Még a lépcsőkön is ültek a Belvedere április 2-i árverésén, ahol 290 tételből egy visszavonás után 153 kelt el, ebből 18 millió fölötti áron. A legtöbbet a töretlenül népszerű Batthyány Gyula Római kastélykert című részletgazdag művéért fizették: 5,5 milliós kikiáltási árán ütötték le. A második helyre a külföldön is kapós Markó Károly Hazafelé napnyugtakor című 1869-es olajképe került, amely 4,4 millióról araszolt 5 millióig. Bronzérmes lett az avantgárd mester, Kádár Béla temperával kartonra készült Lovas kompozíciója: 1,6 millióról startolt és tapsot aratva landolt 4,8 milliónál. A garantáltan értéktartó Mednyánszky Párás erdeje 1,2 millió helyett lett 3,4 millió forint. A nagybányaiak táborából való Pászk Jenő harmincas évekbeli dombvidéke a Blitz 2000. októberi árverésén még 2,2 milliót ért, a Belvederében viszont 2,8 helyett 3,2 millió lett. (Dicséret illeti a galéria újítását, hogy több esetben az analógiák közlése mellett a hamisítványokat is publikálta az eredeti példányokkal párhuzamosan – mint ennél a tételnél is –, külön figyelmeztetve az újabban Erdély-szerte elterjedt kópiákra.) A milliósok táborának pikantériája, hogy a lista végére került Rippl-Rónai Hermelines nőt ábrázoló pasztellje, amely 1,2 milliós kikiáltási árán lelt új tulajdonosra, noha részletes provenienciát csatoltak hozzá.
Valószínűleg főként „képközönséget” vonzott ezúttal a Belvedere kínálata, mert mintha megszűnt volna a licitálási kedv, amikor a műtárgyakra került sor; a terem is jócskán kiürült. Itt is akadt pedig jócskán nemes matéria, hogy csak Thonet, Gallé, Zsolnay avagy a Decrage Freres nevét említsük a pártában maradt dísztárgyak készítőiként. Viszonylag jól mentek viszont a bronz kisplasztikák, amelyek máskor-máshol sorra megmaradnak. Ellenpéldaként elkelt egy Mária Terézia korából való osztrák barokk komód 950 ezres kikiáltási árán és minden jó, ha jó a vége alapon a legutolsó tétel is: Delheid belga ötvös art deco ezüstvázája licitlépcső nélkül, 440 ezer forintért talált gazdára.
Wagner István