Amikor egy repülőtér várótermében üldögélünk, többnyire nem is sejtjük, hogy a csővázas bútort esetleg épp a magyar származású Breuer Marcell tervezte. Ám sorozatban gyártott ülőalkalmatosságai nemcsak mindennapi életünkben váltak állandó társainkká - magánlakásokban és közintézményekben egyaránt -, a korai, eredeti Breuer-darabok a nemzetközi műkereskedelmi forgalomnak is szerves részét jelentik; a bécsi Dorotheum portálján például most 14-18 ezer eurós becsértéken kínálják 1933 körül tervezett alumíniumvázas székét. Az Európában főleg modern bútorai miatt számon tartott mestert Amerikában sokkal inkább monumentális épületek tervezőjeként ismerik - e két oldalát próbálta együtt láttatni a német Vitra Design Museum 2007-es vendégtárlata a budapesti Ludwig Múzeumban.
Most, amikor Pécs jövőre Európa kulturális fővárosává válik, a Bauhaus innen elszármazott tagjaira kívánnak emlékezni a helybéliek egyebek közt a pécsi Pro Pannonia Kiadói Alapítvány könyvsorozatával A pécsi bauhauslerek és a nagyvilág elnevezésű projekt keretében. A sorozatban most látott napvilágot a Breuer Marcellnek szentelt kötet - Weininger Arnold és Forbát Alfréd után -, amelyre nemzetközi könyvbemutató hívta fel a figyelmet Pécsett és Budapesten egyaránt. A könyvben helyet kapott Bajkay Éva művészettörténész tanulmánya Breuer képzőművészeti indulásáról, korai pécsi rajzairól, festményeiről és sokszorosított grafikáiról, Ernyey Gyula belsőépítész pedig azt tekintette át, mennyire ragaszkodott a világhírű alkotó magyar kapcsolataihoz, hogyan fogadták itthon személyét és életművét. A Breuer-kötet összegyűjtötte a művész egy sor saját írását is, illetve válogatást közöl azokból a levelekből, amelyeket fiatalkori barátjával, Major Máté építészettörténésszel váltott évtizedeken át, sőt választ kaphatunk arra a joggal felmerülő kérdésre is, hogy szülőhazájában miért nem emeltek egyetlen épületet sem Breuer Marcell tervei alapján.
Wagner István