Wagner István

Kinsky-szezonnyitás, magyarokkal

A Wiener Kunst Auktionen április 19-én tartotta évadkezdő aukcióját a Kinsky-palotában, ahol egyebek közt a négy éve elhunyt Vér Zoltán hagyatéka is kalapács alá került. A magyar költő 1956-ban disszidált s telepedett le Bécsben. Tipikus bohém életet élt: ha volt pénze műveket vásárolt és művészeket patronált, amikor pedig ő szorult segítségre, barátaitól kapta munkáikat ajándékba. Képgyűjteményében szépen képviseltették magukat a szintén német nyelvterületre emigrált magyar festők, köztük például Déry Kálmán. A Münchenben, 1940-ben elhunyt művész nagyméretű, Parasztszobában című vásznát 1888-ban festette; a 7500–15 ezer eurós becsértéken indított képet 9 ezerért értékesítették. Hamza János rokokó budoár műtermi beállításával, kosztümös modellek után festett jelenetet A gavallér címmel, amelyet a ház szakértői 8–14 ezer euróra taksáltak és alsó határán adták tovább. A legdrágább a kismartoni születésű, jelenleg Grazban élő Pongrátz Péter tőle szokatlanul nagy méretű tempera-papír munkája, a Nagy fejbőrtáj volt. Az 1972-ből való szürreális művet a 25–50 ezer eurós sávban indították, de visszamaradt. Az el nem kelt tételek három héten át még megvásárolhatók.

Nagyháziék tételeinek több mint fele elkelt

Mindkét katalógusból a tételek több mint felét sikerült értékesíteni a Nagyházi Galéria háromnapos tavaszi aukcióján: április 12-én és 13-án a régi, illetve XIX. és XX. századi alkotók festményei, grafikái, plasztikái kerültek kalapács alá, a 469 tételből 243-at értékesítettek. A harmadik napon a vegyes műtárgyak, ezüstök, bútorok és szőnyegek 397 tételéből 212 kelt el. Arányosan alakult a helyzet a hét számjegyű leütések terén is: a képekből öt, a variából hét tétel végzett milliós sáv felett. A festők listavezetője Mednyánszky lett, nagyméretű Erdőbelsője sötét alaptónusa ellenére 1,6 millióról 4,6 millió forintra lépdelt. A második helyezett Neogrády Antal Horgászó hölgye; az idillikus szalondíszt a meghívón is népszerűsítették, így 600 ezer forintos kikiáltás után másfél millió lett a leütési ára. A dobogó harmadik fokán három kép is áll, egyenként 1,2 milliós végösszeggel: Barabástól egy nemesi portré és Telepy napfényes Erdőrészlete ugyanennyiről startolt, míg Bruck Lajos A kis duzzogó című zsánerjelenete 1,1 millióról lépett egy licitlépcsőt. A milliós vesztesek közé tartozik F. Fischer merengő bronzleánya (3,4 millióért maradt pártában), de nem keltett érdeklődést Köllő Miklós méteres Petőfi Sándora sem, amely a segesvári szabadtéri szoborhoz készült előtanulmány volt (2,2 milliót kértek érte). A zárónapon ismét bebizonyosodott, hogy Nagyházi a piacvezető az antik bútorok és a keleti szőnyegek terén. Az egész árverésen a legtöbbet – kereken hatmilliót – egy félméteres ékszertartó szekrénykéért fizettek, amelyet eleve 4,8 millióra taksáltak. Az osztrák ritkaságot vételi megbízással szerezte meg új tulajdonosa. Egyenként 1,4 milliót pengettek le az azonos indítású 1793-as magyar ruhásszekrényért – gyönyörű dió-, jávor- és paliszanderintarziával –, akárcsak az 1890 körüli tízrészes magyar faragott ebédlőgarnitúráért. Teljesen felpörgött az árverés a végén, amikor a keleti szőnyegekre került sor. Már a legelső, egy 1880 körüli perzsa Heriz is 600 ezer forintos elvárásának háromszorosát hozta egy telefonos licitáló jóvoltából, egy 1900 körüli társa 800 ezerről jutott másfél millióra. A sztár egy nagyméretű Serapi lett a XX. század első feléből, amely kopott, sérült és hiányos volta ellenére is kilencszeresét hozta; 300 ezres kezdéssel előbb meg sem állt 3,2 millióig, majd a terembéli és telefonos vetélytársak problémázása nyomán megismételték a licitálást, végül 2,6 milliónál koppant a kalapács.

