Nemhiába került a Dorotheumnál a szeptember 15-i militária-árverés katalógusának borítójára magyar huszárcsákó: a skarlátvörös, aranyzsinórokkal, bojtokkal dúsan dekorált fejfedőt 4500 euróról indítva 5500-on ütötték le. A tiszti csákót az 1848–49-es szabadságharcban viselte valaki abban a huszárezredben, amely nem ismerte el az V. Ferdinánd magyar királyként regnáló osztrák császár lemondását az ifjú Ferenc József javára (innen a V. F. monogram a ritkaságnak számító, jó állapotú csákó rózsáján). A magyarok oldalára átpártolt Hunyadi-regimentben hordták azt a tábori sapkát is, amely vörös-arany-fekete kolorittal és magyar trikolóros bojtgombbal dobogtatta meg a gyűjtők szívét, olyannyira, hogy az előzetesen kért 1500 euró helyett 1900-at is megért új tulajdonosának. A huszáros lendület a fegyverekre is kiterjedt: egy „Vivat Husar” feliratú huszárkard a XVIII. század első feléből 2200 euróról startolt és 2400-nál landolt.
A futottak még kategóriában, öt egymás utáni tételben, 1861-es modell alapján készült k. u. k. gyalogos tiszti kardok cseréltek gazdát, 130–190 eurós ársávban. Kapósnak bizonyult a dunai flottilla fregatthadnagyának fehér uniformisa is, amely a nosztalgia jegyében majdnem kétszeresére drágult, amikor 500 euróról 950-ig lépegetett a licitlépcsőn.
Wagner István