Wagner István

Ünnepi árak a salzburgi Rezidencián

Nem véletlenül tartották Salzburgban március 19–28. között az egykori hercegérseki palotában az eladással egybekötött antikvitáskiállítást: a célközönség a húsvéti ünnepi játékok nemzetközi nézőtábora volt, ami nemcsak az exkluzív kínálatra, hanem az árakra is rányomta bélyegét. A Bécsből érkezett kiállítók közül a Galerie bei der Albertina standján például 25 ezer euróért kínálták azt a Josef Hoffmann tervezte négyrészes ülőgarnitúrát, amelyet a bécsi J&J Kohn cég kivitelezett 1905-ben feketére pácolt és polírozott bükkből. Marcel Kammerer azonos korú és alapanyagú rézveretes asztaláért 10 500 eurót kértek, a mostanában felkapott Erna Kopriva 1928-as női kerámiafiguráját – amelyet a híres Wiener Werkstätte műhelyében mintázott – egyenesen 78 ezer euróra tartották. Michael Kovacek képet és üvegneműt egyaránt hozott, a nagyon divatos és keresett Koloman Moser Kert pünkösdi rózsákkal és pipacsokkal című vásznát nem kevesebb mint 140 ezer euróért kínálta. Az igazi gavallérok az antik ékszerekre szakosodott Rauhenstein galériában válogathattak húsvéti ajándékot: egy 1800 körüli, kézi munkával készült francia karkötő – arany-ezüst kombináció almandinnal és gyémántokkal kirakva – csekély 49 ezer euróért már vihető is. A külföldi, főleg német galériások kínálatában tallózva említhető a müncheni Schlapka standja, ahol egy 1800 tájáról való bécsi biedermeier szekreter minimum 85 ezer eurót ért (hasonmását az osztrák iparművészeti múzeum őrzi a fővárosban). A bambergi, egyházi relikviákra specializálódott Senger galéria sztárja egy hársfából faragott Madonna lett Szent Annával és a gyermek Jézussal, a XVI. század elejéről – húsvéti áhítat ide vagy oda, nem kevesebb mint 165 ezer euróért.

Újra Munkácsy-rajzok az Abigailnél

Az Abigail Galéria március 24-i grafikai árverésén Berény Róbert 1908-as, szénnel készült önarcképe startol a legmagasabbról (280 ezer forint), de utána rögtön a ház hagyományos specialitása, Munkácsy Mihály két ceruzarajza következik az árlistán, egyenként 260 ezer forintért. A két tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című festményhez készült. A legdrágább darabok közé tartozik még – egyformán 220 ezer forintos kikiáltási áron – Bálint Endre 1969-es monotípiája Motívumok címmel, Mednyánszky László hagyatéki pecséttel hitelesített ceruzarajza egy csavargóról, egy eredeti Picasso-plakát, végül Kernstok Károly tussal készült vázlata a Lovasok a vízparton című nagyméretű kompozíciójához. A kétszázezer alatti árkategóriában rögtön két végletet találunk: az osztrák Johann Nepomuk Ender 1832 körüli ceruzarajza Ferencz Jóska kilovagol címmel, illetve Victor Vasarely Octal elnevezésű színes litója egyaránt 190 ezer forintról indul. Minimum 180 ezret várnak Mednyánszky figyelő katonáról készült szénrajzáért, csakúgy, mint Bálint Endre Hommage á Ország Lili I. című 1981-es kollázsáért. Az osztrák klasszikus mester, Jakob Alt lapjaiért manapság külföldi árveréseken magas árakat fizetnek: itt most 150 ezerről indul 1826-ból való színezett kőnyomata Pest-Buda látképével. A 130 ezer forintos sávban nemcsak ifj. Markó Károly 1840-es évekbeli, Hullámverés Itáliában című tusskiccét kínálják, hanem olyan különlegességet is, mint Georges Braque Arcvonások a palettán című számozott litográfiája. A katalógus borítójára is felkerült Klie Zoltán olajtemperája, a Faluvége, amelyért éppúgy 110 ezret kérnek, mint a közelmúltban elhunyt mester, Gyarmathy Tihamér Gömbök a térben elnevezésű, tussal és tollal készült 1976-os lapjáért.

