A gazdasági válságból fakadó nehézségekre reagálva alkalmi vagy hosszabb távú összefogások, illetve szétválások egyaránt jellemezték a most záruló árverési szezonban a magyar műkereskedelmi életet. A piac meghatározó szereplői közül faggattunk néhányat az új helyzet kezelésére tett lépéseikről.
A formális logika szerint beadási dömpinggel kellett volna reagálniuk a magyar gyűjtőknek a válságos idők nehézségeire, de ezt nem mindenhol tapasztalták meg; mint az egyik legnagyobb budapesti aukciósháznál, a Nagyházi Galériánál lapunknak elmondták, náluk ez nem következett be. Inkább a kivárás jellemző mindkét oldalon: mostanában olyan időket élünk, amikor inkább vásárolni érdemes a viszonylag nyomott árakon, eladásra főleg azok szánják rá magukat, akik valamilyen okból tényleg rákényszerülnek. A Nagyháziék fő profiljába tartozó régi mesterek piacán valamelyest érzékelhető a külföldi, főleg olasz és osztrák érdeklődők számának csökkenése, de egyébként nagyobb átrendeződés nem történt a közönség soraiban. Az viszont tény, hogy az árveréseken kevesebben kevesebbet vesznek - hasonlóan a külföldi trendekhez -, és jobbára az eleve mérsékeltebb kikiáltási áron vagy alacsony licitlépcső mellett. Az őszi menetrendet egyelőre a szokásos ritmusban tervezik, de a szezont újítással nyitják. Októberben különleges aukciót rendeznek 250-300 tétellel fosszíliákból és kövületekből, továbbá ásványokból, kőzetekből és csiszolatlan drágakövekből, ami hazai viszonylatban nóvumnak számít.
Erdész & Makláry: válás lett a vége
Szakadást hozott viszont a krízis június elejétől Erdész László és Makláry Kálmán között, de a válás békés volt és kölcsönös megegyezéssel történt. Először külföldi vásárokon tapasztalhatták meg a vásárlási kedv átrendeződését, ami több tárgyalással járt és mégis kevesebb eredményt hozott. Aztán a vevők itthon is tartózkodóbbak lettek és egy nagyságrenddel visszaléptek. Ezt a folyamatot az amúgy is sérülékeny hazai piacunk néhány felelőtlen szereplője is elősegítette - mondta el lapunknak Erdész László -, majd a média támogatásával tovább gerjesztette. A folyamat ott tart, hogy megkötött, sőt részben teljesített üzleteket is visszamondanak, ami elfogadhatatlan magatartás civilizált országban. A kultúra hiányával nálunk mindig is baj volt, különösen amióta egyes "guruk" a műtárggyal kapcsolatban nem gyűjtést, hanem beruházást emlegettek elsősorban. Szerencsére műgyűjtés mindig is volt és lesz, ezért árverést vagy értékesítéssel kísért tárlatot továbbra is érdemes szervezni, csak más stratégiával. A vásárokon is jelen kell lenni, csak kisebb területen, óvatosabban, racionális költségvállalással és reális árakkal - véli Erdész László, aki ezentúl kizárólag szentendrei galériájára koncentrál. A pesti boltot Kálmán Makláry Fine Arts néven fiatal kollégája viszi tovább, aki szerint itthon most szinte semmit sem lehet eladni, külföldön pedig nehéz magyar művészekkel betörni a piacra, mert ami valóban jó (például Kassák vagy Mattis-Teutsch), abból kevés van és ezért nagyon drága. Szerencsére a Párizsban élő Reigl Judit iránti érdeklődés elkezdett felpörögni Amerikában és Franciaországban is, mióta Pollock mellett függ a Metropolitanben. Makláry Kálmán továbbra is részt vesz külföldi vásárokon, például Párizsban és New Yorkban, itthon pedig változatlan a kínálata: Beöthy, Rozsda, Hantai, Sándorfi és nem utolsósorban Reigl meg Csernus. Utóbbitól jelenleg külön kamaratárlaton árul tucatnyi lavírozott tus illusztrációt Stendhal Vörös és fekete című regényéhez, őszre pedig szürrealista kollektív kiállítást tervez eladással, európai rangú magyar mesterektől.
Megjöttek a szlovákiai vevők
A MissionArt a közeli Pintér Galériával társult árverések rendezésére. Az előbbitől Jurecskó László is beszámolt arról, hogy az emberek az utóbbi időben nehezebben hoznak döntést és adnak ki pénzt. Náluk a galériás forgalom is lényeges az árverések mellett, főleg miskolci filiáléjuk miatt, ahol a szlovákiai piac erősödésével egyre több szlovák vonatkozású tárgy fogy, Romániából pedig még múzeumok is vásároltak nagybányai képeket (mindkét szomszédos országba csak a kvalitásos alkotásokat viszik). Árverésen csak a kurrens és erős tételek váltanak ki licitet, a többi legfeljebb árán kel el vagy visszamarad. A nyáron Budapesten Seres László, ősszel Verebics Ágnes kortárs tárlatát tervezik értékesítéssel, Miskolcon pedig kamaraárveréssel nyitnak októberben.
A Belvedere a fővárosi Nádor 15 galériával, illetve a szentendrei Gallery Christoffal fogott össze legutóbbi nagyárverésén, újdonságként pedig nemzetközi ezüstneművel lepte meg a törzsközönségét. A nyáron nem terveznek eladásos kiállítást, egy hónapra be is zárnak, a szeptemberi szezonkezdéstől viszont beütemezték a szokásos két kamaraárverést és két művészeti aukciót. Az Abigail Galéria tavasszal a budapesti Home Galériával társult - utóbbi kérésére, egyetlen árverésre -, egyébként az évadra visszatekintve teljesen elégedettek mind a beadási, mind pedig az eladási oldallal. Nem is nagyon tartanak szünetet: júliusban értékesítéses fotótárlatot rendeznek, szeptember végén pedig már festményaukciót tartanak. A Dunaparti (korábban Belvárosi) Galériában Kováts Claudia Lilla elmondta, hogy mivel tavaly év végén fokozódó fáradtságot tapasztaltak a beadók és a vevők részéről egyaránt, idén teljesen szüneteltették hétfőnkénti kamaraárveréseiket és nem volt tavaszi nagy aukciójuk sem, de decemberre már betervezték többnapos ünnepi licitálásukat.
Az újonc nem adja fel
A 2008 végén startolt Ferenczi és Társai töretlen lendülettel megy előre a válság ellenére. Nádudvari Noémi elmondta, hogy változatlanul működőképes dolognak érzik, amibe belevágtak, mert az aktuális bolti árakhoz képest sokkal előnyösebben lehet árverésen bútort vásárolni. Ehhez türelmesen nevelni kell a közönséget is, hiszen kezdeti tapasztalataik szerint a becsérték feltüntetése egyelőre inkább zavart keltett, sőt gyanakvást szült, holott ez külföldön már régóta természetes. Ennek ellenére lassú, de biztos haladást észlelnek, egyre újabb vevőkört sikerül bekapcsolniuk a kínálati skála szélesítésével. Külföldi betérők is felfedezik őket: amerikai, olasz és francia vásárlók érkeznek, akik egyelőre jobban tudják értékelni a designtárgyakat. Az idegenforgalmi szezonban ezért folyamatosan működnek üzletként, szeptemberben pedig bútorárveréssel nyitják az őszi évadot.
(A többi aukciósház szezonjáról a jövő heti műtárgypiaci oldalon számolunk be.)
Wagner István