Wagner István

Rudnay és Rippl-Rónai az Abigail grafikai árverésén

Hatodik grafikai árverését tartja október 21-én este hattól az Abigail Galéria, s a 290 tételből tucatnyinak hat számjegyű a kikiáltási ára. A legmagasabbról, 180 ezer forintról Rudnay Gyula Bábonyi út című akvarellje startol, ám a szervezők még ennél is büszkébbek Rippl-Rónai A zongorista című diópác rajzára – ez 170 ezerről indul –, amely ugyanazt a férfiprofilt variálja hétszer. Egyenként minimum 150 ezret kérnek Czóbel vegyes technikájú női portréjáért, Korniss Pozitív-negatív kollázsáért, illetve Rippl-Rónai intim ceruzarajzáért, két női akttal. A százezres sáv alsó tartományában darabonként 110 ezret kóstál Scheiber szénrajza, a Kanyargós út és az Abigail háziszerzőjének számító Orbán Dezső vegyes technikájú japán útiemlék-rajza. A ház specialitása a Munkácsy-grafika is, egy a galériához hű magángyűjtő révén. Most kivételesen nincs eredeti ceruzavázlat Munkácsytól, kuriózumként viszont ott lesz a „Munkácsy egyetlen rézkarca” nyomtatott aláírással ellátott lap, nőalakkal és gyerekkel, befejezetlenül, fehéren maradt arcokkal (kikiáltási ára 28 ezer forint), továbbá a Milton-mellképről készült Armand Mathey-metszet (65 ezer forint). Az Abigail előző festményárverésén került kalapács alá a jeruzsálemi Izrael Múzeumból származó, a híres Bergman-gyűjteményből való két olajkép Bíró Antaltól; most 1952-es akvarellje szerepel Holdvilágos éjszakán címmel, 85 ezerért. A BÁV meglehetősen sikertelenül zárult plakátárverési kísérlete után merész újdonság az Abigail gyakorlatában két szép falragasz: az egyik Csernus Tibor 1982-es párizsi tárlatáról (22 ezer forint), a másik Czóbel 1974-es kiállításáról, emlékbélyeggel együtt (32 ezer forint). Jutányos áron bukkanhatunk rá kisebb-nagyobb művészmappákra is: Martyn Ferenc húsz, Petőfi olvasása közben című lapját 16 ezerről indítják, Vaszary harminc rajzának ofszet kiadása 19 ezer forint, Molnár C. Pál közismert újságrajzainak és könyvillusztrációinak húsz darabból álló kollekcióját egy tételben 20 ezer forinttól kínálják.

Régiségvásár Münchenben

A müncheni Kunst-Messe München (KMM) nemcsak országosan, hanem az egész német nyelvterületen az egyik legrégebbi és legjelentősebb antikvitáskiállításnak számít. A negyvenkilencedik alkalommal megrendezendő vásáron az idén Belgium, Németország, Hollandia, Olaszország, Ausztria, Svájc és Spanyolország százhúsz kiállítója várja az érdeklődőket október 16–20. között. A mustra hagyományos erőssége a piktúra mellett a bútorrészleg, ahol ezúttal Caroline bajor királyné szekretere az egyik sztár. A Biederstein kastélyából, 1800 tájáról való darab a müncheni Gertrud Rudigier standján látható (árát csak komoly vevővel közlik és személyes megegyezés szerint véglegesítik). A bécsi biedermeier reprezentáns darabja egy mahagóni konzolasztal falitükörrel 1810 tájáról, amelyet ifj. Georg Britsch galériás árul 16 500 euróért. A svájci Georges B. Ségal többévi kihagyás után tér vissza Münchenbe bútoraival, amelyeket korabeli ezüstneművel és porcelánnal körít. Hasonló a módszere a magyar származású bécsi Patrick Kovácsnak is, aki a Wiener Werkstätte élvonalbeli specialistájának számít. Ez évben teljes székgalériát rendez be a Thonet testvérek korai bécsi termékeiből (az 1850-es évekből), amelyek valóságos kuriózumnak számítanak, hasonlókat csak a szakosodott Thonet-gyűjteményekben lehet manapság látni. Meg lehet szerezni például az egyes és kettes sorszámot viselő őspéldányt hajlított natúr bükkfából (ár megbeszélés szerint ) vagy a 13-as számú támlás széket, melyet aranyoztak is, tekintve hogy a bécsi tisztikaszinóban használták. A Thonet fivérek legnagyobb vetélytársa volt Bécsben a Jacob & Josef Kohn bútorgyártó cég, amelytől világkiállításokon kitüntetett ritkaságokat kínál Patrick Kovács. Gustav Siegel juharfából hajlított karosszéke az 1900-as párizsi nemzetközi seregszemlén a zsűri nagydíját kapta; most 2500 euróért adják. Még nagyobb szenzációt jelent hajlított bükkfából font hintaszékének felbukkanása, amelyet eddig csak az 1904-es Kohn-katalógus fotójáról ismertek, olyan kis szériában gyártották annak idején. A neves Koloman Moser tervezte Bécsben azt a bükk-mahagóni íróasztalt székkel, amelyet az 1902-es torinói iparművészeti tárlaton mutattak be a Kohn-cég részlegén és most 19 500 eurót kérnek érte.

