Wagner István

Nem panaszkodott a Dorotheum

Máris megtérült a Dorotheum számára a nemzetközi kapcsolatok további bővítése - fogalmazott a cég kereskedelmi igazgatója, Martin Böhm az első félév értékelésekor. Az osztrák árverési ház folytatta olaszországi terjeszkedését: a korábban Milánóban létesített filiálé után idén tavasszal Rómában nyitottak kirendeltséget. Ez nemcsak a műtárgyak beszerzésére volt jó hatással, hanem a vásárlók körének szélesítésére is: elsősorban az olasz gyűjtőknek köszönhető az eladási ráta két számjegyű növekedése az első félévben. Hozzájárult a sikerhez a kínálat nemzetközi jellege is, emellett a Dorotheum meg tudta őrizni uralkodó szerepét a kontinensen, sőt erősített is, nemcsak a régi mestereknél, illetve a XIX. századi festészetben, hanem a két világháború közötti avantgárd, illetve a kortársak területén is, beleértve a dizájnrészleget. Martin Böhm szerint a világgazdasági válság egyelőre annyiban érintette a céget, hogy anélkül még erősebb lett volna a növekedési ráta. Az új idők jele, hogy a Dorotheum aukciós toplistáját ebben a félévben egy modern alkotó vezeti: Giorgio Morandi Paesaggio című 1935-ös tájképe 350-450 ezer eurós sávban indítva 409 800 euróért kelt el (képünkön). Utána egy hagyományosabb siker, Ferdinand Georg Waldmüller Könyöradomány című 1850-es zsánerjelenete következik, hasonló licitemelkedéssel (250-350 ezer eurós becslés után 306 300 euróért vitték el). A harmadik viszont egy kortárs lett, a felkapott német Georg Baselitz 1997-es Pullover Oben című kompozíciójára 200-240 ezer eurós becslés után 225 390 euróért érkezett vevő. A százezer euró fölötti értékesítések sorában két olasz művész ért el látványos áremelkedést: a XIX. században alkotó Carlo Bossoli a római Piazza Navonát örökítette meg, képe a 40-50 ezer eurós sávból 156 800 euróig lépdelt, Valerio Adami XX. századi enteriőrje (Tanulmány egy szállodai szobáról) ugyanekkora becsértékről 128 050 eurós leütésig jutott.

Festőnők nyakig vízben

Swimmingpool címmel nyílt tegnap különösen aktuális témában értékesítéses tárlat a Ferenczi és tsai Galériában, a Falk Miksa utca elején, amelyre az ötletgazdag fiatal kurátor, Nádudvari Noémi korosztályának hat magyar és egy külföldi festőnőjét kérte fel a részvételre. A kiállításon hagyományos olajfestmény vagy akvarell mellett digitális nyomat, fotó és videó is szerepel, sokféle témaválasztással, illetve stílussal. A nyár tarkaságát idézik Szabó Klára Petra oldott vízfestményei (képünkön) vagy Szunyoghy Viktória vásznai, akárcsak Jahoda Réka balatoni vakációs fotómontázsa. Az irónia vagy a fekete humor oldaláról közelíti meg az alapötletet a felkapott utánpótláscsapat többi tagja. Verebics Ági fej nélküli, elhízott nőalakjának hurkáit fekete fürdőruha takarja részlegesen, miközben a test szinte szétfolyik a vízben. Elek Judit uszodájának felszínén a szexshopok guminője lebeg hasára fordulva, akár egy vízihulla, míg Dobos Réka Jelentésváltozás című fotósorozata szokványos helyzetéből kiemelve jeleníti meg az úszómedencét. A kánikulába illő kiállítás július 30-ig látogatható.

