Wagner István

Kétszer két napos szezonzáró Nagyháziéknál

Szokatlan módon, két menetben, a hét elejére és végére elosztva tartják évadzáró aukciójukat Nagyháziék: a régi mesterek, valamint a XIX–XX. századi alkotók képeit és szobrait december 6–7-én viszik kalapács alá, a vegyes műtárgyak, bútorok, szőnyegek, ezüstök és ékszerek 11–12-én kerülnek sorra. Műkereskedelmi berkekben régi mondás, hogy a tárgyak vonzzák egymást. Ezúttal olasz és francia mesterek márványszobrai kerültek egy csoportba az ókortól a középkorig, egy másik kategóriában pedig Krisztus-korpuszok tucatját kínálják egy vitrinben, hasonló időszakból, a fentiek mellett német, holland, angol alkotóktól is. Az egyik legdrágább tétel a Lionello Spadának tulajdonított Zenélők című védett olajkép a XVII. század első negyedéből, 18–30 milliós becsértéken (az első szám a kikiáltási árat, a második a reális kereskedelmi értéket tükrözi). Ezt követi egy kuriózum, Kovács Margit közel két méter magas galambos kútja, 12–15 millióért. Borsos régebbi árverésről ismert, Virágjóslás című vásznát most 9–11 millióra taksálták, Ligeti mediterrán tája 8,5–13 milliót kóstál. A külföldiek közül Droochsloot Betegek a Bethesda tónál című sokalakos kompozíciója 7,5–12 millió forint, Zimmermann tájképe a comói tóról éppúgy 6 millióról startol, mint az újabban divatba jött Skuteczky velencei idillje. Az ékszerek között egy csiszolt briliáns vezet (3,9–5,2 millió), aztán egy erdélyi arany csokornásfa következik az 1600-as évek derekáról, rubinnal és zománcfestéssel ékesítve (3,2–4,8 millió), majd egy smaragd Kolumbiából (2,6–3,4 millió). Minimum 2,8 milliót várnak egy XIX. századi német elefántcsont díszkupáért és Pigler 1836-os, mechanikus működtetésű képórájáért, éppúgy, mint egy 1800 körüli holland intarziás ruhásszekrényért. A szőnyegek közül egy XIX. századi monumentális flamand falikárpit mitológiai jelenettel 1,4–2,5 milliót ér a szakértők szerint.

Kassák lehet a sztár a Belvedere árverésén

Milliós festmények sokaságát kínálja decemberi árverésén a Belvedere Galéria, a bútorkínálat azonban ezúttal szűkösebb a szokásosnál. Nem lesz hiány viszont nagy érdeklődésre számot tartó politikai relikviákból.

Száz grafika a százéves Lossonczytól

Kortársvásárra készül az Ernst Múzeum

Tiepolo-tollrajz az Abigail árverésén

Magyarországon ritkaságszámba menő grafikákkal áll elő hó végi aukcióján az Abigail. A 11. festményárverését rendező galéria milliós képekkel, Zsolnay-kerámiákkal is igyekszik felzárkózni az élmezőnyhöz.

Mesterhegedűk a bécsi Dorotheumban

Amióta a közelmúltban külön részleget kaptak a hangszerek a bécsi Dorotheumban – az európai szaktekintély Barbarossa Márkus János vezetésével –, fellendült a márkás zeneszerszámok forgalma, ezen belül a magyar mesterektől származóké is. (Nem véletlenül tartottak Budapesten korábban ingyenes szakértői tanácsadást, valamint értékbecslést rögtönzött helyszíni hangszerbemutató kíséretében, hiszen ez a beadók verbuválásának is jó módszere.) Most november 9-én 253 hangszert árvereznek az osztrák házban, közülük kilenc magyar eredetű.

FIAC-vásár: Vasarelytől Laknerig

Harmincegyedszer rendezték meg az idén (október 21–25. között) a párizsi vásárvárosban a FIAC (Foire Internationale d’Art Contemporain) kortárs nemzetközi művészeti vásárát, amelyen 216 galéria vett részt a világ minden tájáról. A Perspectives kategóriában harmincnégy galéria nyújtott betekintést a rangos mesterek friss termésébe, húsz kiállító a pályakezdőket patronálta a Future Quake égisze alatt, tíz standon a dizájn kapott főszerepet, tizenegy helyet béreltek a sokszorosított grafikákat, művészmappákat, albumokat, monográfiákat, folyóiratokat publikáló kiadók.

Régiségvásárok a császárvárosban

A bécsi Freyungon lévő Harrach és Ferstel ikerpalotákban október 30. és november 7. között látogatható a WIKAM (Wiener Internationale Kunst- und Antiquitätenmesse) eladással egybekötött kiállítása, az osztrák régiség- és műkereskedők szövetségének szervezésében. A nemzetközi jelző valójában a német nyelvterületet jelenti, vagyis Ausztria mellett Svájcból és Németországból is jöttek kereskedők. A rendezvényt most is a Szaal galéria fogja össze, amelynek fő profilja a bécsi veduták és az antik osztrák bútorok forgalmazása, de kínálati skálájuk a klasszikus modern mesterekig terjed. A Galerie Stallburg rendszeresen tart magyar avantgárdot is Kádártól Scheiberig, a Kunsthandel Hieke pedig kortársakat is árul, így például a Grazban élő Pálffy Péter képeit. A Galerie Altstadt a magyar származású Simony István alkotásait népszerűsíti osztrák társai mellett.

