Wagner István

Magyar akadémikus piktúra a Dorotheumnál

Holnap tartják az idei első nagyobb aukciót a Dorotheum bécsi palotájában, amelyen a XIX. századi festészet 262 tétele kerül kalapács alá, ebből tucatnyi hazai vonatkozású. Ezúttal ráadásul a katalógus borítójára is magyar festmény került: Lotz Károly vászna, a belül dupla oldalon reprodukált Ménesitatás a pusztán a 18-25 ezer eurós sávban kezdi a licitet. A telcsi születésű, majd Bécsben élő Hamza János képén egy rá jellemző rokokó ruhás csoport látható A kastély könyvtárában címmel, 8-12 ezer eurós becsértéken. A felkapott budapesti arcképfestőként ismertté vált Borsos Józseftől két összetartozó portré szerezhető meg, egyenként 7-10 ezer euróért; ezeken feltehetőleg a Kiss bankárházaspárt örökítette meg, Sophie leányuk ovális arcképét pedig 2-3 ezer euró között kínálják. Munkácsy Mihály Siralomházának két főalakját másolta le egy ismeretlen követője, a Bocsánatkérés címet viselő tanulmányért 3000-3500 eurót várnak. Az osztrák arisztokrata katonatisztből alföldi festővé vált August von Pettenkofentől ezúttal egy cigányfiú fejéről készült vázlat szerezhető meg a 2400-2800 eurós sávban, de van Menyecske a búzatábla szélén is Zorkóczy Gyulától, 2000-2300 euróért, a szokásos téli erdő Neogrády Lászlótól 1800-2400 euróért vagy Holdas éj a vízparton Zeller Mihálytól, 1800-2000 euró közti sávban indítva.

Az Erdész & Makláry a brüsszeli vásáron

Első alkalommal volt jelen a február 1-jével véget ért brüsszeli régiség- és képzőművészeti vásáron (BRAFA) magyar galéria: az idén 54. alkalommal megtartott nemzetközi vásáron az Erdész & Makláry Fine Arts Gallery képviselte a magyar műkereskedőket. A tucatnyi ország 130 kiállítója között persze domináltak a belföldiek, az először bemutatkozók között volt egy-egy New York-i, illetve San Franciscó-i galerista, valamint egy moszkvai is. Az orosz fővárosban működő Ravenscourt Galleries 2001-ben létesült, eleinte főleg orosz és francia impresszionistákkal startolt, aztán fokozatosan rátért a modernekre és a kortársakra. Az Erdész & Makláry Fine Arts Gallery három és fél éve nyílt meg a budapesti Falk Miksa utcában, de Erdész László ekkor már három évtizede foglalkozott műkereskedelemmel, Makláry Kálmán pedig francia földön élő magyar művészek népszerűsítésével került be itthon a köztudatba. A galéria az utóbbi években több jelentős nemzetközi vásáron képviselte egyedüliként a magyar színeket, a párizsi Art Paris-tól a moszkvai World Fine Art Fairig és ezt az idén is folytatni kívánják. Az Erdész & Makláry galéria bemutatkozó oldalán szinte felsorolhatatlanul hosszú az általuk képviselt alkotók lajstroma: a képzőművészek - Réth Alfréd, Reigl Judit, Hantai Simon, Csernus Tibor, Étienne Beothy, Csáky József, Kádár Béla, Mattis-Teutsch János, Miklós Gusztáv, Moholy-Nagy László, Vajda Lajos, Bálint Endre, Scheiber Hugó, Rozsda Endre - mellett olyan fotográfusok nevei is olvashatók, mint André Kertész vagy Lucien Hervé. A brüsszeli vásár katalógusában három reprót közöltek aktuális kínálatukból: Étienne Beothy 1927-ben készítette az Action directe című stilizált női akt sötétre patinázott eredeti gipszöntvényét, a tavaly Párizsban elhunyt Hantai Simon 1960-ban festette olajjal lenvászonra Mariale című absztrakt kompozícióját, a Franciaországban élő Reigl Judit Centre of dominance elnevezésű, szintén elvont monumentális olaj-vászon alkotása pedig 1958-ban készült. Moholy-Nagy Lászlótól 1919-es, a realizmus és a konstruktivizmus közti átmenetet képviselő műveket vitt a galéria Brüsszelbe, emellett néhány fotóját is kiállították 1930 tájáról. Hantai Simontól a híres \"pliage\" (gyűrt módszerrel készült) képeket vitték ki, míg Reigl Judittól egész falat betöltő művek függtek a BRAFA standján a Déroulement (Folyamat) sorozatból. A budapesti galériás páros szerint a belga és külföldi gyűjtők, múzeumi szakemberek részben már ismerősként szemlélték a standon Hantai vagy Reigl munkáit, de néhányan csak most szembesültek azzal, hogy a Bauhaus világhírű képviselője, Moholy-Nagy László magyar volt.