Remekművek Izraelből a magyar fővárosban

Kilenc évezredet képvisel az a közel ötven különleges műtárgy, amely Budapesten vendégeskedik szeptember 6-áig. A Szépművészeti Múzeum annak köszönheti ezt a kivételes lehetőséget, hogy a jeruzsálemi Izrael Múzeumot a jövő évig részlegesen bezárták felújítás miatt, így jó néhány, egyébként az állandó kiállításán szereplő kincset is kölcsönözhetett átmenetileg. A legrégebbi egy mészkőből készült rituális maszk a júdeai sivatagból, az időszámításunk előtti VII. évezredből, hozzá képest sokkal fiatalabbak az i. e. XIII. századból való, ember alakú és méretű terrakottakoporsók Gáza környékéről. A legismerősebbnek a kétezer éves holt-tengeri tekercsek egyik félméteres darabja tűnhet, amelyeket fél évszázaddal ezelőtt, épp a független zsidó állam kikiáltása idején találtak a régészek. Az újkori ritkaságok közül említhetjük a vallási szertartásokhoz használt tárgyak sorát: különösen látványos az egyetlen vitrinbe összegyűjtött negyven míves fűszertartó ezüstedény, amely Európa számos országából került egymás mellé. Az alkotásaikkal jelen lévő festőművészek Rembrandtól Turneren át Chagallig, a szobrászok Rodintől Yoko Onóig szóródnak, az élményt a kortárs magyar Gerhes Gábor közelmúltban készült sivatagi felvételei teszik teljessé.

Ketterer: megmaradtak a magyarok

Országos reklámhadjárattal népszerűsítette június 20-i közös Bauhaus-aukcióját két müncheni árverési ház, a Ketterer Kunst, illetve a Quittenbaum. A siker így is mérsékelt volt, az eredménylista élére került mű is csak 180-200 ezer eurós becsértéksávja felső határán cserélt gazdát - Josef Albers képe, a Study for Homage to the Square: High Pasture egy német gyűjtőhöz került. A Bauhaus-nyomatok sorozatának negyedik mappájáért - amelyben olasz és orosz művészek sokszorosított lapjait publikálták - eredetileg 50-70 ezer eurót vártak, de végül lejjebbről indítva csak az alsó határt közelítették meg, amikor 49 ezer eurónál koppant a kalapács. A harmadik dobogós helyezett Lyonel Feininger Running before the wind című akvarellje lett, 22 ezer eurós leütéssel. A Bauhaus-Drucke. Neue Europäische Graphik (Bauhaus-nyomatok. Új európai grafika) legendássá vált ciklusából az első mappát a weimari periódusnak szentelték 1921-es kiadása idején. A négy fametszetet, két rézkarcot, két színes litográfiát, illetve hat fekete-fehér kőnyomatot tartalmazó konvolut nem kelt el 120-150 ezer eurós sávjában, az aukció után most 100 ezer eurótól lehet rá licitálni az interneten. Megmaradt egy későbbi és kevésbé híres grafikai mappa is, amelyet a Taschen Graphik adott ki 1976 és 1977 között. A szignált, színes fametszetek, litográfiák, szerigráfiák és rézkarcok között található Esteban Fekete dekoratív figurális lapja is, amely a magyar népművészet formarendszerét hasznosítja. Utólag 650 eurótól lehet ajánlatokat tenni a mappára a világhálón. Vérmes reményeket fűztek a bajor árverési szervezők a Bauhaus olyan világhírű magyar alapító tagjának munkáihoz, mint Moholy-Nagy László - talán a legnagyobb csalódást az okozta, hogy mindkét alkotása visszamaradt. Moholy-Nagy 1919-ben festette olajjal préselt lemezre Táj házakkal című, viszonylag kis méretű alkotását, amelyet 180-240 ezer euróra tartottak, utólag becsértéke alsó határán indul rá az internetes licit. A művész egyik színes litográfiáját az 1923-as Kestner-mappából utólag 12 ezer euróért kínálják a világhálón.