Először próbálkozik grafikával a Belvedere

A magyar műkereskedelemben először fordul elő, hogy ötvenes blokkokban és jó értelemben vett dömpingáron dobjanak piacra grafikákat. Forró Tamás, a Belvedere Galéria tulajdonosa kérdésünkre elmondta, hogy több szempontból maga is kísérletnek szánja első, október 9-i grafikai árverésüket. Elsősorban a tudatosan nyomott árkategóriák és a félszázas tételcsoportok hathatnak vevőcsalogató újdonságként: az első ötven tétel egyenként 12 ezer forintról startol, a következő ötvenet 24 ezerről indítják, aztán jön a 36 ezer és végül a 48 ezer forintos árkategória. Abból sem csinál titkot az árverésvezető, hogy a folytatás a fogadtatáson múlik: ha sikert arat a vásárlók körében és megfelelő érdeklődésre talál, akkor a továbbiakban is rendeznek grafikai árveréseket, feltehetőleg hasonló stílusban. A szalon lakberendezési kínálatához híven a grafikák terén is a XVII. századi német rézmetszetek a legrégebbiek, XIX. századi francia és angol folytatással, de akad magyar közéleti személyiségekről készített osztrák portrésorozat, valamint magyar kortárs rajzoló parlamenti karikatúrája is. Klasszikus nemzeti piktúránk festőinek (Barabás Miklós, Ligeti Antal) grafikáitól a huszadik századi modern mestereken át (Kmetty, Iványi Grünwald, Pór, Szőnyi, Vaszary, Csók, Perlrott, Czóbel) a közelmúltban elhunyt alkotókig (például Hincz, Csohány, Boldizsár és Vaszkó) terjed a lajstrom, a kortársak közül Csavlek Andrással bezárólag. A kiállításon egész falat foglal el és a katalógusban több oldalon folytatódik a világhírű magyar szobrászművész, Pierre Székely tucatnyi színes litográfiából álló Kőcirkusz-ciklusa, Szász Endrétől pedig négy jellegzetes szitanyomatot kínálnak.

