Az aukcionált tételek felénél jóval többet sikerült értékesíteni május 23-án a Belvedere Galéria szezonzáró árverésén, ami a mai piaci körülmények között nem lebecsülendő siker. A 284 tételből egyet visszavontak, 155 elkelt, közülük 17 egymillió forintnál drágábban. Annyiban azonban hasonlított az aukció az utóbbi idők árveréseihez, hogy általában a szokásosnál mérsékeltebbek voltak a kikiáltási árak és ritkább volt a heves licit vagy a meredek áremelkedés.
Érvényes ez a csúcsleütésekre is, hiszen Tihanyi Lajos Trencséni utca című, 1912-ben olajjal vászonra festett hangulatos képe - az árverés legdrágább tárgya - 24 millióról startolt és 30 milliónál landolt (képünkön). A második helyezett Perlrott-Csaba Vilmos 1928-as Nagybányai tája lett, ezt licitlépcső nélkül, 18 millióért adták tovább, Fényes Adolf nyári verőfényben fürdő Kisvárosi utcáját viszont 3,2 milliós kikiáltás után 3,6 millión ütötték le. A további tucatnyi milliós tétel már mind ez alatt maradt, fele-fele arányban 1 vagy 2 millió felett. Rippl-Rónai József 1923 körüli pasztell női portréja 2,8 milliós kikiáltási árán ment tovább, Pekáry István 1967-ből való népies Lakodalmas menete 1,6 millióról araszolt 2,6 millióig, Mednyánszky László Lipa-hídja 2,2 milliós alapárán cserélt gazdát, akárcsak Bruck Lajos zsánerjelenete, a Gombaszedő lány. Ugyanerre a szintre 1,8 millióról kúszott fel Zsögödi Nagy Imre 1923-as Hímző leánya, illetve Bornemisza Géza 1924-es Tihanyi látképe. A katalógusban csillaggal jelölt 123 alkotás a Nádor 15 Galéria, illetve a szentendrei Gallery Christoff gyűjteményéből került kalapács alá.
Tisztességesen fogytak a Belvedere-aukciókon eddig csak elvétve előforduló ezüstök is, a 72 változatos származású tételből 49 kelt el. A legtöbbet, 480 ezer forintot Carl Blasius bécsi mester 1817-ből való kiöntőjéért adták, 300 ezres kezdés után. Tételenként 340 ezret fizettek egy 1837 utáni francia csokoládéskannáért, illetve egy pár 1891-es londoni ivókürtért, Georg Fox ötvös védjegyével (előbbi 280 ezerről, utóbbi 240 ezerről indult). Egy hatvanrészes, eredeti dobozában kínált magyar étkészlet - 1872-1936 között használt fémjellel, 3040 gramm összsúllyal - 220 ezer forintról startolt és 260 ezer forintnál landolt.
Wagner István