Kettős Bauhaus-aukció Münchenben

Speciális árveréssel ünnepli a Bauhaus alapításának 90. évfordulóját június 20-án két rangos müncheni aukciósház, a festményekre, grafikákra, valamint szobrokra szakosodott Ketterer Kunst, illetve a lakberendezési tárgyak és iparművészeti alkotások forgalmazásával foglalkozó Haus Quittenbaum. A korábbi Bauhaus-jubileumokról mindketten külön-külön egy-egy árveréssel emlékeztek meg, a Ketterernél adták el például Vaszilij Kandinszkij Kis világok című 1922-es mappáját 150 ezer eurós kikiáltás után 175 ezerért, Moholy-Nagy László 1927-es fotómontázsa, a Féltékenység pedig 15 ezerről startolt és 30 420 eurónál landolt. A mostani kooperáció keretében másfél száznál is több tétel kerül kalapács alá a Ketterer új székházában, a müncheni vásárvárosban; az előzetes vándortárlatok anyagát Hamburg, Berlin, Düsseldorf és Wiesbaden közönsége láthatta a bajorok előtt. A kínálat sztárja Moholy-Nagy László Táj házakkal című 1919-es képe: az olajjal préselt falemezre festett, méteresnél kisebb alkotást a tekintélyes 180-240 ezer eurós értéksávban indítják. Alig valamivel alacsonyabban, 180-220 ezer eurón kezd Josef Albers Study for Homage to the Square: High Pasture című azonos technikájú és alapanyagú munkája. A Bauhaus egykori, saját kiadású, Bauhaus Drucke - Neue Europäische Graphik összefoglaló címmel publikált sokszorosított grafikai mappáinak sorozatából 120-150 ezer eurós sávban indítják az első kollekciót a weimari periódusból, a negyedik albumot pedig, amelyben olasz és orosz művészek lapjai szerepeltek együtt, 50-70 ezer euróért kínálják.