Magyar műtárgyak a Dorotheum árverésein

Az osztrák Dorotheum salzburgi filiáléján március 3-án tartottak árverést klasszikussá vált modern mesterek és kortársak képeiből – magyar szempontból kiemelkedő eredménnyel. A ritkán előforduló Hollósy Simon 1910 körül festett vászna, a Szénakazlak a falu szélén ugyanis 9 ezer eurós leütési árat ért el a licitálás hevében, noha csak 2000–2400 euróra becsülték a szakértők. A Salzburgban jól ismert Herta Albert – aki ott is hunyt el – viszont nem keltett érdeklődést Mezei csokor vázában című csendéletével, pedig általában keresettnek számít azon a vidéken, amit a jóval magasabb, 4–6 ezer eurós becsérték is tanúsít. Szintén Budapestről települt Salzburgba Tóth Tibor, akinek vegyes technikájú munkái közül a 600–800 eurón indított A győztes megmaradt a másik kettő becsértéke feléért kelt el: a Zöld táj 440–650 eurós elvárás helyett 220-ért, a Püspöki táj pedig 800–1100 euró helyett 450-ért. Moór Magdolna képe, a Hollósy-műnél érthetetlenül magasabbra, 2000–2800 euróra tartott Az igazság istennője joggal maradt pártában. Bár nem érte el Hollósy rekordját, az aukciós ház bécsi főhadiszállásán március 14-én az egyébként nem túl gyakran szereplő Mednyánszky került az élre a XIX. századi olajképek és akvarellek árverésén. (Ebben az is közrejátszhatott, hogy nemrég az Obere Belvedere a művész festményeit, a Collegium Hungaricum ezzel párhuzamosan grafikáit mutatta be.) Az egyik tétel igazi „egyet fizet, kettőt kap” volt – egy olajjal fára festett portré hátoldalán egy katonai tábor vázlata látható, ajánlással –, fel is szökött az ára 1500–1800 euró helyett 3600-ra. Ugyanennyit fizettek a báró egy másik képéért, a Teherhordókért (ezt 2400–3000 euróról indították), a 2000–3000 ezer euróra becsült Padon ülő idős férfi viszont csak 1400-at hozott. Az árverés másik kuriózumát a hivatalos másolatok kínálták. A debreceni Déri Múzeum őrzi Benczúr Gyula puttóinak eredetijét, amelynek kópiáját 2500–3000 euró között kínálták, mindhiába. Már a népszerű zsánerképszerző Kern Ármint is másolják: Borkóstoló öregura R. Walton szignójával 2000–2500 eurós sávjának alsó határán kelt el. Az osztrák és a magyar közönség bizonyos köreiben népszerű többi kismester közül azonban csak Kárpáthy László és Ács Ágoston egy-egy képét vették meg, Neogrády Antal, Hencze Deák Adrienne, Komlóssy Irma, Horváth Ede vagy Jobbágyi Gaiger Miklós munkái ezúttal nem találtak gazdára.

Magyar műtárgyak a Dorotheum árverésein

Az osztrák Dorotheum salzburgi filiáléján március 3-án tartottak árverést klasszikussá vált modern mesterek és kortársak képeiből – magyar szempontból kiemelkedő eredménnyel.

Dorotheum-filiálé Milánóban

Déli szomszédja felé nyit a közel három évszázados osztrák Dorotheum árverési ház: március 15-én nyílik meg milánói fiókjuk, a Via Boitón. Vezetője, Angelica Cicogna Mozzoni régiségkereskedőből váltott át az olasz Finarte aukciós házhoz, később Milánóban a Philips angol aukciós ház helybeli képviselője volt. A milánói filiálé célja az olasz beadók és vásárlók optimális kiszolgálása, ennek érdekében a Dorotheum szakértői rendszeresen tartanak bemutatókat és ingyenes tanácsadási napokat (akárcsak időnként Budapesten ). Bár árveréseket egyelőre nem terveznek, reprezentatív bécsi rendezvényeik anyagából előzetes válogatásokat prezentálnak a helyszínen. Az ünnepélyes milánói premiert háromnapos tárlattal teszik ünnepélyesebbé, amelynek keretében negyedévi aukciós hetük kiemelkedő tételeit mutatják be.