Abigail: geometrikus kiállítás eladással

Alig zárult "A próféták hazatérnek" értékesítéssel egybekötött sorozatának negyedik kiadása az Abigail Galériában, már meg is nyílt a Magyar geometrikus művészet február 7-ig tartó eladásos kiállítása. Az anyagot a Párizsban élő Joseph Kadar (művésznevén Le K'dar) állította össze húsz kortárs hazai alkotó régebbi és újabb munkáiból. Az árak általában nem emelkednek millió fölé, az egyetlen kivétel Nemcsics Antal De profundis című, akrillal nyírfa lemezre festett, másfél négyzetméteres műve, amelyért 1,3 millió forintot kérnek; azonos technikájú és alapanyagú, feleekkora műve, a Kharon 650 ezerért, a még kisebb Nesztor 460 ezerért vihető el. Fajó János Ellipszis ciklusából egy olaj-fa változat 950 ezret kóstál, félméteres krómacél plasztikája 800 ezer forintba kerül. Az egyetlen munkával jelen lévő Bak Imre akrillal lenvászonra festett Koratavaszát 850 ezer forintért kínálják. Nemcsics Antalhoz hasonlóan az Abigail előző csoportos tárlatán is szerepelt a Temesvárról elszármazott, Münchenben és Budapesten felváltva élő Ingo Glass. Égetett lakk borítású alumíniumplasztikái közül a Nagy kör 600 ezer, a valamivel kisebb Négyzet és átváltozó négyzet 650 ezer forint. A szentendrei művésztelepről Deim Pál Ott sincs semmi című akrillal festett vásznát 700 ezer forint ellenében lehet elvinni - a Pódiumon, illetve a Jobbról-balról kék elnevezésű vásznazott lemeze már elkelt -, Farkas Ádám Gömb lendületben című kisplasztikáját tízezerrel kevesebbért. A plasztikáknál maradva: megszerezhető Galgóczy György krómacél-sárgaréz-plexi Mókuskereke, illetve Üstökös című mobil objektje is, mindkettő 750 ezer forintért. A vándortárlat szervezője is szerepel az anyagban, az akrillal festett Le K'dar-vásznakat 360-650 ezer forintos sávban kínálja a galéria (képünkön az Összetett formák).

Szalay Lajos életműve - gyűjteményekből

Minden eddigi bemutatónál szélesebb rálátást ad a termékeny és sokoldalú Szalay Lajos munkásságára az a reprezentatív tárlat, amely a Kogart Ház összes termeit betölti a művész születésének centenáriuma alkalmából. Az 1946-ban külföldre távozott mester 1988-as hazatelepülése idején négyszázötven rajzot adományozott hazai múzeumoknak, 1992-től pedig állandó kiállítása nyílt a Miskolci Galéria gondozásában az ottani Petró-házban, amely plasztikákkal és festményekkel is kibővült 1995-ben bekövetkezett halála után. Azóta mintegy hétszázötvenre becsülik a szakértők a magyar közgyűjteményekben őrzött Szalay-rajzok számát, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány birtokában pedig félezer szerepel. Az Európában, Argentínában és az USA-ban állami és privát kollekciókban levő Szalay-művekről a szakmának sincsenek részletes információi, mindenesetre 2008 nyarán a Kogart jóvoltából hazakerült San Diegóból a hagyatéknak az a része, amelyet addig a művész leánya őrzött. Két évvel korábban, 2006 nyarán az USA-ban filmesként működő - a rendszerváltás után hazaköltözött - Poór István is az alapítványnak adományozott közel kétszáz rajzot és ebből is került válogatás a mostani kiállításra. Ez a tárlat még azoknak is bőven okozhat meglepetéseket, akik eddig azt hitték, hogy jól ismerik Szalay életművét. A háromszáznál több alkotás között van festmény, grafikai lap, illusztráció, címlap és lemezborító, fémrelief is - az egyik legnagyobb felfedezést a "színes Szalay" jelentheti, a harmincas évekből való olajképek, akvarellek és pasztellek alapján. Felbukkannak vegyes technikájú alkotások is a későbbi évtizedekből - biblikus és világi témákkal egyaránt -, a hetvenes évekből még ritka virágcsendélete is akad. A kiállítást 280 oldalas katalógus kíséri, Sümegi György bevezető tanulmányával.

