Minden eddigi bemutatónál szélesebb rálátást ad a termékeny és sokoldalú Szalay Lajos munkásságára az a reprezentatív tárlat, amely a Kogart Ház összes termeit betölti a művész születésének centenáriuma alkalmából. Az 1946-ban külföldre távozott mester 1988-as hazatelepülése idején négyszázötven rajzot adományozott hazai múzeumoknak, 1992-től pedig állandó kiállítása nyílt a Miskolci Galéria gondozásában az ottani Petró-házban, amely plasztikákkal és festményekkel is kibővült 1995-ben bekövetkezett halála után. Azóta mintegy hétszázötvenre becsülik a szakértők a magyar közgyűjteményekben őrzött Szalay-rajzok számát, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány birtokában pedig félezer szerepel.
Az Európában, Argentínában és az USA-ban állami és privát kollekciókban levő Szalay-művekről a szakmának sincsenek részletes információi, mindenesetre 2008 nyarán a Kogart jóvoltából hazakerült San Diegóból a hagyatéknak az a része, amelyet addig a művész leánya őrzött. Két évvel korábban, 2006 nyarán az USA-ban filmesként működő - a rendszerváltás után hazaköltözött - Poór István is az alapítványnak adományozott közel kétszáz rajzot és ebből is került válogatás a mostani kiállításra. Ez a tárlat még azoknak is bőven okozhat meglepetéseket, akik eddig azt hitték, hogy jól ismerik Szalay életművét. A háromszáznál több alkotás között van festmény, grafikai lap, illusztráció, címlap és lemezborító, fémrelief is - az egyik legnagyobb felfedezést a "színes Szalay" jelentheti, a harmincas évekből való olajképek, akvarellek és pasztellek alapján. Felbukkannak vegyes technikájú alkotások is a későbbi évtizedekből - biblikus és világi témákkal egyaránt -, a hetvenes évekből még ritka virágcsendélete is akad. A kiállítást 280 oldalas katalógus kíséri, Sümegi György bevezető tanulmányával.
Wagner István