik régi beidegződését: a nőknek sokszor még mindig többet kell bizonyítaniuk ugyanazért az elismerésért. Mindez ma már nemcsak a klasszikus munkahelyi előmenetelben jelenik meg, hanem abban is, hogy ki mennyire tud lépést tartani a technológiai változásokkal, mennyire van jelen a döntéshozatalban, és mennyire hiszi el magáról, hogy vezetői szerepben is helye van.
A MediaMarkt megbízásából készült, 976 nő megkérdezésén alapuló kutatás szerint a válaszadók 79 százaléka hatékonynak és nélkülözhetetlennek tartja a technológia szerepét a munkavégzésben. A döntéshozatalban is egyre erősebben megjelenik a digitális eszközök szerepe: a nők 27 százaléka szerint a modern technológia kifejezetten támogatja a gyorsabb és pontosabb munkahelyi döntéseket.
Szerinted mi segítene leginkább, hogy több nő kerüljön vezető pozícióba a tech területén?
(százalék)
| Mi segítene leginkább? | None | |
|---|---|---|
| Több képzési és fejlődési lehetőség | 31% | None |
| Mentorprogramok | 19% | None |
| Rugalmasabb munkavégzés | 39% | None |
| Erősebb vállalati támogatás | 31% | None |
| Társadalmi szemléletváltás | 57% | |
| Egyéb | 5% | None |
| Nem szükséges támogatás | 10% | None |
A mindennapi munkában továbbra is az online kommunikációs eszközök dominálnak: a válaszadók 45 százaléka elsősorban chat- és videóhívásos megoldásokat használ. Az adatkezelő és elemző rendszereket, például az Excelt vagy a Google Sheetset 29 százalék említette, míg projektmenedzsment-eszközöket, például Asanát, Trellót vagy Jirát mindössze 6 százalék használ rendszeresen.
A technológia gyorsít, de közben el is áraszt
A digitalizáció azonban nemcsak hatékonyságot hoz, hanem új típusú terhelést is. A kutatás egyik legerősebb állítása, hogy minden második válaszadó rendszeresen tapasztal információs túlterheltséget: túl sok az adat, túl sok a forrás, túl sok az üzenet, és egyre nehezebb kiszűrni, mi az igazán fontos.
Ez a kerekasztal-beszélgetéseken is visszatérő tapasztalat volt. Karczub-Lehoczky Fanni, a MediaMarkt marketingigazgatója arról beszélt, hogy egy mátrixszervezetben sokszor már az is terhet jelent, hogy a munkavállalók rengeteg levélben csak másolatként szerepelnek, miközben napi több száz üzenetet kell feldolgozniuk. A technológiai fejlődés tempóját jól mutatja az is, hogy a vállalat belső rendszerei néhány év alatt gyakorlatilag teljesen lecserélődtek, így például egy hosszabb kihagyás után visszatérő kismamának szinte újra kellett tanulnia a digitális működést.
A tanulási lehetőségek ugyanakkor sokkal rugalmasabbak lettek. Ma már nem feltétlenül egyéves képzésekben kell gondolkodni: sokszor egy egynapos workshop, egy célzott oktatóanyag vagy akár egy videós tutorial is elég ahhoz, hogy valaki megértse egy új rendszer működését.
Ribár Mariann pénzügyi igazgató szerint a pénzügyi területen sem feltétlenül a mesterséges intelligencia hozta meg az első nagy technológiai ugrást. A robotizáció, az automatizált tranzakciórögzítés és az ismétlődő folyamatok gépesítése már korábban is átalakította a munkát. A home office terjedése pedig tovább növelte a digitális kommunikáció súlyát: a vállalat központjában a munkavégzés fele már otthonról történik, ami a rugalmasság mellett jóval több e-mailt és digitális egyeztetést is jelent, mint néhány évvel ezelőtt.
Nem mindenki használja tudatosan az AI-t
A mesterséges intelligencia már jelen van a munkahelyeken, de a hatása egyelőre nagyon eltérően érzékelhető. A kutatás szerint a válaszadók 20 százaléka rendszeresen használ automatizációs eszközöket, például AI-t vagy chatbotokat a munkája során. Ez különösen a fiatalabb, 16–29 éves korosztályra jellemző, ahol már többen érzik úgy, hogy az AI hiánya érdemben rontaná a munkavégzésük hatékonyságát.
A teljes mintában ugyanakkor 41 százalék azt mondta, nem érezné meg, ha az AI eltűnne a napi rutinból. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia nincs jelen az életükben, inkább azt, hogy sokan nem tudatosítják, milyen háttérrendszerekben, kommunikációs platformokon, mobilalkalmazásokban vagy hirdetési megoldásokban találkoznak vele.