Designbútorok Maastrichtban

Az utóbbi években már felbukkant a maastrichti régiségvásáron a modern ipari formatervezés, az idén márciusban pedig külön részleget is kap ez a terület az eredetileg a régi mesterekre szakosodott, az utóbbi években a kortársak felé is nyitó The European Fine Art Foundation (TEFAF) eseményén. A vásár korábbi résztvevői közül a párizsi Downtown galéria standján már tavaly is megjelentek neves francia tervezők egyedi lakberendezési tárgyai, az idén ezekhez Charlotte Perriand 1955-ös pohárszéke társul újdonságként. Az amszterdami Frans Leidelmeier galériás a helyi ipari formatervezői iskola stílusában utazik, tőlük visz Maastrichtba egy ritkaságszámba menő teljes ebédlőbútorzatot, amelyet Michel de Klerk tervezett és kivitelezett 1916-1917-ben. A rendszeres visszatérő brüsszeli Philippe Denis-nél a világhírű finn mester, Alvar Aalto 1950-es alumínium-réz Beehive (Méhkas) függőlámpája a főszereplő, kuriózumként kínálja emellett 1952-ből a dán Poul Kjaerholm-Jorgen Hoj tervezői páros két kőrisfa karosszékét. Az új vendégek közül az osztrák szecessziót három évtizede népszerűsítő bécsi Bel Etage Koloman Moser kabinetszekrényére vár vevőt, a berlini Ulrich Fiedler és Katharina Evers galériáspár pedig egy gentlemen's chair fotelt kínál, amelyet a XX. század elején Peter Behrens darmstadti bútortervező készített saját ebédlőjébe és a nyolcvanas években bukkant fel egy berlini fogorvos gyűjteményében. A párizsi L'Arc en Seine galéria Paul Dupré-Lafon kávézóasztalkáját kínálja, akár a rajta levő feketére lakkozott Jean Dunand-vázával együtt. A New Yorkban és Londonban is működő Sebastian & Barquet általában a negyvenes-hatvanas évek amerikai és európai formatervezéséből merít, de standjuk sztárja most George Nakashima hetvenes évekbeli különleges ülőalkalmatossága lesz, a New York-i Rockefeller Japanese House-ból.

Női akttól a vadásztrófeáig

Összes termeiben a most hetvenéves Féner Tamást ünnepli a budapesti Mai Manó Ház: a fotóművészeti központ március 8-áig nyitva tartó kiállítását Konrád György író (képünkön) nyitotta meg múlt pénteken, a róla nemrég készült friss portré tövében. A jubiláris tárlaton egész falat tölt be az a monumentális aktkép, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár adott kölcsön: az eredeti felvétel 1967-ben készült Győri Edit fotómodellről Schaár Erzsébet műtermében, és először 1972-ben került széles nyilvánosság elé a Műcsarnok tárlatán. Évtizedekkel később az egykori főszereplő kérésére Féner elkészítette a modellről a 2004-2005-ös datálású újabb Edit-sorozatot - a régebbi variánssal összevetve megállapítható: a modellnek ma sincs semmi takargatnivalója. Konrád György jelenléte Féner könyvgyűjtői voltára is utal, de számtalan fotó hódol vadászszenvedélyének, illetve puska- és trófeakollekciójának is. Baráti körben az is köztudott róla, hogy szakmai problémáit szívesen vitatja meg képzőművész barátaival és ismerőseivel, ezeknek a kapcsolatoknak a bizonyítéka például Gyarmathy Tihamér pipás fotóportréja mellett a tőle kapott geometrikus-absztrakt kompozíció vagy Deim Pál tréfás dedikálása a hátán púpjának tűnő festett félkörívhez. Segesdi György szobrász ölébe tett kézzel pillant a kamerába, mint aki jól végezte dolgát - a lencsevégre kapott portré mellett ott áll a fotós realisztikusan mintázott feje, bronzba öntve. Féner Tamás fél évszázados munkásságát évtizedeken át használt régebbi kamerái, a korábbi tárlatok katalógusai, a róla megjelent írások, illetve a művész tematikus albumai is illusztrálják a Mai Manó vitrineiben.