Külföldi magyar galériások Maastrichtban

Elismert magyar műkereskedők is részt vesznek a világ egyik legfontosabb művészeti vásárán, a maastrichti TEFAF-on – igaz, egyelőre nem a Magyarországon működő galériások közül.

Jubilál a salzburgi Residenz régiségvásár

Harmincadik alkalommal tartják március 19. és 28. között a salzburgi régiségvásárt, a húsvéti ünnepi játékok kísérő rendezvényeként; a mintegy negyven résztvevő többsége fővárosi vagy vidéki osztrák galériás – kizárólag az élvonalból verbuválva, „kihalásos alapon” –, de Németországból is vagy tucatnyian érkeznek. A három évtized alatt hagyománnyá vált, hogy a virágvasárnaptól húsvéthétfőig tartó vásáron zömmel lehetőleg helyi vonatkozású vagy legalább regionális műtárgyakat vonultatnak fel az eladók. A képek és szobrok, szőnyegek és hangszerek mellett képviselteti magát az iparművészet megannyi ágazata: üvegnemű, fajansz, porcelán és ezüst csakúgy, mint antik bútorok és órák, valamint a ma is eleven osztrák folklór. A magyar műgyűjtői berkekben is ismert bécsi D&S Antikvitas korabeli bútorok között mutatja be működő órarégiségeit – magyar mesterektől is – az 1700 és 1850 közötti időszakból. Adolph Fuchs 1828-as bécsi ingaórája mellett itt lesz a képórák festésére specializálódott C. L. Hofmeister műve – Traunkirchen látképével –, amely két dallamot is játszik, valamint Johannes Bendele jozefinista stílusú kandallóórája, tűzaranyozott réz applikációval. Ezeken kívül finoman metszett és látképekkel festett díszpoharakat is hoznak Salzburgba, többek között bécsi vedutákkal a Stephansdomról, a Graben egykori várárkáról, a Neuer Markt piacáról avagy a Schwarzenberg-palotáról. A magyar származású bécsi Patrick Kovács az emlékezetes Bécs–Budapest vándortárlatra is kölcsönzött korabeli bútorokat, amelyek idén Szentpétervárra is elkerülnek az oroszországi magyar kulturális évad keretében. Most a Wiener Werkstätte kis szériában gyártott és számozott asztali óráit kínálja, amelyeket 1925 és 1931 között készítettek Josef Hoffmann tervei alapján, dokumentációjukat pedig az osztrák iparművészeti múzeum archívumában őrzik. Bútorkínálatában szintén van ritkaság: a Thonet-cég bécsi székházának szalonját díszítette eredetileg Otto Prutscher 1912-es ülőgarnitúrája. A helybeli galériák közül a bécsi Hofburg novemberi régiségvásárán is vendégszerepelt már a salzburgi Constanze Ilko óvárosi műkereskedése. Josef Hoffmanntól neki is van egy 1901-es karosszéke a J.&J. Kohn firma kivitelezésében. Ő apai ágon erdélyi származású, bizonyára ezzel is magyarázható vonzalma a magyar kerámia, főleg a Zsolnay-fajanszok iránt. Most egyik legújabb szerzeményét, a 7214-es modellszámú, ökörvérmázas vázát hozza a vásárra.

