Wagner István

Variaárverés Nagyháziéknál

Az utóbbi időben bevett szokása szerint variaárveréssel kezdi az őszi szezont a Nagyházi Galéria: október hetedikén és nyolcadikán XIX. és XX. századi kismesterek, kevéssé ismert festők képei kerülnek kalapács alá, alacsony árakon. A 690 tétel között akad, amelyik már 10 ezer forinttól is megpályázható, de még híres alkotók művei is kis szerencsével viszonylag olcsón szerezhetők meg. Telepy Károly olajjal fára festett alföldi táját 440 ezer forintra taksálták, Mednyánszky László ceruzával rajzolt téli erdőrészlete viszont alig 90 ezer, Rudnay Gyula Itatás című akvarellje 60 ezer, Scheiber Hugó skicce egy költőről 70 ezer forintról vág a licitnek. Megint csak a viszonylag magasabb árfekvésben kezdenek Szász Endre olajportréi, 120 ezer és 320 ezer között, de Ország Lili Római falak monotípiájáért is elkérnek 260 ezer forintot. Még rentábilisabbak a sokszorosított alkotások. Szőnyi István féltucatnyi fekete-fehér rézkarca a 14-30 ezer forintos ársávban szóródik, Bortnyik Sándor 1921-es szitanyomatának utánnyomása (a Szentendrei Grafikai Műhely kiadásában) 40 ezer forint. A kiállításon külön fülkében prezentált Victor Vasarelytől egy fekete-fehér kinetikus plexi Zebra 180 ezer forint, egy tarkabarka tempera-karton absztrakt kompozíció 140 ezer, de színes szitanyomatai csak 40-80 ezer közti árakon indulnak. Harmadnap bútorok, órák és szobrok, valamint néprajzi tárgyak kerülnek kalapács alá 388 tételben, Nagyháziék hagyományaihoz híven itt milliós kikiáltási árak is előfordulnak. Egyenként 2,8 millió forintot kérnek egy 1780 körüli osztrák kétajtós, intarziás szekrényért, illetve egy hasonló korú emeletes osztrák írószekreterért (képünkön), egy francia kandallóóra konzollal a XIX. század második feléből másfél milliót kóstál; a skála másik végén mázas cserépedények és patikaüvegek tömkelege található 10-20 ezer közti árakon és ebben a sávban mozognak a Ferenczy Béni özvegyének gyűjteményéből való népi hímzések és csipkék árai is.

Hozta formáját Aba-Novák az Abigailnél

Biztatóan kezdte a szezont az Abigail a szeptember 28-i árveréssel, amelyen 245 válogatott tételből mindössze 58 maradt vissza. A legmagasabb leütési árat az eleve messze a legmagasabbról indított kép érte el: Aba-Novák Vilmos Tiszai bárkák című temperájáért 22 milliós kezdés után 26 millió forintot adtak. Három XIX. századi klasszikusunk egy-egy alkotását ugyanaz a gyűjtő szerezte meg, Markó András Firenzében készült jellegzetes "ideál táját" éppúgy kikiáltási árán ütötték le (4,6 millió), mint Böhm Pál Tisza-parti életképét (2,8 millió), illetve Telepy Károly hajnali hegycsúcsát (1,9 millió). Máshoz került, de ugyancsak licit nélkül Fényes Adolf 1,9 millión indított Zivatar közeledik című drámai kompozíciója az 1920-as évekből, Gyarmathy Tihamér Credója viszont 1,2 millióról kúszott ebbe a magasságba. Látványosabb licitlépcsőt tett meg Kontuly Béla képe, a "Budapest drámája" a főváros második világháború utáni látképével, amely 1,2 millióról meg sem állt 2,6 millióig. Ennél is jóval nagyobbat drágult Kolbe Mihály Saloméja: a harmincas években olajjal és temperával falapra festett mű 550 ezer forintról startolva 2,8 milliós magasságba ugratott, a rendezvény egyik legizgalmasabb küzdelme után. Kondor Béla korai, ritka akvarellje egy sapkás férfi profiljáról méltán jutott 850 ezerről egymilliós leütésig. Az erdélyi szobrászat nagy öregjei közül a Temesváron élő Jecza Péter Négy levél című 1998-as kisbronza 360 ezer forintos kikiáltási árán cserélt tulajdonost, míg a hetvenes évek derekán Münchenbe emigrált Ingo Glass ezzel egyidős Nappiramisa 380 ezerről 400 ezerre ért, Két négyzet metamorfózisa elnevezésű 2006-os kék-vörös kombinációja pedig 550 ezer forintos alapárán ment tovább. A budapesti Iparterv-generáció fogadtatása felemás lett: Fajó János vegyes technikájú 1965-ös Kozmosza 380 ezerről félmillióig, fából faragott 1991-es Hulláma 280 ezerről 300 ezerre jutott, Hencze Tamás gesztusfestészetének három jellegzetes példánya viszont visszamaradt.

