Wagner István

A Belvedere-tételek kétharmadát értékesítették

Ismét hétvégén, ezúttal május 28-án tartotta művészeti árverését a Belvedere Aukciósház; a 207 tételből 134 kelt el, így kétharmados lett az értékesítési arány. A sikerélményt tovább erősítette, hogy 23 hét számjegyű leütés volt és csak 7 tétel maradt vissza a milliós sávban. Az éllovasok között fej fej mellett végzett – eltérő rajtfeltételek után – a harmincas évek végéről a modern magyar piktúra két irányzatának képviselője, egyaránt 8,5 milliós leütéssel. Aba-Novák Vilmos monumentális, a városmajori templom számára készült tempera-falemez pannója ennyiről startolt, míg Kádár Béla azonos technikájú női aktja 3,2 milliós kikiáltási árról futott idáig. Tavasszal még a Budapesti Történeti Múzeum emlékkiállításán szerepelt Farkas István széles ívű balatongyöröki tája, amely most itt 7,5 millió helyett 8 milliót hozott, míg Aba-Novák látványterve a székesfehérvári romkertről megállt ugyanezen a kikiáltási áron. A korábban garantáltan dobogós Rippl-Rónai József tetszetős Szajna-parti pasztellje 950 ezerről tornázta fel magát a 4,2 milliós leütésig. Három tétel 2,8 milliós végeredményt ért el: Szőnyi István sötét tónusú vízparti várakozóit eleve ennyire taksálták, Márffy Ödön csendélete eredetileg 2,6 millió, míg Mednyánszky László római villája 1,8 millió volt. Scheiber Hugó dekoratív szépasszonyai 1,8 millióról lépdeltek 2,2 millióig. A vásárlási divatok változását igazolták a továbbiak is: 1-2 millió között cseréltek gazdát a klasszikusok közül Telepy Károly, a nagybányai iskolához tartozó Nagy Oszkár vagy az alföldi piktúrához kötődő Koszta József munkái. A visszamaradtak között a legnagyobb veszteséget Rippl-Rónai Temesvárról előkerült, 3,8 millión indított pasztellje jelentette; a fehér sálas kislányt a katalógusbéli szakvélemény Kieselbach 2002-es téli aukciójának piros sálas leánykájával hasonlította össze – mindhiába. Ritkasága ellenére nem talált új tulajdonosra Vajda Lajos elvont ceruzarajza 1,2 millióért, akárcsak Huszár Vilmos absztrakt vászna. A kisplasztikák közül Borsos Miklós bronz Tihanyi echója – köztéri változata az ottani visszhangdombon áll – 550 ezres induló árának csaknem a dupláját hozta 1 millió forinttal. Kisfaludi Strobl Zsigmond guggoló bronzleánya 380 ezerről csak 460 ezerig araszolt, Bory Jenő festett pirobazalt szerelmespárja viszont 180 ezer forintos indítás után 750 ezres leütést hozott.

