Világviszonylatban is az egyik legjelentősebbnek számít szakmai körökben Maastricht nemzetközi művészeti vására a német–belga–holland hármas határon. A TEFAF (The European Fine Art Foundation) idén március 4. és 13. között 202 galériást fogad Amerika és Európa tizennégy országából, 27 ezer négyzetméteren. A szervezők húsz- és harmincezer közöttire saccolják a műtárgyak számát, amelyeket nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri bírált el a vernisszázs előtt. Az eredetiség és a kvalitás garanciája miatt nemcsak privát gyűjtők, neves múzeumok képviselői is szívesen vásárolnak manapság Maastrichtban; hazai galériásaink egyelőre nem szerepelnek a résztvevők között, viszont külföldön rangot szerzett magyar kollégáik már régi és rendszeres visszatérőnek számítanak.
Alapítóinak hobbijából nőtt ki az ikonokra szakosodott amszterdami galériák közül a legrégebbi, a Tóth-Ikonen: Tóth József és felesége évtizedekkel ezelőtt kezdett el orosz ikonokat gyűjteni a XVI–XIX. századból. Először 1980-ban, Amszterdam műkereskedelmi negyedében, a Spiegelkwartierben nyitottak galériát (a Rijksmuseum közelében); 1995-től vannak jelenlegi helyükön és azóta szerepelnek hollandiai régiségvásárokon is. (Mára a galéria vezetését a legifjabb fiú, Tóth Ferenc vette át, holland feleségével együtt.) Üzletükhöz hasonlóan a vásári standon is részben szabadon, a falakon függenek, részben üvegvitrinek polcain rejtőznek az ortodox egyházművészeti kincsek. A katalógusban teljes lapon reprodukálták egy XVII. századi ikonosztáz két festett képtábláját Mária bemutatásáról a templomban és Jézus születéséről, továbbá egy XVIII. századi ikont az apostolok tábor-hegyi látomásáról.
Tóthékkal egyidejűleg fogott műgyűjtői tevékenységbe Londonban Nagy Richárd, aki 1989-ben nyitott galériát a Hyde Park Gardensben. Előbb olyan híres osztrák mesterekre szakosodott, mint Egon Schiele vagy Gustav Klimt, aztán német expresszionistákkal is kereskedett. Később az „új tárgyiasság” meg az „új szenzibilitás” képviselői kezdték érdekelni, majd Francis Bacon és Lucien Freud után eljutott olyan szimbolistákig, mint Odilon Redon és Fernand Khnopff. Maastrichti standjának legfőbb büszkesége Emil Nolde 1930 körüli akvarellje sárga és lila íriszekkel, illetve Schiele 1918-as ceruzarajza.
Svájcban, a baseli Schertlingassén 1970 óta vezeti európai hírű galériáját, a Galerie von Barthát Bartha Miklós és felesége. Eleinte a konstruktivizmusra koncentráltak – benne természetesen a magyar avantgárdra, Kassákra és Moholy-Nagyra –, majd a Bauhaustól eljutottak a DeStijl mozgalmáig. 1989-től a latin-amerikai moderneket is patronálták, az Arte Concreto Invencion képviselőitől az Arte Madi művelőiig. Újabban az iparművészet keretén belül a szecessziós és a kortárs üveg kapott külön teret svájci székhelyükön, fiuk, Bartha István pedig sikerrel startolt a dizájn forgalmazásában. Galériájukban Etienne Béöthy két plasztikáját is kínálják, standjuk sztárja pedig Victor Vasarely lett, Hommage á Malevich elnevezésű 1953-as kőnyomatával. A fehér-szürke-fekete formákból komponált lapot a művész ajándékozta László Károlynak, a híres külföldi magyar műgyűjtőnek, tőle került a baseli galériába, majd onnan most a maastrichti vásárra.
Wagner István