Felfedezték maguknak Sanghajt az európai galériások

Az idén másodszorra rendezték meg szeptember 10-13. között a Shanghai Exhibition Center látványos épületében a tavaly alapított és értékesítéssel egybekötött kortárs nemzetközi képzőművészeti seregszemlét. Mint teljes elnevezése is mutatja, a The Asia-Pacific Contemporary Art Fair (ShContemporary08) elsősorban az ázsiai, valamint a csendes-óceáni térség műkereskedőit és műgyűjtőit kívánja összefogni. Húsz országból 140 kiállító jelent meg a standokon, a kínálatot 25 ezer látogató tekintette meg, csakúgy, mint tavaly, noha sokan tartottak attól, hogy a pénzpiaci válság visszafogja a műtárgypiac iránti érdeklődést. Az USA-ból még csoportos szakmai utazást is szerveztek: New Yorkból a Board of Trustees des Museums of Modern Art harminc tagja "jött, látott és vásárolt" a sanghaji mustrán. A töretlen műkincs-befektetési kedv már a nyitástól megmutatkozott. A már pekingi filiáléval is bíró luzerni Urs Meile galériás például egy európai műgyűjtőnek adta el Ai Weiwei közel három méter átmérőjű, fából faragott 2006-os alkotását, majd kínai vevőre talált nála Li Zhangyang Wu Song Killing his Elder Brothers Wife című bronzszobra, amely a Ming-dinasztia idejéből való tiltott regény egyik jelenetét illusztrálja. A Berlin, Mumbai, Szingapúr, New York székhelyekkel működő Bodhi Art galéria már az első két napon értékesítette kínálatának 80 százalékát, amely hét mai indiai művész legújabb, válogatott munkáiból állott. Hongkongból a 10 Chancery Lane Gallery főleg Stanley Wong fotóművészetével aratott sikereket, ő az előző velencei biennálén képviselte a város színeit. A frankfurti L.A.Galerie európai vásárlónak adta el Liu Ding egyik installációját, de Lothar Albrecht galériás szerint ez még csak a kezdet, mert tucatnyi további megrendelést kapott a fiatal kínai egyéb munkáira. A rangos berlini Michael Schultz jó érzékkel, az elsők között nyitott Szöulban és Pekingben is galériát, így jól ismeri az ottani igényeket és lehetőségeket. Tőle már a nyitáskor 80 ezer euróért német magántulajdonba jutott Ma Jun Car című, tipikusan távol-keleti virágmustrával festett alkotása, amelyet további tíz eladás követett tajvani és kínai érdeklődők jóvoltából. A szintén kortársakra szakosodott bécsi Ernst Hilger standján amerikai és koreai magánszemélyek vásárolták Sara Rahba, valamint Daniele Buetti műveit, míg Oliver Dorfer két munkája kínai tulajdonba került, egyenként 60 ezer euróért. Az osztrák fővárosból Grita Insam galériája Peter Sandbichler két alkotását adta tovább Pekingben.

Többmilliós festmények kerülnek kalapács alá

Harminc, egymillió forint feletti kikiáltási árú műtárggyal tartja első őszi aukcióját a Belvedere Galéria.