Új helyzetben találta magát a magyar műtárgypiac

A gazdasági válságból fakadó nehézségekre reagálva alkalmi vagy hosszabb távú összefogások, illetve szétválások egyaránt jellemezték a most záruló árverési szezonban a magyar műkereskedelmi életet. A piac meghatározó szereplői közül faggattunk néhányat az új helyzet kezelésére tett lépéseikről. A formális logika szerint beadási dömpinggel kellett volna reagálniuk a magyar gyűjtőknek a válságos idők nehézségeire, de ezt nem mindenhol tapasztalták meg; mint az egyik legnagyobb budapesti aukciósháznál, a Nagyházi Galériánál lapunknak elmondták, náluk ez nem következett be. Inkább a kivárás jellemző mindkét oldalon: mostanában olyan időket élünk, amikor inkább vásárolni érdemes a viszonylag nyomott árakon, eladásra főleg azok szánják rá magukat, akik valamilyen okból tényleg rákényszerülnek. A Nagyháziék fő profiljába tartozó régi mesterek piacán valamelyest érzékelhető a külföldi, főleg olasz és osztrák érdeklődők számának csökkenése, de egyébként nagyobb átrendeződés nem történt a közönség soraiban. Az viszont tény, hogy az árveréseken kevesebben kevesebbet vesznek - hasonlóan a külföldi trendekhez -, és jobbára az eleve mérsékeltebb kikiáltási áron vagy alacsony licitlépcső mellett. Az őszi menetrendet egyelőre a szokásos ritmusban tervezik, de a szezont újítással nyitják. Októberben különleges aukciót rendeznek 250-300 tétellel fosszíliákból és kövületekből, továbbá ásványokból, kőzetekből és csiszolatlan drágakövekből, ami hazai viszonylatban nóvumnak számít. Erdész & Makláry: válás lett a vége Szakadást hozott viszont a krízis június elejétől Erdész László és Makláry Kálmán között, de a válás békés volt és kölcsönös megegyezéssel történt. Először külföldi vásárokon tapasztalhatták meg a vásárlási kedv átrendeződését, ami több tárgyalással járt és mégis kevesebb eredményt hozott. Aztán a vevők itthon is tartózkodóbbak lettek és egy nagyságrenddel visszaléptek. Ezt a folyamatot az amúgy is sérülékeny hazai piacunk néhány felelőtlen szereplője is elősegítette - mondta el lapunknak Erdész László -, majd a média támogatásával tovább gerjesztette. A folyamat ott tart, hogy megkötött, sőt részben teljesített üzleteket is visszamondanak, ami elfogadhatatlan magatartás civilizált országban. A kultúra hiányával nálunk mindig is baj volt, különösen amióta egyes "guruk" a műtárggyal kapcsolatban nem gyűjtést, hanem beruházást emlegettek elsősorban. Szerencsére műgyűjtés mindig is volt és lesz, ezért árverést vagy értékesítéssel kísért tárlatot továbbra is érdemes szervezni, csak más stratégiával. A vásárokon is jelen kell lenni, csak kisebb területen, óvatosabban, racionális költségvállalással és reális árakkal - véli Erdész László, aki ezentúl kizárólag szentendrei galériájára koncentrál. A pesti boltot Kálmán Makláry Fine Arts néven fiatal kollégája viszi tovább, aki szerint itthon most szinte semmit sem lehet eladni, külföldön pedig nehéz magyar művészekkel betörni a piacra, mert ami valóban jó (például Kassák vagy Mattis-Teutsch), abból kevés van és ezért nagyon drága. Szerencsére a Párizsban élő Reigl Judit iránti érdeklődés elkezdett felpörögni Amerikában és Franciaországban is, mióta Pollock mellett függ a Metropolitanben. Makláry Kálmán továbbra is részt vesz külföldi vásárokon, például Párizsban és New Yorkban, itthon pedig változatlan a kínálata: Beöthy, Rozsda, Hantai, Sándorfi és nem utolsósorban Reigl meg Csernus. Utóbbitól jelenleg külön kamaratárlaton árul tucatnyi lavírozott tus illusztrációt Stendhal Vörös és fekete című regényéhez, őszre pedig szürrealista kollektív kiállítást tervez eladással, európai rangú magyar mesterektől. Megjöttek a szlovákiai vevők A MissionArt a közeli Pintér Galériával társult árverések rendezésére. Az előbbitől Jurecskó László is beszámolt arról, hogy az emberek az utóbbi időben nehezebben hoznak döntést és adnak ki pénzt. Náluk a galériás forgalom is lényeges az árverések mellett, főleg miskolci filiáléjuk miatt, ahol a szlovákiai piac erősödésével egyre több szlovák vonatkozású tárgy fogy, Romániából pedig még múzeumok is vásároltak nagybányai képeket (mindkét szomszédos országba csak a kvalitásos alkotásokat viszik). Árverésen csak a kurrens és erős tételek váltanak ki licitet, a többi legfeljebb árán kel el vagy visszamarad. A nyáron Budapesten Seres László, ősszel Verebics Ágnes kortárs tárlatát tervezik értékesítéssel, Miskolcon pedig kamaraárveréssel nyitnak októberben. A Belvedere a fővárosi Nádor 15 galériával, illetve a szentendrei Gallery Christoffal fogott össze legutóbbi nagyárverésén, újdonságként pedig nemzetközi ezüstneművel lepte meg a törzsközönségét. A nyáron nem terveznek eladásos kiállítást, egy hónapra be is zárnak, a szeptemberi szezonkezdéstől viszont beütemezték a szokásos két kamaraárverést és két művészeti aukciót. Az Abigail Galéria tavasszal a budapesti Home Galériával társult - utóbbi kérésére, egyetlen árverésre -, egyébként az évadra visszatekintve teljesen elégedettek mind a beadási, mind pedig az eladási oldallal. Nem is nagyon tartanak szünetet: júliusban értékesítéses fotótárlatot rendeznek, szeptember végén pedig már festményaukciót tartanak. A Dunaparti (korábban Belvárosi) Galériában Kováts Claudia Lilla elmondta, hogy mivel tavaly év végén fokozódó fáradtságot tapasztaltak a beadók és a vevők részéről egyaránt, idén teljesen szüneteltették hétfőnkénti kamaraárveréseiket és nem volt tavaszi nagy aukciójuk sem, de decemberre már betervezték többnapos ünnepi licitálásukat. Az újonc nem adja fel A 2008 végén startolt Ferenczi és Társai töretlen lendülettel megy előre a válság ellenére. Nádudvari Noémi elmondta, hogy változatlanul működőképes dolognak érzik, amibe belevágtak, mert az aktuális bolti árakhoz képest sokkal előnyösebben lehet árverésen bútort vásárolni. Ehhez türelmesen nevelni kell a közönséget is, hiszen kezdeti tapasztalataik szerint a becsérték feltüntetése egyelőre inkább zavart keltett, sőt gyanakvást szült, holott ez külföldön már régóta természetes. Ennek ellenére lassú, de biztos haladást észlelnek, egyre újabb vevőkört sikerül bekapcsolniuk a kínálati skála szélesítésével. Külföldi betérők is felfedezik őket: amerikai, olasz és francia vásárlók érkeznek, akik egyelőre jobban tudják értékelni a designtárgyakat. Az idegenforgalmi szezonban ezért folyamatosan működnek üzletként, szeptemberben pedig bútorárveréssel nyitják az őszi évadot. (A többi aukciósház szezonjáról a jövő heti műtárgypiaci oldalon számolunk be.)