Belvedere: pszeudo Csontváryk internetes árverésen

Miután november végi aukcióján egy kérdőjeles, egyesek által Csontvárynak tulajdonított képet nulla forintért kiáltott ki és 3 millióért ütött le a Belvedere, most egész tárlatot rendezett ebben a témakörben a galéria. A Pszeudo Csontváryk címmel március 1-jéig látható kiállítás az interneten, a www.pointernet.pds.hu oldalon is megtalálható, sőt licitálni is lehet a honlapon a művekre. Az összesen 137 tétel kikiáltási árai az 50-400 ezer forintos sávban szóródnak, az ismert Csontváry-témákkal rokonságot mutató vagy a művész stílusát követő képek alkotójaként egységesen a "XX. századi magyar festő" szerepel. Kivételként akad néhány nevesített tétel is, mint például Fodor László 1917-es tusrajza papíron Csontváry profiljáról vagy Polák János 1931-es tempera-szén önarcképe kartonalapon - ezek egyenként 250 ezer forintról indulnak. A licitáláson regisztrációval lehet részt venni, ez történhet személyesen vagy meghatalmazott útján, de elfogadnak telefonos, fax- vagy e-mail-jelentkezéseket is. Licitálni korlátlan alkalommal lehet, ám az első esetben foglalóként meg kell fizetni a licitérték 20 százalékát. Az éppen aktuális legmagasabb licitértéket folyamatosan közzéteszi a galéria a honlapon, a leütési ár az egy-egy műre 2009. március 1-jén 18 óráig bezárólag érkezett legmagasabb összegű vételi ajánlat lesz, ezt aznap 22 óráig teszik közzé (az előfordulhat, hogy olyan, kivételesen magas vételi ajánlat érkezik menet közben, hogy már a tárlat időtartama során értékesítik a tételt, ekkor az adott kép lekerül a listáról). A tételek kikiáltási ár alatt eleve nem vásárolhatók meg. Mint annak idején a Napi is beszámolt róla, a Belvedere november végi katalógusában két-két régebbi és új szakvéleményt is közölt pró és kontra az akkori "Csontváry-gyanús" tételével kapcsolatban (Napi, 2008. november 24.). Mostani katalógusában a galéria közzéteszi az egyik régebbi szerző, Németh Lajos A Csontvárynak "tulajdonított" képekről című tanulmányát - ez 1980-ban jelent meg először a Jelenkorban -, Martos Gábor Százharminc izé című bevezetője pedig a hazai piacot tekinti át a másolatok és hamisítványok szempontjából, konkrét eseteket hozva fel példaként az elmúlt évekből, az érintett galériák nevének említése nélkül. (Óvatossága nem véletlen, hiszen számos, korábban nemcsak műkereskedelmi berkekben, hanem a honi médiában is nagy port felvert ügyben mindmáig nem született döntés, sem bírósági részről, sem szakmai körökben. A Magyar Nemzeti Galéria 1997-ben beszüntette addigi hivatalos műtárgybírálatát, így ma semmilyen állami múzeum vagy más szakintézmény nem vállal felelősséget a magyar festők munkáinak eredetiségéért, ez a feladat a galériák, illetve árverező házak által felkért és finanszírozott szakértőkre marad.) A Belvedere egyik szándéka éppen az volt a szokatlan aukcióval, hogy a konkrét "Csontváry-probléma" kapcsán általánosságban is ráirányítsa a figyelmet a jelenlegi áldatlan állapotokra.

