Mindkét katalógusból a tételek több mint felét sikerült értékesíteni a Nagyházi Galéria háromnapos tavaszi aukcióján: április 12-én és 13-án a régi, illetve XIX. és XX. századi alkotók festményei, grafikái, plasztikái kerültek kalapács alá, a 469 tételből 243-at értékesítettek. A harmadik napon a vegyes műtárgyak, ezüstök, bútorok és szőnyegek 397 tételéből 212 kelt el. Arányosan alakult a helyzet a hét számjegyű leütések terén is: a képekből öt, a variából hét tétel végzett milliós sáv felett.
A festők listavezetője Mednyánszky lett, nagyméretű Erdőbelsője sötét alaptónusa ellenére 1,6 millióról 4,6 millió forintra lépdelt. A második helyezett Neogrády Antal Horgászó hölgye; az idillikus szalondíszt a meghívón is népszerűsítették, így 600 ezer forintos kikiáltás után másfél millió lett a leütési ára. A dobogó harmadik fokán három kép is áll, egyenként 1,2 milliós végösszeggel: Barabástól egy nemesi portré és Telepy napfényes Erdőrészlete ugyanennyiről startolt, míg Bruck Lajos A kis duzzogó című zsánerjelenete 1,1 millióról lépett egy licitlépcsőt. A milliós vesztesek közé tartozik F. Fischer merengő bronzleánya (3,4 millióért maradt pártában), de nem keltett érdeklődést Köllő Miklós méteres Petőfi Sándora sem, amely a segesvári szabadtéri szoborhoz készült előtanulmány volt (2,2 milliót kértek érte).
A zárónapon ismét bebizonyosodott, hogy Nagyházi a piacvezető az antik bútorok és a keleti szőnyegek terén. Az egész árverésen a legtöbbet – kereken hatmilliót – egy félméteres ékszertartó szekrénykéért fizettek, amelyet eleve 4,8 millióra taksáltak. Az osztrák ritkaságot vételi megbízással szerezte meg új tulajdonosa. Egyenként 1,4 milliót pengettek le az azonos indítású 1793-as magyar ruhásszekrényért – gyönyörű dió-, jávor- és paliszanderintarziával –, akárcsak az 1890 körüli tízrészes magyar faragott ebédlőgarnitúráért.
Teljesen felpörgött az árverés a végén, amikor a keleti szőnyegekre került sor. Már a legelső, egy 1880 körüli perzsa Heriz is 600 ezer forintos elvárásának háromszorosát hozta egy telefonos licitáló jóvoltából, egy 1900 körüli társa 800 ezerről jutott másfél millióra. A sztár egy nagyméretű Serapi lett a XX. század első feléből, amely kopott, sérült és hiányos volta ellenére is kilencszeresét hozta; 300 ezres kezdéssel előbb meg sem állt 3,2 millióig, majd a terembéli és telefonos vetélytársak problémázása nyomán megismételték a licitálást, végül 2,6 milliónál koppant a kalapács.
Wagner István