Tavaszi vásár a Wiener Künstlerhausban

Ami ősszel a bécsi Harrach és Ferstel ikerpalota műkereskedelmi seregszemléje, az tavasszal a Wiener Künstlerhausban a nemzetközi régiségvásár (WIKAM). Idén április 16–24. között rendezi az osztrák antikváriusok és galériások szövetsége a mustrát, 34 osztrák és külföldi – jórészt német – résztvevővel. A vásáron az érdeklődők szakértő tanácsadásra is számíthatnak az elegáns környezetben. A hazai vonatkozású műtárgyak kínálatában említhetjük a Reisch-antikvitást, amely a Monarchia világából árul XIX. századi márkás ezüstneműt, a Felvidéktől az erdélyi városokig. Mostani sztárja az udvari szállító rangot kiérdemelt ötvösmester, J. C. Klinkosch teás- és kávéskészlete. A XIX. századi akvarellekre és olajképekre szakosodott Szaal-galéria standja főleg bécsi vedutákkal büszkélkedik, például Ernst Graner Schönbrunnjával vagy Emil Barbarini nagyméretű Naschmarkt-ábrázolásával. Újabban XX. századi grafikákkal is bővült a galéria kínálata, olyan híres festőktől, mint Walde vagy Kokoschka. A Galerie Stallburg két részlegében egyrészt XIX. századi magyar kismesterek szerepelnek – mint Böhm Pál, Mészöly Géza vagy Kern Ármin –, másrészt két világháború közötti modernek, Kádártól Scheiberig. A Fertő-tó a főszereplője a régi térképekre és vedutákra szakosodott St. Georgs Antiquariat egyik kollekciójának, a rangos régi mester, Schweickhardt von Sickingen jóvoltából. Igen stílusos a Kunsthandel Mitmannsgruber standja, amelyen az osztrák „hangulat-impresszionizmus” két híres női képviselője, az évek óta rendkívül divatos Olga Wisinger-Florian és Marie Egner a főszereplő. Ők a múlt század fordulóján rendszeresen szerepeltek sikerrel a vásár mostani helyszínén, a Künstlerhaus nagy éves seregszemléin.

Nagy nevek a Dorotheum tavaszi aukciós hetén

Az osztrák Dorotheum európai viszonylatban is az elsők közé tartozik a régi mesterek kínálata terén – mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Idén tavasszal április 14-én tartják erre szakosodott aukciójukat, a 363 tétel között két híres magyartól öt értékes olajkép is akad. Kupeczky Jánosnak tulajdonítják az egyik Batthyány herceg portréját, amely magyar magántulajdonból került osztrák kézbe, becsértéke 7–10 ezer euró. Hasonló az eredete Savoyai Jenő herceg mellképének is, amelynek rámája külön műremek: a faragott, festett és aranyozott keret hadi trófeák, lobogók, fegyverek és babérágak koszorúja, meg is kérik az árát (10–15 ezer euró). Ugyanennyit várnak a Kupeczky köréből származó ovális páros portréért együtt, a leendő VI. Károly császár és neje fiatalkori ábrázolásával. Ennél is drágább (13–16 ezer euró) id. Markó Károlytól egy erdei részlet vízeséssel, előtérben a fürdőző Dianával és társnőivel. Szintén osztrák magángyűjteményből érkezett az árverésre egy hegyi tája pihenő parasztcsaláddal, 6–9 ezer eurós becsértéken. Nagy magyar nevek már április 13-án, a XIX. századi festők egyedi és sokszorosított grafikáinak 399 tétele között is akadnak. Elsőként a „Munkácsy, Paris” szignójú, 800 ezer euróra tartott ceruzavázlatot kell említenünk, amely a Siralomházhoz készült, a szuronyos katona és a gyermekes anya ábrázolásával, de van egy krétaskicc is 1898-as datálással, a Krisztus Pilátus előtt kompozícióhoz, 600–800 euróért. Mednyánszkytól egy hagyatéki pecséttel ellátott részletező tollrajz szerepel 700–900 euróért. Sterio Károly elefántcsontra festett négy portréját 1838 tájáról együtt 1200–1500 euróra becsülik, akárcsak a Pest-Budán élt Johann Baptist Clarot 1846-os akvarelljét, háttérben a Duna-parttal. A 2000–2500-as sávban indítják Goebel Károly magyar parasztcsoportot megörökítő akvarelljét és Goltz Demeter díszlettervét.