A pécsi bauhauslerek és a nagyvilág - Breuer Marcell

Amikor egy repülőtér várótermében üldögélünk, többnyire nem is sejtjük, hogy a csővázas bútort esetleg épp a magyar származású Breuer Marcell tervezte. Ám sorozatban gyártott ülőalkalmatosságai nemcsak mindennapi életünkben váltak állandó társainkká - magánlakásokban és közintézményekben egyaránt -, a korai, eredeti Breuer-darabok a nemzetközi műkereskedelmi forgalomnak is szerves részét jelentik; a bécsi Dorotheum portálján például most 14-18 ezer eurós becsértéken kínálják 1933 körül tervezett alumíniumvázas székét. Az Európában főleg modern bútorai miatt számon tartott mestert Amerikában sokkal inkább monumentális épületek tervezőjeként ismerik - e két oldalát próbálta együtt láttatni a német Vitra Design Museum 2007-es vendégtárlata a budapesti Ludwig Múzeumban. Most, amikor Pécs jövőre Európa kulturális fővárosává válik, a Bauhaus innen elszármazott tagjaira kívánnak emlékezni a helybéliek egyebek közt a pécsi Pro Pannonia Kiadói Alapítvány könyvsorozatával A pécsi bauhauslerek és a nagyvilág elnevezésű projekt keretében. A sorozatban most látott napvilágot a Breuer Marcellnek szentelt kötet - Weininger Arnold és Forbát Alfréd után -, amelyre nemzetközi könyvbemutató hívta fel a figyelmet Pécsett és Budapesten egyaránt. A könyvben helyet kapott Bajkay Éva művészettörténész tanulmánya Breuer képzőművészeti indulásáról, korai pécsi rajzairól, festményeiről és sokszorosított grafikáiról, Ernyey Gyula belsőépítész pedig azt tekintette át, mennyire ragaszkodott a világhírű alkotó magyar kapcsolataihoz, hogyan fogadták itthon személyét és életművét. A Breuer-kötet összegyűjtötte a művész egy sor saját írását is, illetve válogatást közöl azokból a levelekből, amelyeket fiatalkori barátjával, Major Máté építészettörténésszel váltott évtizedeken át, sőt választ kaphatunk arra a joggal felmerülő kérdésre is, hogy szülőhazájában miért nem emeltek egyetlen épületet sem Breuer Marcell tervei alapján.

Egymillióig jutott a Holesch-lovaskép

A műkereskedelmi járulékokkal együtt az egymillió forintos határt is elérte a legutóbbi Kieselbach-aukción, 2008. december 19-én Holesch Dénes, a lóábrázolásra specializálódott magyar-amerikai festőművész egyik képe, amely 250 ezer forintos kikiáltási árról startolva 950 ezer forintos leütéssel landolt. Az olajjal falapra festett, kisméretű alkotás címét a világhírű epsomi derbyről kapta, ahol 1780 óta gyűlnek össze évről évre "a gazdagok és szépek" a földkerekség egyik legrégebbi és legrangosabb lóversenyére. A történeti tradícióira olyannyira büszke és nemzeti hagyományait manapság is mereven őrző Nagy-Britanniában a Londontól délre eső lankákon rendezett galoppverseny az év egyik legfontosabb társadalmi eseményének számít. Bár a képen az aláírás mellett nincs datálás, a magyar származású világfi életrajzi adataiból tudjuk, hogy az 1950-1960-as évek fordulóján kapott meghívást Fülöp hercegtől az előkelő rendezvényre. Bár akkor a legszebb férfikorában járt, a meglehetősen magának való, különc alkotó előbb kategorikusan elzárkózott ettől a protokolláris látogatástól - mondván: nem vagyok én efféle "társasági állat" -, majd fia és lánya unszolására - akik nem akartak lemondani egy ilyen párját ritkító lehetőségről - mégis kötélnek állt. A helyszínen aztán, legnagyobb meglepetésére, egészen belelkesedett. Az eredmény tucatnyi helyszíni vázlat, majd ezek alapján ugyanennyi utólag otthon készült festmény lett. A ciklus az epsomi derby jellegzetes fázisait örökítette meg, az előkészületektől az induláson és a hajrán át a befutásig, a legkülönfélébb nézőpontokból rögzítve. Legalább ilyen változatosak a témák is, a nyergeletlen lovaktól a magányos vagy páros lovasokon át a zsokék csoportos galoppjáig. A sokalakos kompozíciók olykor annak is szerét ejtik, hogy a korlát másik oldalán drukkoló közönség elegáns prototípusait is rögzítsék egy-egy ellesett pillanatkép sebtében felvitt színfoltjának erejéig. A futó impressziókból így áll össze a lóverseny komplex összképe, a kolorit dinamizmusa és a vonalvezetés izgatottsága pedig szinte akusztikai hatásokat is kelt a vizuális látvány mellett. Az 1983-ban Budapesten elhunyt festő sorozatát most a Nemzeti Lóverseny Kft. publikálta idei falinaptárán.