Régi herendiek fél áron a Dorotheumban

Ma tartja a bécsi Dorotheum speciális árverését antik üvegneműből és porcelánból, a közel félezer tétel között a hagyományokhoz híven most is megtalálhatóak a herendi manufaktúrából származó darabok. A Dorotheum szokásához híven ezúttal sem mulasztja el felhívni a figyelmet a katalógusban arra, hogy a kereskedelemben forgalmazott új termékek aktuális áraihoz képest mennyivel kedvezőbb régi példányokra licitálni az aukción. Csiszár József tervezte azt a 800-1500 eurós sávban induló kávészervizt, amelynek 27 darabjára Weber Gyula festett MP dekort a XX. század második felében, XVI. századi perzsa miniatúrák alapján. Alig valamivel magasabbra, 1000-1800 euróra taksáltak egy ezzel egykorú 47 részes kávés- és teásgarnitúrát VRH (Vieille Rose de Herend) mustrával - jelenlegi üzleti ára a 3300 eurót is eléri. A herendi gyárban PS mintával (vagyis zöld szőlőlevelekkel és indákkal) készült egy 74 részből álló étkészlet 1950 táján, amelyet a Dorotheum szakértői 2400-4000 eurós sávban indítanak, noha újonnan 7500 euróba kerül. Egy a XX. század második feléből való 90 darabos teríték tarkabarka RO (Rothschild Oiseaux), vagyis madaras dekorral 5500-8000 eurós becsértéken szerepel a katalógusban - a márkaboltban 11 ezerért szerezhető meg. A legtöbbet, 7000-14 000 euró közti összeget - már csak mennyisége miatt is - egy 181 részes nászajándékért várnak. Ezt 1980 körül gyártották, FD jelzésű díszítéssel látták el (az úgynevezett indiai kosárkák sokszínű virágos változatával), és manapság a herendi márka külföldi hálózatában nem adják olcsóbban 30 ezer eurónál.