Nagy Mónika pénzügyi és számviteli vezető szerint sok munkavállalót nem is maga az AI ijeszt meg, hanem az érzés, hogy valami automatikusan, az ő közvetlen ráhatásuk nélkül történik. A technológiai változás ezért nemcsak tudás-, hanem bizalmi kérdés is. Példaként említette, hogy hosszú dokumentumok összehasonlításánál a mesterséges intelligencia már most is nagyon hasznos segítség lehet, de ehhez azt is meg kell tanulni, mikor és mire érdemes használni.
A kerekasztal egyik visszatérő gondolata az volt, hogy
a technológiától nem félni kell, hanem meg kell tanulni vele együtt dolgozni.
A digitális kompetencia ma már nem merül ki abban, hogy valaki tudja kezelni az eszközöket: legalább ilyen fontos az információk szűrése, értelmezése és priorizálása.
A digitális kompetencia ma már nem merül ki abban, hogy valaki tudja kezelni az eszközöket: legalább ilyen fontos az információk szűrése, értelmezése és priorizálása.
Nem csak az idősebbeknek kihívás
A technológiai alkalmazkodást gyakran életkori kérdésként kezelik, a kutatás azonban ennél árnyaltabb képet mutat. A legnagyobb tanulási és fejlődési nyomást valóban az 50–59 évesek érzik, de a fiatalabb korosztályokban is sokan számolnak be arról, hogy a technológiai változások mindennapi kihívást jelentenek.
Ez arra utal, hogy az alkalmazkodási kényszer nem pusztán életkorból fakad, hanem sokkal inkább a munkakörökből, a vállalati elvárásokból és a folyamatok gyorsulásából. A digitális világban a versenyképességet egyre inkább az határozza meg, hogy valaki mennyire gyorsan tanul, hogyan old meg problémákat, és mennyire tudja a technológiát tudatosan a saját munkája szolgálatába állítani.
A női vezetői pálya nem csak céges kérdés
A kutatás szerint a nők fele találkozott már olyan helyzettel, amikor a nemük befolyásolta a technológiai kompetenciáikról vagy döntéshozói képességükről alkotott képet. Ez azért is fontos adat, mert a technológiai szektorban és a technológiával átszőtt vállalati működésben a döntéshozatalhoz való hozzáférés kulcskérdéssé vált.
A beszélgetés résztvevői szerint a női vezetői pályákhoz nem elég a szakmai tudás és a digitális kompetencia. Szükség van vállalati támogatásra, rugalmas munkavégzésre, mentorálásra, de legalább ennyire fontos a családi háttér és az önbizalom is.
Sipos-Mohai Réka szolgáltatásmenedzsment-vezető szerint támogató társ nélkül mindez nagyon nehezen működik. Hasonlóan fogalmazott Ribár Mariann is, aki szerint megfelelő hátország nélkül nehéz vezetői szerepbe kerülni és ott hosszú távon helytállni.
A női előmenetelnek ugyanakkor van egy kevésbé látható, belső akadálya is. Többen beszéltek arról, hogy
a nők sokszor akkor sem hiszik el magukról, hogy készen állnak egy vezetői feladatra, amikor a készségeik már megvannak hozzá.
Nagy Mónika ezt az önismeret oldaláról közelítette meg: szerinte fontos lenne, hogy a nők gyakrabban tegyék fel maguknak a kérdést, miért ne lehetnének alkalmasak egy adott szerepre.
A háttérbeszélgetéseken az is elhangzott, hogy a nők sokszor több munkát tesznek le az asztalra, de ez nem mindig közvetlen vezetői elvárásként jelenik meg. Gyakran inkább belső megfelelési kényszerről, társadalmi nyomásról és láthatatlan elvárásokról van szó.
A technológia nem old meg mindent
A MediaMarkt kutatása és az eseményen elhangzott vezetői tapasztalatok alapján a technológia egyszerre nyit és szűkít. Lehetőséget ad rugalmasabb munkavégzésre, gyorsabb tanulásra, hatékonyabb döntéshozatalra és ismétlődő feladatok kiváltására. Közben viszont növeli az információs zajt, folyamatos alkalmazkodást vár el, és nem tünteti el automatikusan a munkahelyi előítéleteket.
A női vezetői pályák szempontjából ezért nem az a fő kérdés, hogy a nők képesek-e használni a technológiát. A kutatás alapján ez már adottság. A valódi kérdés inkább az, hogy a vállalatok, a családi háttér és maguk az érintettek meg tudják-e teremteni azt a környezetet, amelyben a digitális tudásból valódi döntéshozói szerep és karrierelőny lesz. Mert a technológia önmagában nem bontja le a régi beidegződéseket, legfeljebb láthatóbbá teszi, hol kellene végre változtatni rajtuk.