Harminc milliós tétellel kezd a Belvedere

Kiegyensúlyozott kínálattal tartja szeptember 27-én első őszi művészeti aukcióját a Belvedere Galéria: rekorddöntögetési szándékról árulkodó kikiáltási árak nincsenek, de a közel kétszáz tételből harminc kezd millió felett. A legmagasabbról, 5,5 millió forintról, Szobotka Imre 1926-1927-es olaj-vászon Amszterdami kikötője startol, utána két 4,8 milliós ár következik: Farkas István 1922-es Gay Katalin-képmása a Műgyűjtők Galériájának 1989-es árverésén került műkereskedelmi forgalomba, Fényes Adolf Parkbanja pedig a Róna-gyűjteményből jutott az ötvenes évek végén mostani tulajdonosához. Három tételt indítanak egyenként 3,8 millió forintról: Rippl-Rónai József 1899-es, sötét olaj-karton Szivárványos táját, Szőnyi István Lovak a vízpartonját és Kádár Béla Csendélet Csáky-szoborral című tempera-kartonját. Nem sokkal marad el mögöttük 3,6 milliósra saccolt értékével Vaszary János 1900 körüli facsoportja olajban. Rippl-Rónai József Ödön öcsém című pasztelljét a Kieselbach 2006. októberi árverésén még Férfiportré, 1900-as évek eleje címmel kínálták, a most kért 2,2 millióval megegyező áron. Figyelmet érdemel Mattyasovszky-Zsolnay László 1930-as Szendergő aktja (1,2 millió forint), illetve Nagy István ezzel egyidős pasztellje is Pisti fiáról (480 ezer) - mindkettő az 1979-ben elhunyt színész-rendező, Várkonyi Zoltán gyűjteményéből került ki. A XIX. századi magyar festők közül Mednyánszky László 1892 körül festett Sűrű erdőjéért 2,8 milliót várnak, ifj. Markó Károly 1845-ös, szignója szerint Firenzében befejezett képét a carrarai márványhegyekről 2,2 millió forinton indítják. Telepy Károlynak a fogarasi hidat megörökítő vásznáért 1,8 millió forintot kérnek, és ennyit várnak Böhm Pál Tiszai halászok pihenője című festményéért is (ez a kölni Kunsthaus Lempertz májusi katalógusában 4500 eurós becsértéken szerepelt, majd 4 ezer eurón ütötték le). Schäffer Béla 1850 tájáról való dinnyés csendélete 1,2 millión kezd, csakúgy, mint Lotz Károly portréja Wodianer bárónőről (feltehetőleg akkoriban készült, amikor Lotz a família Andrássy úti palotáját dekorálta freskóival). Említésre méltó Munkácsy Mihály tusrajza, az Anya gyermekével is, a 320 ezer forinton kezdő mű A baba látogatói című szalonképhez készült vázlatként. Akad néhány kuriózum is: egyformán 1,2 millióról startol Stückgold Stanislaus 1908-as Nagybányája olajban, Léon Bakst 1910-es akvarell jelmezterve, illetve Olga Sacharoff kubista csendélete. Az aukció egyetlen fotója egy 1996-ban készült kópia Moholy-Nagy László cím nélküli, 1930 körüli negatívjáról, leánya, Hattula Moholy-Nagy igazolásával, 140 ezer forintért.

Bortnyik és Aba Novák a Dorotheumban

Szeptember 25-én rendezik a bécsi Dorotheumban a modern és kortárs mesterek árverését, tucatnyi magyar szereplővel. A legdrágább Bortnyik Sándor kék tussal készült 1922-es absztrakt kompozíciója, a 4000-6000 eurón kezdő mű a híres kölni Bargera galériából került magántulajdonba. A legérdekesebb Aba Novák Vilmos Ipari táj című akvarellje (2000-2500 euró), amely feltehetőleg amerikai tanulmányútján készülhetett, mert a kaliforniai Camarillo privát gyűjteményéből került a császárvárosba. A leghagyományosabb a győri Pandur József 1925-ös vászna pusztai csikósokkal (1500-2000 euró), míg a negyvenes évektől Bécsben és Párizsban tevékenykedő Székely Sándortól egy-egy tucatnyi színes Lysistrate- és Pygmalion-illusztrációt kínálnak eredeti mappájukban, 1300 és 1800 euró között. Kádár Béla egyetlen lapja egy fekvő női akt tusrajzával az 1920-1930-as periódusból 1200-1500 eurót kóstál, míg szintén tőle egy csomagolópapírra skiccelt tollvázlat csak 600-900 euró. Akárcsak Budapesten, Hencze Deák Adrienne virágcsendéleteire mindig akad kereslet Bécsben is, mint ahogy rendszeresen felbukkannak magyar vagy osztrák árveréseken egyaránt Németh Miklós festményei (ezúttal egy mozgalmas portré és egy napraforgócsokor ), egyformán a 800-1200 eurós tartományban.