Tizenötmillió tizenkét apostolért

Kétnapos aukcióval kezdték az őszi szezont Nagyháziék szeptember 28–29-én, ahol a ház hagyományainak megfelelően a festményeknél sikeresebbnek bizonyultak a vegyes műtárgyak. Az első napon 331 képből 137 kelt el, de a sztárok sorra visszamaradtak. Nem keltett érdeklődést Skuteczky nagy vászna a Mikszáth házaspárról – 5,5–9 millió forintra becsülték, de inkább csak az ábrázolt személyek miatt tarthatott számot érdeklődésre –, sem Huszár kvalitásos Nagybányai háza a 2,4–4 milliós sávban, sem pedig a katalógus borítójáról Meerts mozgalmas Mediterrán életképe 2,2–3,4 millióért. Összesen öt leütés született a hét számjegyű árkategóriában. A legdrágább Mednyánszky hangulatos őszi erdeje lett 2,6–4 milliós becsértékének alsó határán, nem sokkal mögötte Verdussen Lópatkolása végzett az 1,6–2,4 milliós sáv felső határán, illetve Cleenewerck Mocsaras tája őzekkel, valamivel 2,4–3,2 milliós sávja alatt, 2,2 milliós leütéssel. Egyaránt 1,3 milliós végeredményt ért el Kremer Virágárus lánya (1,3–2 milliós előzetes elvárás után) és Batthyány látványos panorámaképe a tatárok vonulásáról, amely viszont a 800 ezer–1,2 milliós sávból lépett ki. A csalódások számát gyarapította viszont a Ferenczy Károlynak tulajdonított elegáns férfiportré, amelyet talán túl sokra taksáltak a 2,2–4 milliós sávval. A második nap 387 tételéből 195 kelt el, itt is öt tétel végzett millió felett. Toronymagasan kiemelkedett az 1500 körüli német mester fából faragott, festett és aranyozott tizenkét apostola, a kivételes tételt 15–20 milliós becsértékének alsó határán adták tovább. Az idősebb Schissler augsburgi mester egy évszázaddal későbbi tűzaranyozott vörösréz napórájáért 4,2 milliót adtak, előzetesen 2,8–4,8 millióra taksálták. Egyenként 3 millióba került új tulajdonosának egy XVI. századi flamand szobrász közel félméteres, fából faragott és festett Madonnája (3,2–4,4 milliós becsértékkel), illetve egy XV. századi délnémet mester valamivel nagyobb Szent Katalinja (2,2–3,4 milliós elvárással). Ugyanennyiért kínálták egy XIV. századi francia szobrász mészkőből faragott és festett Mária-fejét – mindhiába. A keleti szőnyegek közül pártában maradt két XX. századi anatóliai Hereke 2,2–3 milliós, illetve 1,5–2 milliós kínálati árral.

Ötmillió Vaszary virágcsendéletéért

Egyet sem vontak vissza az Abigail 214 tételéből a szeptember 23-i festményárverés előtt, 89 viszont nem talált gazdára. Szerencsét hozott a katalógus borítója mint reklám, mert Vaszary kisméretű, de gyönyörű vászna – Nyári bokréta zöld bögrében – 1,9 millió forintos indítás után meg sem állt 5 millióig, nyílt színi tapsot aratva. Gulácsy ellenben kissé alulmaradt a reményekhez képest, mert a hátoldalon is kiemelt akvarelljét Bellagióról 2,6 milliós kikiáltási árán ütötték le. Ugyanez volt a helyzet Bene Géza Kert kék kapuval című expresszív olajképével 1,7 millió forintért, akárcsak Román György két, farostra festett kompozíciójával, amelyek közül az Utca kirakatokkal 1,4 millióért, Az új tulajdonos pedig 1 millióért talált új gazdájára. Megérdemelt sikert aratott Szőnyi érzelmileg és festőileg túlfűtött családi zsánerképe, a Peti beteg, amely majdnem dupláját hozta, amikor 650 ezer forintos elvárás után 1,1 milliónál koppant a kalapács. A milliós sávban fájdalmas veszteségnek számít Tóth Menyhért bohócszerű portréja Csirik Karcsiról (2,4 millióra taksálva), amelyért egy tárcsa sem lendült a magasba. A továbbiakban is váltakoztak a kellemes és a kellemetlen meglepetések, más témakörökben és árkategóriákban egyaránt. A szentendrei piktúrából például Ilosvai Varga kaktuszos csendéletéért megadták a 750 ezer forintos árat, miközben Szántó Piroska Keresztútja 700 ezerért pártában maradt. A nagy klasszikusok közül Vajda Lajos Fás táj című drámai szénrajza (280 ezer forint) és Vajda Júlia Kékes szürke papíron című temperája (220 ezer forint) nem keltett érdeklődést. A nagybányaiak esetében a korai periódus reprezentatív mesterei közül Kádár Gézától a 400 ezer forinton indított Tél Nagybányán nem keltett érdeklődést, Pittner Olivértől pedig a Felsőbánya talán túl drágának bizonyult 800 ezerért. A második vonal vagy a késői nemzedék kismesterei viszont egyre-másra elkeltek, mérsékelt árakon, az Abigail indulásakor vállalt célkitűzéseinek megfelelően. A galéria „házi specialitásának” számító, korábban leütési csúcsokat döntögető Orbán Dezső mindkét képe megmaradt, pedig festőien finom megoldásúak és viszonylag olcsóak voltak: a vegyes technikájú Új-dél-walesi templomokat 240 ezer, A négy próféta pasztellt 260 ezer forintért is el lehetett volna vinni. A másik tipikus Abigail-kínálatnak számító Munkácsy-ceruzavázlatok egyenként 240 ezer forintos darabjaiból egy nem kelt el, egyet árán adtak tovább, kettő pedig 280 ezerre lépegetett.