Nagyháziéknál érvényesült a papírforma

A Nagyházi Galéria őszi árverése igazolta a más aukciók után is hallható véleményeket: a vásárlók a piacvezető házak látványos párviadalára várnak vagy az év végi műkereskedelmi hajrára tartogatják pénzüket és addig inkább csak tájékozódás vagy különösen előnyös alkalmi vétel miatt járnak licitálásra. Az október 26–27-i, Balaton utcai festmény- és műtárgyaukció első napja a képeké volt, a 290 tételből csak 113 kelt el. Az egyetlen milliós kikiáltási árú darab is megmaradt: Koszta festői virágcsendélete 1 millió 600 ezer forintért nem kellett senkinek. A legtöbbet Alexander Kirchner Tengeri csatájáért fizették, 460 ezerről 750 ezerre verték fel az árát. Egyenként 550 ezret adtak Hans Joachim Wagner finom hangulatú Holland kikötőjéért (ennyi volt a kikiáltási ára is), illetve teljesen váratlanul egy ismeretlen osztrák piktor 1903-as Mákvirágaiért, amelyet 120 ezerről tornáztak fel ebbe a magasságba. (Lehet, hogy a kitartó vásárló jól ismeri a szerző töredékesen olvasható nevét?) Tételenként pontosan félmilliót ért Karl Kaufmann kissé monokróm rozsdabarna Őszi erdeje 280 ezerről indítva – valószínűsíthetően osztrák a vevő –, valamint Vaszkó Erzsébet Kompozíció holddal című pasztellje, amely 260 ezerről startolt. A nagy vesztesek közé sorolható Vaszary dekoratív tengerparti akvarellje (ebben a mezőnyben bizonyára sokallották 420–600 ezres becsértékét), Balázs János naiv cigány festő meseképe és Tornai Gyula rabszolgapiaci zsánerjelenete, nem is szólva a holland Baruch Laguna félhomályos tónusú, 480–580 ezres becsértékű nagymosásjelenetéről. Ahogy Nagyháziéknál várható volt, másnap sokkal jobb – nagyjából fele-fele arányú – lett a mérleg, az egzotikus műtárgyak 263 tételéből 127 lelt új tulajdonosra. Itt három milliós leütés is született: a Han-dinasztia korából származó bronz esődobért megadták a kétmilliós kikiáltási árat, ennek feléért kelt el a XVII–XVIII. századbeli nyugat-tibeti sárgabronz Buddha (950 ezer–1,5 milliós becsértékkel), 1,2 milliós leütést ért el a fából faragott és vörösre lakkozott vietnami Buddha, amelyet eredetileg 1,8–2,8 millióra taksáltak. Az arasznyi aranyozott bronz Buddha a XVIII. századi Nepálból 650 ezerről 950 ezerre tudott felkúszni, a tibeti terrakottadémon a XIII–XIV. századból viszont 800 ezres elvárásról lefelé licitálva ment el 750 ezerért. A látványos zománcdíszítésű sárgaréz japán vázapár 650 ezerről indítva 700 ezerért talált gazdára. A legnagyobb csalódást a XVI–XVII. században homokkőből faragott dél-indiai táncosnőcsoport okozhatta, amely 2,2–3,4 milliós becsértéken nem keltett érdeklődést.

Nagyháziéknál a kép olcsóbb a műtárgynál

Tartja magát az eddigi tendencia Nagyháziék kétnapos őszi aukcióján, amely szerint náluk olcsóbban lehet kismesterek munkáihoz jutni, mint törzsi művészethez vagy japán, tibeti és indiai különlegességekhez. Az október 26-án kalapács alá kerülő 290 tételből egyetlen milliós van: a katalógus címoldalán is látható, 1,6–2,4 milliós sávban indított Koszta-virágcsendélet. Kvalitásában vetekszik vele, de jóval alacsonyabban, 420–600 ezer forintos sávban kezd Vaszary modern tengerparti akvarellje, ugyanennyin indítják Balázs János naiv cigány festő olajképét. Hans Joachim Wagner hangulatos holland kikötőjét 550–700 ezer forintra taksálták, de akad még a félmilliós felső árhatár környékén zöldségcsendélet az osztrák Moritz Mansfeldtől, ismeretlen német mester alpesi tája, névtelen francia festő női portréja csakúgy, mint Böcklin-másolat. Másnap a távoli földrészekről és régi korokból származó kínálat 263 változatos tétele kerül sorra. Legmagasabbról (2,2–3,4 millió forint) három dél-indiai táncosnő homokkőből faragott XVI–XVII. századi szoborcsoportja startol, ezt követi egy a Han-dinasztia korából származó kínai bronz esődob 2–2,4 milliós becsértéken. Igazi régiség egy XIII–XIV. századi tibeti terrakottadémon 800 ezer–1,1 millióért, egy XVII. századi nepáli aranyozott bronz Buddha pedig arasznyi mérete ellenére a 650 ezer–1 millió forintos sávban vár vevőjére. Az aukció elegáns látványossága egy sárgarézből öntött japán vázapár a XIX. század végéről – dús zománcdíszítése miatt festett porcelánnak tűnik –, 650 ezer–1,2 millió forintos sávban.