Nagyháziék tartják az idei rekordot

Régi mesterek művei mellett XIX. és XX. századi festmények, grafikák és szobrok kerültek kalapács alá a Balaton utcában május 24–25-én, összesen 550 tételben (egy visszavonás után). A gazdára talált 260 alkotásból 33 került a milliós leütési sávba – a legnagyobb érdeklődés természetesen a 65 millióról indított 65. tételt kísérte. Az egész tavaszi aukciós szezon sztárja a Tizianónak tulajdonított Madonna Szent Pállal lett, amely védettsége ellenére 140 millióért került magyar magántulajdonba. Az érintettek úgy vélik, sok téves hír kering a médiában, például hogy a remekmű új birtokosa kategorikusan elzárkózik a közgyűjteményi letétbe helyezésnek még a gondolatától is. Az illetékesektől kapott legfrissebb információk szerint a Szépművészeti Múzeum szakértői gárdája az előzetes eredetiségvizsgálat után minden segítséget megad az 1550–1560 között festett kép avatott restaurálásához. Távlatilag pedig az a megoldás is szóba jöhet, hogy a vagyont érő, alig négyzetméteres méretű vászon – intézményi keretek között – a szélesebb nyilvánosság elé kerüljön, kielégítve a szenzáció keltette tömeges érdeklődést. A világhírű velencei mesternek tulajdonított olajkép minden más tételt messze maga mögé utasított ugyan, de az is dicséretes eredmény, hogy 12 milliós kikiáltási árán ütötték le Munkácsy korai Cigánylányát, amelyet még „Lieb Mihály Pest” szignóval látott el 1863–1864-ben. Az antwerpeni Frans Fransen XVII. századból való sokalakos képe, a Háromkirályok imádása 5,5 millióról 8,5 millióig jutott, egy másik névtelen flamand kortársának szintén bibliai jelenete (Rebeka és Eliézer a kútnál) 5,5 milliós papírformáját hozta. Márffy lendületesen festett Kislányportréja 2,8 millióról 4 millióig ért el, három másik tételért egyenként 3,2 milliót fizettek: egy XVIII. századi flamand festő virágcsendélete 650 ezerről jutott idáig, Rippl-Rónai pasztellje kikiáltási árát tartotta ezzel, Mednyánszky téli hadiképe 2,8 millióról kúszott feljebb. Szintén az első világháborús periódusból való Koszta pasztózus vászna a babázó kislánnyal, amely 2,4 milliós elvárás után 3 milliót hozott. Veszteségként könyvelhető el viszont, hogy visszamaradt egy XVII. századi délnémet szobrász alig félméteres, elefántcsontból faragott Madonnája 26 millióért – ebben valószínűleg védettsége is közrejátszott –, továbbá egyenként 11 millióért a holland David Colijns és az olasz Valerio Castello egy-egy nagyméretű vallásos képe a XVII. századból. A harmadik napon iparművészeti és néprajzi tárgyak kerültek terítékre Európából, aztán ázsiai és afrikai egzotikumok folytatták a sort, paraszti és polgári bútorokkal tarkítva. Itt az értékesítési arány a képekénél és a szobrokénál is jobb volt, a 418 tételből 229 kelt el. Csupán egyetlen milliós leütés született: egy tantrikus védőistenség tűzaranyozott bronzszobra a XVI–XVII. századi Nepálból több előzetes vételi megbízás nyomán a katalógusbeli 950 ezer forint helyett 1 millióról startolt és ott is landolt.

Péli Mágikus triptichonja nyolcmillióért

A Belvárosi Aukciósház május 23–25-én tartotta háromnapos tavaszi művészeti árverését, amelynek 537 tételéből – egy visszavonás után – 288 kelt el. Ez az értékesítési arány nagyjából érvényes volt az egyes napokra lebontva is, először festmény és grafika, majd vegyes műtárgy, szobor és bútor, végül pedig óra és ékszer került kalapács alá.

Megfizethető árak a Belvárosi árverésén

A Belvárosi Aukciósház hétfőnkénti kamaraárveréseinek törzsközönsége azért tölti meg rendszeresen a termet, mert családias hangulatban, mégis a felfedezés örömével vadászhat műkincsekre, ráadásul hozzáférhető áron. Várhatóan nem lesz ez másként azon a háromnapos művészeti licitáláson sem, amelyen május 23–25. között festmény, grafika és szobor után vegyes műtárgy és ezüstnemű, bútor és ékszer kerül kalapács alá, összesen 537 tételben. A magyar piktúra klasszikus mesterei közül Telepy Károly Favágás a Kárpátokban című vászna startol a legmagasabbról, 3 millió forintról, utána Éder Gyulának a meghívón is népszerűsített, ovális olajképe, a Vénusz álma következik, alig 1,2 millióért. A modernek közül Gadányi Jenő színgazdag Tóparti fáit 600 ezerért lehet megpályázni, a nagybányai iskolából Réti István hangulatos Szobabelsője 450 ezer forint. A katalógus borítójára került Székely Bertalan hatszögletű akvarellje a festészet allegóriájáról, amely csupán 260 ezer forintról indul. Másnap a vegyes műtárgyak viszik a prímet: egy 1910 tájáról való piros eozinmázú Zsolnay-vázapár 440 ezer forintot kóstál, de a pécsi manufaktúrából kapható dísztányér akár 32 ezerért is. Kissé borsosnak tűnnek Kovács Margit kerámiafiguráinak 220–360 ezer forint közti árai, igaz, Carl Kauba tűzaranyozott bronz Sárkányölő Szent Györgyéért legalább 460 ezret kérnek. Ugyanennyiért szerezhetünk be egy hatszemélyes pesti ezüst étkészletet is, angol fazonban. A bútorrészleg sztárja egy 1770 körüli magyar vagy osztrák ruhásszekrény, 1,1 millióért. Az ékszerek közül egy függőként is használható szecessziós fehérarany melltű briliánsokkal kirakva 950 ezer forintba kerül minimum, egy hasonló karék 600 ezer. Legalább 300 ezret kérnek egy aranygyűrűért fekete gyémántokkal, illetve egy art deco arany cigarettatárcáért – a skála másik végén van arany kalaptű is 8 ezerért vagy akár teniszütőt mintázó aranyfüggő mindössze 3 ezer forintért.