Batthyány-festmény 5,5 millióért

Még a lépcsőkön is ültek a Belvedere április 2-i árverésén, ahol 290 tételből egy visszavonás után 153 kelt el, ebből 18 millió fölötti áron. A legtöbbet a töretlenül népszerű Batthyány Gyula Római kastélykert című részletgazdag művéért fizették: 5,5 milliós kikiáltási árán ütötték le. A második helyre a külföldön is kapós Markó Károly Hazafelé napnyugtakor című 1869-es olajképe került, amely 4,4 millióról araszolt 5 millióig. Bronzérmes lett az avantgárd mester, Kádár Béla temperával kartonra készült Lovas kompozíciója: 1,6 millióról startolt és tapsot aratva landolt 4,8 milliónál. A garantáltan értéktartó Mednyánszky Párás erdeje 1,2 millió helyett lett 3,4 millió forint. A nagybányaiak táborából való Pászk Jenő harmincas évekbeli dombvidéke a Blitz 2000. októberi árverésén még 2,2 milliót ért, a Belvederében viszont 2,8 helyett 3,2 millió lett. (Dicséret illeti a galéria újítását, hogy több esetben az analógiák közlése mellett a hamisítványokat is publikálta az eredeti példányokkal párhuzamosan – mint ennél a tételnél is –, külön figyelmeztetve az újabban Erdély-szerte elterjedt kópiákra.) A milliósok táborának pikantériája, hogy a lista végére került Rippl-Rónai Hermelines nőt ábrázoló pasztellje, amely 1,2 milliós kikiáltási árán lelt új tulajdonosra, noha részletes provenienciát csatoltak hozzá. Valószínűleg főként „képközönséget” vonzott ezúttal a Belvedere kínálata, mert mintha megszűnt volna a licitálási kedv, amikor a műtárgyakra került sor; a terem is jócskán kiürült. Itt is akadt pedig jócskán nemes matéria, hogy csak Thonet, Gallé, Zsolnay avagy a Decrage Freres nevét említsük a pártában maradt dísztárgyak készítőiként. Viszonylag jól mentek viszont a bronz kisplasztikák, amelyek máskor-máshol sorra megmaradnak. Ellenpéldaként elkelt egy Mária Terézia korából való osztrák barokk komód 950 ezres kikiáltási árán és minden jó, ha jó a vége alapon a legutolsó tétel is: Delheid belga ötvös art deco ezüstvázája licitlépcső nélkül, 440 ezer forintért talált gazdára.

Erős bútorkínálattal kezd a Nagyházi

Régi mesterektől a kortársakig terjed a festmények, plasztikák és grafikák szerzőinek skálája Nagyháziék évadkezdő aukciójának első két napján, április 12-én és 13-án. A harmadik nap a variaárverésé lesz dísztárgyakkal és ezüstneművel, antik bútorokkal, valamint keleti szőnyegekkel.

