Egyet sem vontak vissza az Abigail 214 tételéből a szeptember 23-i festményárverés előtt, 89 viszont nem talált gazdára. Szerencsét hozott a katalógus borítója mint reklám, mert Vaszary kisméretű, de gyönyörű vászna – Nyári bokréta zöld bögrében – 1,9 millió forintos indítás után meg sem állt 5 millióig, nyílt színi tapsot aratva. Gulácsy ellenben kissé alulmaradt a reményekhez képest, mert a hátoldalon is kiemelt akvarelljét Bellagióról 2,6 milliós kikiáltási árán ütötték le. Ugyanez volt a helyzet Bene Géza Kert kék kapuval című expresszív olajképével 1,7 millió forintért, akárcsak Román György két, farostra festett kompozíciójával, amelyek közül az Utca kirakatokkal 1,4 millióért, Az új tulajdonos pedig 1 millióért talált új gazdájára. Megérdemelt sikert aratott Szőnyi érzelmileg és festőileg túlfűtött családi zsánerképe, a Peti beteg, amely majdnem dupláját hozta, amikor 650 ezer forintos elvárás után 1,1 milliónál koppant a kalapács. A milliós sávban fájdalmas veszteségnek számít Tóth Menyhért bohócszerű portréja Csirik Karcsiról (2,4 millióra taksálva), amelyért egy tárcsa sem lendült a magasba.
A továbbiakban is váltakoztak a kellemes és a kellemetlen meglepetések, más témakörökben és árkategóriákban egyaránt. A szentendrei piktúrából például Ilosvai Varga kaktuszos csendéletéért megadták a 750 ezer forintos árat, miközben Szántó Piroska Keresztútja 700 ezerért pártában maradt. A nagy klasszikusok közül Vajda Lajos Fás táj című drámai szénrajza (280 ezer forint) és Vajda Júlia Kékes szürke papíron című temperája (220 ezer forint) nem keltett érdeklődést.
A nagybányaiak esetében a korai periódus reprezentatív mesterei közül Kádár Gézától a 400 ezer forinton indított Tél Nagybányán nem keltett érdeklődést, Pittner Olivértől pedig a Felsőbánya talán túl drágának bizonyult 800 ezerért. A második vonal vagy a késői nemzedék kismesterei viszont egyre-másra elkeltek, mérsékelt árakon, az Abigail indulásakor vállalt célkitűzéseinek megfelelően. A galéria „házi specialitásának” számító, korábban leütési csúcsokat döntögető Orbán Dezső mindkét képe megmaradt, pedig festőien finom megoldásúak és viszonylag olcsóak voltak: a vegyes technikájú Új-dél-walesi templomokat 240 ezer, A négy próféta pasztellt 260 ezer forintért is el lehetett volna vinni. A másik tipikus Abigail-kínálatnak számító Munkácsy-ceruzavázlatok egyenként 240 ezer forintos darabjaiból egy nem kelt el, egyet árán adtak tovább, kettő pedig 280 ezerre lépegetett.