Tiziano a Nagyházi-aukción

Az idei tavaszi évad szenzációjaként egy Tizianónak tulajdonított képpel szolgál a Nagyházi Galéria májusi árverése. A vidéki hagyatékból előkerült festmény mellett több művet, köztük egy Munkácsyt is a tízmillió fölötti sávban indítanak.

Abigail: meglepetést okozott a Kiscserkész

Tizenkettedik festményárverését tartotta május 12-én az Abigail Galéria; a meghirdetett 221 tételből – miután egyet visszavontak – 155 kelt el. Mint sejthető volt, nem sikerült áttörést elérni a régi európai mesterek rajzaival, most az idősebb Tiepolo hatmillióra tartott krétarajza maradt pártában. A másik újítás, a kortárs ékszerek aukcionálása csak részsikereket hozott: a Varga Design Stúdió „A Hold könnye” elnevezésű, szürke tahiti gyöngyökkel és briliánsokkal ékes platina nyakéke 8,5 millió forintért visszamaradt. Annál eredményesebbnek bizonyult az érdemtelenül háttérben maradt mesterek újrafelfedeztetése: az egykor bábtervezőként is európai rangú grafikus A. Tóth Sándor markáns szerkezetű olajképe, a katalógus címoldalára kiemelt Kiscserkész 2,8 millióról indulva meg sem állt 5,5 millióig. Az ezüstérmes Barcsay Jenő vegyes technikájú Szentendrei utcája lett (1,9 helyett 2,8 millió), a bronzérmes pedig Csont Ferenc kubista kettős aktja 1913-ból (1,2 milliós indítás után 2,2 milliós leütéssel ), amely szintén felfedezésszámba megy. Volt azért érdeklődés az ékszerek iránt is, „A csodálatos mandarin” – platina-brill-gránátkő kombináció, barackszínű gyöngysorra fűzve – 1,9 milliós elvárás után 2 millióért kelt el. A kevésbé ismert művészek közé tartozó Pécsi Pilch Dezső Hölgy az ablaknál című elegáns olajképe 1,2 millióról 1,9-re tudott felkúszni, míg a népszerű Márffy Ödön Kertésze másfél millióról „csak” 1,8 millióig jutott. Rippl-Rónai József 1889-es pasztell női hátaktja 1,3 milliótól 1,7 millióig ért el a licitlépcsőn, Schönberger Armand Havas udvara 1945-ből 1,6 milliós becsértékén cserélt gazdát. A külföldi árveréseken is rendszeresen sikeres Kádár Bélától a dekoratív tempera Csendélet gyümölcsökkel 380 ezerről lépdelt a bűvös milliós határig. Nagyon olcsón lehetett Zsolnaykhoz jutni: egy perzsa mustrás kaspó 40 ezerről araszolt a duplájára, egy hasonló dísztál pedig 50 ezerről ugrott 170 ezer forintra. Érdektelenség övezte viszont Gorka Géza, illetve Gorka Lívia kerámiáit: hétből csak egyetlen narancsvirágos váza ment el, licitlépcső nélkül, 80 ezer forintért.