Belvedere: félsiker meglepetésekkel

Megtelt a terem a Belvedere Galéria ötödik aukcióján, szeptember 18-án, noha a szomszédos Bazilikához ezzel egy időben Sophia Loren fiának esküvője vonzotta a kíváncsiakat. A 282 tételből egyet visszavontak, végül 115 kelt el. A 108 millió 754 ezer forintos összesített kikiáltási árból 37 millió 289 ezer forintos leütési lett. A milliós értékesítési sáv fél tucat tételéből az élen Koszta drámai kontrasztokkal festett vászna áll Kertben címmel, amely 2,8 millióról startolva 3,4 milliónál landolt. A második Kádár Béla dekoratív pasztellje lett – Aktok gyümölcsöstállal –, 3,2 milliós kikiáltási s egyben leütési áron. A francia impresszionista Jean Beraud Divatszalonban című sokalakos pasztellje 1,8 millióról 2,6 millióig lépegetett. Dux Zsigmond másfél évszázad után előkerült zsánerképe a gyümölcskosarat tartó magyar parasztlányról az előzetes elvárással ellentétben csak 1,6 milliós papírformáját hozta, pedig külön festőállványon tálalták a kiállításon és a katalógus borítójára is felkerült. Bene Géza tempera konyhaasztali csendélete viszont 160 ezer forinton kezdve meg sem állt 1,3 millióig. Amilyen váratlan volt ez utóbbi eredmény, legalább olyan csalódást okoztak a legdrágább tételek. Pártában maradt az 5,8 millióra taksált, sztárolt velencei barokk trónszék, csakúgy, mint Bortnyik bajor magángyűjteményből hazatért Geometrikus kompozíciója 1922-ből 3,4 millióért vagy ugyanennyiért a XVIII. századi osztrák tálalószekrény. Nem talált gazdára három 2,8 milliós festmény sem: az egyébként itt és most is sikeres Kádártól megmaradt a Lovasok a tengerparton lendületes pasztellje, az általában menőnek számító Boromiszától az Átkelés a Zazaron tipikus nagybányai panorámája, végül klasszikus nemzeti piktúránk jeles képviselőjétől, Telepytől a Balatoni vihar. A „milliomosok” fájdalmasan hosszú veszteséglistájára kerültek Kassák, Bornemisza, Thorma, Czigány vagy Perlrott kvalitásos munkái is, akárcsak a Wiener Werkstätte híres mestere, Koloman Moser tervei szerint készült Kohn-féle ülőgarnitúra. Amennyire véletlen időbeli egybeesés lehetett az aukció és a Ponti-esküvő dátuma, ugyanolyan esetlegesen kerülhettek épp a zsidó újévkor kalapács alá judaikák is, de mind a négy huszadik századi ezüst hanukka visszamaradt a 95 ezer forinttól a duplájáig terjedő ársávban.

