Négy magyar galéria is felvonult az idén április 20–24. között először megrendezett bécsi kortárs nemzetközi képzőművészeti vásár, a viennAfair szereplői között. Az osztrák főváros új mustrájának időpontját szándékosan tették áprilisra – nyilatkozta előzetesen Matthias Limbeck vásárigazgató –, mert a tavaszi dátummal a rendezvény jól elkülönül a sűrű őszi vásármenetrendtől. A szervezők Közép-, Kelet- és Dél-Európára fokuszáltak, különös figyelmet fordítva a fiatalokra, valamint a kezdő gyűjtők bátorítására (NAPI Gazdaság, 2005. január 24., 12. oldal).
A hazai érdekeltségű galériák közül az osztrák-magyar Knoll Galéria egyik favoritja ezúttal is Birkás Ákos volt nagyméretű vásznaival, a másik pedig Nemes Csaba vegyes technikájú, fotórealisztikus tájaival. A külföldiek közül az orosz-osztrák Brener–Schulz páros színes ceruzarajzai mellett a galéria világhírű, régi kiállítói is szerepeltek: Joseph Kosuth installációval, a wuppertali Tony Cragg legújabb szobraival (a magyar fővárosban tavaly ősszel láthattuk absztrakt plasztikáit) jelent meg. A mustrával párhuzamosan a Knoll bécsi székhelyén olyan magyar privát kollekciókat népszerűsített, amelyek hazai és a külföldi kortársak műveit egyaránt felölelik (például Vass László veszprémi modern képtára vagy Somlói Zsolt, Hunya Gábor gyűjteménye).
Deák Erika galériája Bécsben is elképzelhetetlen lett volna rangidős mestere, Bak Imre képei nélkül; idei keltezésű, akrillal festett vásznai közül a kisebbik a Délután, a nagyobbik a Kísértés címet kapta. Ghiczy Dénes azonos technikával készítette 2002-es Tejkiöntőjét, másfél méteres méretben, mellette még Köves Éva Cím nélküli vásznai tartoztak a standon a legdrágábbak közé. Jutányosabban lehetett hozzájutni Iski Kocsis Tibor idei olaj-vászon diptichonjához, Egyenesben? címmel, illetve Révész László László vegyes technikájú képeihez (Autó előtt, Mi van a nosztalgia után). A videó műfaját ketten is képviselték: KissPál Szabolcs, illetve Eike, aki öt példányban kivitelezte 360° című idei alkotását.
A Vintage Galéria Pinczehelyi Sándor egykor nagy port kavaró, 1973-as óriási triptichonja, a Sarló-kalapács mellett Kelemen Károly négy 1983-ból való, szintén monumentális fotó-átfestését prezentálta. Németh Hajnal 1999-es c-printjein Nyolctól nyolcig címmel pizsamás alakokat láthattunk, Szacsva Y Pál azonos évjáratú és technikájú Reprojekciója barokk oltárt vetített fürdőszobakádra. Gerhes Gábor és Gyenis Tibor számítógépes nyomatai mellett egész mappát töltött meg Eperjesi Ágnes 1996-ban újszülöttekről készült fotogramsorozata.
A fiatal acb galéria a magyarokon kívül külföldieket is képviselt. A legtöbbet Csáki László Fluxus összefoglaló című tavalyi, film, képregény és objekt keveredéséből született műveiért, valamint Csörgő Attila Narancs tér elnevezésű szférikus képeiért kérték. A figuratív festészetet Szűcs Attila cím nélküli vásznai mellett két fiatal holland alkotó, Juriaan Molenaar és Koen Vermeule munkái képviselték, az absztrakt piktúrát pedig Braun András vagy Frank Stella művei. Szarka Péter digitálisan generált képei korábban a Sao Pauló-i biennálén, Berlinben és Hollandiában is sikert arattak, most az osztrák fővárosban Terrorista-triptichonja szerepelt.
Wagner István