Batthyány-festmény 5,5 millióért

Még a lépcsőkön is ültek a Belvedere április 2-i árverésén, ahol 290 tételből egy visszavonás után 153 kelt el, ebből 18 millió fölötti áron.

Félpénzes vásár a Ketterer hamburgi szezonnyitásán

Érdekes ötlettel lepte meg törzsközönségét a müncheni székhelyű Ketterer Kunst hamburgi fiókjának március 18-i árverésén: az ezer euró alatti tételek becsértékük feléről startoltak. Ez a kedvezmény is közrejátszhatott abban, hogy 900-nál több írásbeli és 400 telefonos ajánlat érkezett, melynek nyomán a közel 1300 tétel 60 százaléka elkelt és másfél millió eurós bevételt hozott. Robert Ketterer igazgató szerint ezzel eddigi legjobb eredményüket is túlszárnyalták 100 ezer euróval ebben a szegmensben (az 50 ezer euró alatti műtárgyak sávjában). A legtöbbet Picasso Francoise-portréjáért fizettek (22–26 ezer eurós becsérték után 32 800 eurót), amelyért négyen is küzdöttek írásbeli, illetve telefonos ajánlatokkal. Karl Schmidt-Rottluff Fehér nárciszok című akvarelljéért tucatnyian harcoltak, végül 28 ezer euróért vihette el valaki, a harmadik helyezett Friedrich Karl Gotsch 1957-es Dán halászlánya lett, amely egy svájci műgyűjtő nő tulajdonába ment át (18–20 ezer eurós becsérték után 24 600 euróért). A régebbi és modern mesterek szokásos, tucatnyi magyar tételét is hasonló arányban értékesítették, az el nem kelteket pedig az árverés után még egy hónapon át – jelen esetben április 15-ig – lehet megvásárolni kikiáltási áron. A legtöbbet, 5–7 ezer eurós becsértékének felső határát az 1937-ben Budapesten született Vida Gábor Órásmester című, fél négyzetméteres olajképéért adták, amely Balogh László jónevű müncheni galériájából került a hamburgi aukcióra. (A katalógus külön életrajzot is közöl a német nyelvterületen népszerű magyar festőről, aki a maaastrichti művészeti vásárokon is rendszeresen szerepel. Eredetileg az Operaház zenekarában játszott, majd művészeti ágat váltva azzal szerzett külföldön hírnevet, hogy különlegesen finom és részletező ecsetkezeléssel örökít meg ódon hangulatú témákat.) A Debrecenből Los Angelesbe került Gaál Ferenc 1931-es, olaj-vászon női félaktjáért 1200–1500 eurós elvárás után 1638 eurót pengettek le. A német földön élő Esteban Fekete Mámoros nyár című 1966-os grafikai mappájából – a hildesheimi Schrift und Bild Verlag kiadásában jelent meg, félszáz szignált és számozott példányban – négy színes fametszetet együtt valamivel a 300 eurós kikiáltási ár fölött, 351 euróért ütöttek le. Etienne Hajdu absztrakt szobrához készült párizsi tollrajzát – „A Madame Zadek” ajánlással is hitelesítve – 300 eurós becsült árának feléről indítva 175-ért adták tovább. Victor Vasarely Cseppek című színes litója 400 eurós elvárás után 234-ért cserélt gazdát. Visszamaradt és így még megvásárolható április közepéig több magyar vonatkozású tétel, egyebek közt Bíró Antaltól három szignált és datált olaj-papír absztrakt kompozíció együtt 1500 euróért, továbbá számos Vasarely-litó, illetve szitanyomat 200–400 euró közti árakon.

Munkácsy ismét bejött az Abigailnél

A nehézkesen beinduló tavaszi aukciós szezonban eddig inkább a grafikák gyűjtői találhattak kedvükre valót, legutóbb a főleg e műfajra koncentráló Abigail Galéria árverésén.