Gulácsy és Munkácsy az Abigail festményárverésén

Az erősödő bizalom légkörében lassan, de biztosan gyarapítja beadói és vásárlói törzsközönségét a még mindig fiatalnak számító Abigail Galéria. Tizedik festményaukcióját szeptember 23-án tartja, 214 tétellel, 55 millió forintos kikiáltási összeggel. A katalógus hátsó borítójára került Gulácsy 1908-as akvarellje az itáliai Bellagióról, a festmény 2,6 millióról startol – ugyanezt a képet a Blitz 1999. novemberi licitjén még 350 ezerért kiáltották ki és másfél millióért ütötték le. A mindinkább befutó Tóth Menyhérttől Csirik Karcsi portréja olajban valamivel lejjebbről, 2,4 millióról indul. A katalógus címoldalán virít Vaszary Nyári bokréta zöld bögrében című vászna, a kisméretű, de rendkívül dekoratív festményt 1,9 millióról indítják. Ritkaságnak számít a Vaszary-tanítvány Bene Géza nagyméretű tájképe 1949-ből; a Kert kék kapuval 1,7 millión kezdi a licitet. A milliós sávban szerepel Román Györgytől két farostra festett kései olajkép: az 1978-as Utca kirakatokkal minimum 1,4 milliót kóstál, a következő esztendőből Az új tulajdonos kerek egymilliót. Mégsem ez az árszint jellemző a válogatásra, hiszen nagyjából félmillió körül is elérhető szerencsés esetben egy-egy jelentős festmény olyan mesterektől, mint Mednyánszky, Iványi Grünwald avagy Szőnyi, Kádár, Frank, netán a kortársak köréből Kokas. Az élő nagy öregek közül a „csupán” kilencvenéves Gyarmathy egy-egy olajképe 750 ezerbe is belekerül, a most százesztendős Lossonczy két kollázsa együtt potom 160 ezer forint. Bár az Abigail szezonnyitó kínálatában jelentős hányadot képvisel és a katalógusban külön tanulmányt is kapott Szentendre amúgy is keresett művészete, nem kevésbé fontos az a következetesség, amellyel az utóbbi időben az ennek népszerűségét mindinkább megközelítő nagybányai iskolát és általában az erdélyi piktúrát futtatják fel. Pittner Olivér 1938-as színdús felsőbányai táját már nem célozhatjuk meg 800 ezer forinton alul és Kádár Géza 1942-es, monumentális hatású Tél Nagybányán című vászna is 400 ezerbe kerül, de a szemfüles műgyűjtő találhat még jutányos vételeket akár 60 ezres indítással is. Noha a címben festményárverés szerepel, más házakhoz hasonlóan itt is megszakítja a sort néhány grafika vagy plasztika. Ezek közül most csak a szinte az Abigail védjegyének számító, ugyanabból a magángyűjteményből származó Munkácsy-ceruzarajzokat említjük: a Krisztus Pilátus előtt és az Árpád című festményhez készült előtanulmányok egyenként 240 ezer forintról indulnak.

Magyar siker a Dorotheum militária-árverésén

Nemhiába került a Dorotheumnál a szeptember 15-i militária-árverés katalógusának borítójára magyar huszárcsákó: a skarlátvörös, aranyzsinórokkal, bojtokkal dúsan dekorált fejfedőt 4500 euróról indítva 5500-on ütötték le. A tiszti csákót az 1848–49-es szabadságharcban viselte valaki abban a huszárezredben, amely nem ismerte el az V. Ferdinánd magyar királyként regnáló osztrák császár lemondását az ifjú Ferenc József javára (innen a V. F. monogram a ritkaságnak számító, jó állapotú csákó rózsáján). A magyarok oldalára átpártolt Hunyadi-regimentben hordták azt a tábori sapkát is, amely vörös-arany-fekete kolorittal és magyar trikolóros bojtgombbal dobogtatta meg a gyűjtők szívét, olyannyira, hogy az előzetesen kért 1500 euró helyett 1900-at is megért új tulajdonosának. A huszáros lendület a fegyverekre is kiterjedt: egy „Vivat Husar” feliratú huszárkard a XVIII. század első feléből 2200 euróról startolt és 2400-nál landolt. A futottak még kategóriában, öt egymás utáni tételben, 1861-es modell alapján készült k. u. k. gyalogos tiszti kardok cseréltek gazdát, 130–190 eurós ársávban. Kapósnak bizonyult a dunai flottilla fregatthadnagyának fehér uniformisa is, amely a nosztalgia jegyében majdnem kétszeresére drágult, amikor 500 euróról 950-ig lépegetett a licitlépcsőn.

Lappangó képekkel indítja az idényt a Belvedere

Ötödik művészeti árverését tartja szeptember 18-án a Belvedere. A kezdeti tendenciától eltérően ezúttal a festmények dominálnak, bár a tulajdonos, Forró Tamás ezúttal sem tett le arról a szándékáról, hogy teljes körű lakberendezési lehetőséget kínáljon.