Vasarely sakk-készlete Bécsben

A Dorotheum bécsi székhelyén március elsején huszadik századi művészeti alkotások kerülnek kalapács alá, összesen 268 tételben, zömmel kismesterektől. A magyarok közül Szilágyi Ilona tetszetős gyümölcscsendélete 700–900 eurós becsértéken, Sándor Béla hangulatos életképe olajban 1000–1400 eurós sávban indul, Baranyai Lőrinc köpönyeges tiroli vándora a hegyekben pedig – a német nyelvterületen várható érdeklődésre tekintettel – már a 2000–3000 eurós sávban kelleti magát. Azonos technikája ellenére jóval olcsóbb (1200–1500 euró) a Budapestről Bécsbe áttelepült és a hatvanas évek elején ott elhunyt Borotha Lajos panorámája, Emőd Aurél napraforgói pedig még alacsonyabban, 800–1200 eurón kezdenek. A mifelénk is gyakorta előforduló, egyes körökben rendkívül népszerű Hencze-Deák Adrienne mezei bokrétája már az 1200–1800 eurós sávban indul, a kismartoni illetőségű, majd Grazban élő kortárs mester, Pongrácz Péter cím nélküli, vegyes technikájú absztraktját pedig 1100–1400 euróra becsülték. Világhírű hazánkfiától, Victor Vasarelytől most nem csak a szokásos színes szerigráfiák szerepelnek – akad azért ilyen is, 1969-ből, a Planetáris folklór elnevezésű sorozatból –, hanem egy ritkaságnak számító, teljes sakk-készlet is. A mutatós garnitúra másfél ezer példányban készült, a most licitálásra bocsátott, saját kezűleg számozott készlet eredetiségét certifikát is igazolja. Az egésznek az alapja egy elegáns lábas asztal színtelen és áttetsző plexiből, sakktáblaként szolgáló fedőlapján műanyag fóliában színes szerigráfia, lilás és türkizes árnyalatokban tartott mintával. A figurák egyik fele matt, a másik fele fényes és áttetsző, de mindegyiket hasonló, geometrikus-absztrakt téridomokból öntötték. A kínálatból messze kiemelkedő különleges tételt 3000–3400 euróra taksálták a ház szakértői.

Bíró-képkollekció Izraelből

Tovább színesíti nemzetközi palettáját az Abigail Galéria: a XVI-XVIII. századi olasz, osztrák és német mesterrajzok árverezése után (NAPI Gazdaság, 2004. november 22., 12. oldal) most Izraelből hozott értékesítésre hatvan képet Bíró Antal (1907-1990) festőművész hagyatékából. A kollekció jelentőségét fokozza, hogy java része az ötvenes évek párizsi terméséből való, amely egyrészt a magyar mester egyik legérettebb periódusa volt, másrészt eddig itthon még szakmai körökben sem ismerhették az érdeklődők ezt az anyagot. Bíró Antal képeinek legjelentősebb együttesét (mintegy 250 festményt) a művész 1947-1968 közötti munkáiból hozta össze Párizsban egy műgyűjtő házaspár, Charlotte és Louis Bergman, a festő barátai. Bíró elismertségét ekkoriban már - a gyarapodó múzeumi vásárlások mellett - az is jelezte, hogy rendszeresen szerepelt a Salon des Realités Nouvelles kiállításain, olyan magyar származású pályatársai oldalán, mint Etienne Beöthy, Réth Alfréd, Nicholas Schöffer vagy Victor Vasarely. Charlotte Bergman férje halála után is gyarapította a képállományt, amelyben többek között Picasso, Dufy és Matisse alkotásai, Moore szobrai is szerepeltek. Amikor az özvegy 2002-ben elhunyt, gazdag hagyatéka a jeruzsálemi Israel Museum tulajdonába került. Az intézmény a hatalmas anyag kisebb hányadát elárverezte, a Bíró-képek egy részét ekkor szerezte meg Jacob Gildor izraeli művész, aki a londoni Gilden’s Arts segítségével szeretné őket világszerte népszerűsíteni. Ennek a sorozatnak az első állomása az árusítással egybekötött budapesti bemutató az Abigail Galéria csoportos téli tárlata keretében, amely még március 4-ig látogatható. Bíró Antal képei mellett az első emeleti teremben a nyolcvanéves Parrag Emil műveit is meg lehet vásárolni. A hatvanas évek korábban már bemutatott, lendületes gesztusfestészete után most további három periódusából válogattak: a líraian festékcsorgatásos képektől az op-art térhatásúakon át a kilencvenes évek stilizált természeti látványaiig. A földszinten három olyan festőnő – Futásfalvi Márton Piroska, Mersits Piroska és Mártonfi Benke Márta – képei között tallózhat a látogató, akinek munkássága az utóbbi időben került az érdeklődés homlokterébe a múzeumi tárlatokon és a műkereskedelemben egyaránt, és ismertségükkel párhuzamosan emelkednek áraik is.