Kortárs ékszer és Tiepolo-rajz az Abigailnél

Ismét újítással szolgál az Abigail Galéria: május 12-én, 12. festményaukcióján először szerepelnek kortárs ékszerek is, a nemzetközi díjakat nyert Varga Design stúdióból. A legdrágább darab, A hold könnye elnevezésű platina nyakék 8,5 millió forintról startol. A szürke tahiti igazgyöngyökkel és brillekkel kirakott ékszer Varga Miklós lézereljárásával, úgynevezett hálótechnikával készült, akárcsak A csodálatos mandarin rózsaszín gyöngysora (platinamedálban gyémántokkal keretezett gránátkővel, 1,9 millióról indítva). Folytatják emellett a régi európai mesterrajzok árverezését, a szenzáció most az idősebb Tiepolo egy mennyezetképének fekete-fehér krétavázlata, Vénusz és Khronosz mitológiai jelenetével, nem kevesebb mint 6 millióért. A flamand Caukerckentől Szent Lievin vértanúsága már csak 950 ezer forint, ennek alig több mint a fele a milánói Ademollótól A királyok imádása (550 ezer). Követik a Munkácsy-ceruzarajzok forgalmazásának tradícióját is: a Krisztus Pilátus előtt című festményéhez készült skiccek közül ezúttal egy római katona sisakos alakja vihető el legkevesebb 260 ezerért, illetve a bölcsek csoportja 300 ezerért. A festményeknél már nincs ekkora szóródás az árakban. A legtöbbet a bábtervezőként, festőként és grafikusként is rangos A. Tóth Sándor 1935-ös, Kiscserkész című vásznáért kérik (2,8 millió); a katalógus borítójára is felkerült kép ritkaságnak számít a műkereskedelmi forgalomban. Utána Duray Tibor következik 1934-ben festett Kikötői munkásaival (2,2 millió), Barcsay Jenő vegyes technikájú Szentendrei utcája pedig legalább 1,9 milliót kóstál. Schönberger Armand Havas udvara 1945-ös datálással 1,6 millión, Márffy Ödön Kertésze másfél millión, Rippl-Rónai női hátaktja 1889-ből 1,3 millión kezdi a licitet.

Design-aukció a Dorotheumban

Nincs formatervezési árverés Bécsben a magyar Breuer Marcel csőbútorai nélkül; az április 28-i licitáláson is felvonultatták klasszikus kínálatát, az üvegasztaltól a Vaszilij-klubszékig. Utóbbit talán túl magasra tartották, mert a 20-25 ezer eurós sávban indított 1930 körüli gyártmány visszamaradt. A legtöbbet a ritkaságokért adták: egy harmincas évekbeli fém-fa nyugágyat a 13-15 ezer eurós becsérték alsó határán szerzett meg valaki, ugyanabból az évtizedből egy párját ritkító íróasztal – Breuer első amerikai megrendelése – ugyancsak az alsó szélig jutott, az 5-6 ezer eurós sávban. Ezúttal kortárs különlegesség is akadt a kínálatban: a Franz West–Esterházy Mátyás tervezőpáros 1988-ban készített iker-támlásszékét szögletes acélrúdból, újságpapírral tapétázott fémfonatos ülőrésszel. A 2400–2800 euróra taksált székek egyikét az alsó értéken, a másikat 2600 euróért sikerült eladni.

Magyar mesterhegedűk sorozatban

Márkus Barbarossa János, a bécsi Dorotheum magyar hangszerszakértője 401 tételt hozott össze az április 25-i speciális licitálásra, köztük tucatnyi magyar is akad. A legdrágább egy 15–20 ezer eurós sávban indított mesterhegedű, az óbudai Lemböck Gábor műve 1862-ből. A Maggim-modell korabeli kedveltségét dokumentálja két fotó is a katalógusban, miszerint Lehár Ferenc is ezzel állt zenekara élén, akárcsak soproni kollégája, Thier Antal. Lemböck egy másik, beégetett mesterjelű hegedűjét már ennek harmadáért (3000–3500 euró) meg lehet pályázni, tokkal-vonóval. Egy másik Thier „pozsonyi lant- és hegedűkészítő mester” etikettel látta el 1793-as mesterművét, ezt 5–6 ezer között vesztegetik. Valamivel drágább (5500–6500 euró) a pozsonyi Leeb famíliából Johann Georg II. 1816-os mesterhegedűje. A nagyszebeni Stoss Benedek 1809-es mesterhegedűje mindennel együtt 3–4 ezer euróról, a pozsonyi Hamberger József különleges tercgitárja 1000–1200 euróról indul. A négy éve Tatán elhunyt Kónya István 1981-es, különösen finom kivitelezésű mesterhegedűje 7–8 ezer eurót is megér. A névtelen tételek közül legértékesebb (5–6 ezer euró) egy magyar kontrabassz a XX. század elejéről – noha fedőlapja utólag pótolt –, egy vele egykorú, jó állapotú magyar mesterhegedű 2000–2500 eurót ér.