Belvedere: Tihanyi-kép harmincmillióért

Az aukcionált tételek felénél jóval többet sikerült értékesíteni május 23-án a Belvedere Galéria szezonzáró árverésén, ami a mai piaci körülmények között nem lebecsülendő siker. A 284 tételből egyet visszavontak, 155 elkelt, közülük 17 egymillió forintnál drágábban. Annyiban azonban hasonlított az aukció az utóbbi idők árveréseihez, hogy általában a szokásosnál mérsékeltebbek voltak a kikiáltási árak és ritkább volt a heves licit vagy a meredek áremelkedés. Érvényes ez a csúcsleütésekre is, hiszen Tihanyi Lajos Trencséni utca című, 1912-ben olajjal vászonra festett hangulatos képe - az árverés legdrágább tárgya - 24 millióról startolt és 30 milliónál landolt (képünkön). A második helyezett Perlrott-Csaba Vilmos 1928-as Nagybányai tája lett, ezt licitlépcső nélkül, 18 millióért adták tovább, Fényes Adolf nyári verőfényben fürdő Kisvárosi utcáját viszont 3,2 milliós kikiáltás után 3,6 millión ütötték le. A további tucatnyi milliós tétel már mind ez alatt maradt, fele-fele arányban 1 vagy 2 millió felett. Rippl-Rónai József 1923 körüli pasztell női portréja 2,8 milliós kikiáltási árán ment tovább, Pekáry István 1967-ből való népies Lakodalmas menete 1,6 millióról araszolt 2,6 millióig, Mednyánszky László Lipa-hídja 2,2 milliós alapárán cserélt gazdát, akárcsak Bruck Lajos zsánerjelenete, a Gombaszedő lány. Ugyanerre a szintre 1,8 millióról kúszott fel Zsögödi Nagy Imre 1923-as Hímző leánya, illetve Bornemisza Géza 1924-es Tihanyi látképe. A katalógusban csillaggal jelölt 123 alkotás a Nádor 15 Galéria, illetve a szentendrei Gallery Christoff gyűjteményéből került kalapács alá. Tisztességesen fogytak a Belvedere-aukciókon eddig csak elvétve előforduló ezüstök is, a 72 változatos származású tételből 49 kelt el. A legtöbbet, 480 ezer forintot Carl Blasius bécsi mester 1817-ből való kiöntőjéért adták, 300 ezres kezdés után. Tételenként 340 ezret fizettek egy 1837 utáni francia csokoládéskannáért, illetve egy pár 1891-es londoni ivókürtért, Georg Fox ötvös védjegyével (előbbi 280 ezerről, utóbbi 240 ezerről indult). Egy hatvanrészes, eredeti dobozában kínált magyar étkészlet - 1872-1936 között használt fémjellel, 3040 gramm összsúllyal - 220 ezer forintról startolt és 260 ezer forintnál landolt.

Nem tülekedtek a magyar képekért a Dorotheumnál

Tucatnyi magyar szerző, illetve téma szerepelt a bécsi Dorotheum május 25-i XIX. századi festészeti aukcióján, ezeknek most csak egy kisebb hányadára jelentkezett vevő. Mindemellett akadt látványos licitemelkedés is, például Kern Ármin Parasztlány a kamrában című zsánerjelenete 6-8 ezer eurós becsértékéről 15 510 eurós leütésig szaladt. Hamza János A modell című olajképe - ifjú hölgyet rajzoló fiatalemberrel - 3500-4500 eurós sávból indulva 5192 eurón végzett, id. Markó Károly köréből a Fürdő nők (olajfestékkel fémlapon) 3500-4000 eurós elvárás után 4500 euróért kelt el. Neogrády László Téli napsütés a havason című alpesi tája is 1800-2000 eurós sávja felett, 2750 euróért került új tulajdonosához. Valamivel gyengébben szerepelt a másik Neogrády, a szintén népszerű Antal, akitől a Hazatérő birkapásztor nyájával című vászon 1400-1800 eurós értékhatárán belül, 1500 euróért cserélt gazdát. A továbbiakban sorra visszamaradtak a "magyaros festmények". A legnagyobb csalódást Markó András Kilátás az albanói tóra és Castel Gandolfóra című 1865-ös vedutája okozhatta, amelyet a Dorotheum szakértői 13-16 ezer euróra taksáltak, de Telepy Károly Mosónők a folyónál című vászna sem keltett érdeklődést 8-10 ezer euróért, mint ahogy a máskor kapósabb August von Pettenkofen 5-7 ezer euróra becsült Magyar parasztudvara sem. Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa a katalógusban mellékelt értékelés szerint művészettörténeti ritkaságnak tartja a Münchenben működött Benczúr Gyula szénrajzát, amelyet eddig csak reprodukcióból ismerhettünk - a Joseph Victor von Scheffel Ekkehard című történeti regényéhez 1875-1880 között készült illusztráció mégsem kelt el 3500-4000 euróért.