Klasszikus kínálat az Abigailnél

A Művészetek Palotájában tartja szezonnyitó festményárverését szeptember 28-án az Abigail Galéria, anyagát előzetesen szokás szerint a Váci utcai székhelyén lehet megtekinteni. A 245 tételből tucatnyi kezd millió felett, ebben a mezőnyben XIX. századi nemzeti festészetünk képviselői, valamint a két világháború közötti modern mesterek vezetnek. A legmagasabbról, 22 millió forintról Aba Novák Vilmos Tiszai bárkák című, 1933 körüli tempera képe indul, amelyet a szolnoki művésztelepen készített. Messze mögötte következik a kikiáltási árak sorában Markó András 4,6 millión nyitó 1874-es itáliai vászna, naplementét bámuló kecskepásztorral. A müncheni kismester, Böhm Pál öreg halászt ábrázoló 1887-es zsánerképe, illetve kortársa, Bruck Lajos piaci jelenete egyaránt 2,8 millióról kezdi a licitet, míg tételenként 1,9 millióról startol Telepy Károly 1901-es hajnalhasadása, illetve Kontuly Béla fővárosi panorámája az ötvenes évek derekáról. Az első kortárs kép a millió alatti sávba került: a Párizsban élő Stein Anna Superchild című kompozíciója 950 ezer forinton kezd. Ugyanennyiért lehet pályázni Pataky László Ivóban című 1884-es párizsi vásznára, amely tavaly októberben a Dorotheum XIX. századi festészeti aukcióján 2500 euróért kelt el, valamint Gyulay László sátoros cigányokat ábrázoló képére, amely ott ugyanakkor 4250 eurós leütést ért el. Korai érdekesség Kondor Bélától egy 1950-es akvarell férfifej (tussal rajzolt körvonalakkal), 850 ezer forintért. Az Abigail-aukción ezúttal szobrok is akadnak: Kerényi Jenő figurális kisbronzait 90 ezerért, a Párizsban élő Liptay Mátyás absztrakt márványait 190-220 ezer forint között kínálják. Liptayról magyar és francia nyelvű albumot is megjelentetett a galéria ezer számozott példányban, ez az aukciósház első kiadványa. Mint Hajdú Katalin Anna, a ház tulajdonosa lapunknak elmondta, a közeljövőben további könyvek publikálására készül az Abigail.

Kávéházi terasztól a zsinagógáig

A bolgár származású Moreno Pincas sokalakos képei az ottani hétköznapok és ünnepek tarkabarka forgatagát örökítik meg. A mindig zsúfolt kávéházi teraszok jellegzetes látszatvilága - ahol nemcsak a korzó közönségét lehet bámulni, hanem önmagát is közszemlére teszi az ember - éppúgy gyakori és kedvelt témája, mint a látványos műlovaglás a cirkusz porondján avagy a bevásárlás a heti piacon az olívaárus sátránál, a népes rokonság önfeledt mulatozása az idős házaspár aranylakodalmán, netán a péntek esti ima a zsinagógában. Sokszor és szívesen alkalmazza munkáin a csoportos zsánerjelenetek peremén vagy épp a kellős közepén a közismerten garantált sikert biztosító két motívumot: a kutyák és a gyerekek játszadozását. A Zsidó Nyári Fesztivál budapesti rendezvénysorozatának keretében párhuzamosan, egyszerre két színhelyen látható az érdekes tárlat szeptember végéig: a Roosevelt téren a Hotel Sofitel elegáns kiállítóterében, illetve a "galériák utcájának" is nevezett IX. kerületi Ráday u. 8. alatt, az azonos nevű műkereskedésben.

A francia sanzon magyar királya

Bár Joseph Kosma művésznévvel világhírűvé vált a második világháború után, szülőhazájában most először látható tárlat. Kozma József 1905-ben, Budapesten látta meg a napvilágot, és mivel anyai nagyanyja Liszt-tanítvány volt, szinte magától értetődően már ötéves korától zongorázott. A Zeneakadémián megszerzett diploma után segédkarmester lett a budapesti, majd dirigensi ösztöndíjas a berlini operaházban, a húszas évek végén azonban már Bertolt Brecht vándortársulatához csatlakozott. Hitler hatalomra jutása után Párizsba menekült, ahol félszáz híres francia film kísérőzenéjét szerezte és Jacques Prévert költővel karöltve a francia sanzon megújítójává vált. Dalait Edith Piaf, Yves Montand vagy Juliette Gréco vitte világsikerre, de megzenésítette Aragon és Apollinaire egyes verseit is. Bár a Hulló faleveleket sokan ismerik, szerzőjét annál kevesebben. Ezen szeretne változtatni most a Spinoza-ház, érdekes tárlatot rendezett életéről, korabeli sztárfotókkal és eredeti karikatúrákkal, plakátokkal. A szeptember végéig látható kiállítás keretében a filmvetítések mellett zenés rendezvényekre is sor kerül, francia és svájci művészek közreműködésével.