Wagner István

Ha hétfő, akkor útikép-aukció

Szeptember elejétől a Dorotheum újdonságként minden hétfőn délután tematikus kamaraárveréseket rendez bécsi palotájában, útiképekként definiált festményekből - a kikiáltási árak 120-1200 eurós sávban mozognak, így a kezdő vagy szerényebben elengedett műgyűjtők is licitálhatnak. A mai első aukción már 120 eurótól megpályázható egy ismeretlen német mester XVIII. század végi diófapác ecsetrajza a római Borghese-diadalívről, 170 eurót kell bevetni Luigi Kasimir 1936-os, a régi brémai városházát ábrázoló színes rézkarcáért, míg nürnbergi főterét 190 euróra taksálták. Egyenként 340 euróba kerül 1900 tájáról Pellegrini vászna olasz városrészlettel, illetve egy ezzel egyidős névtelen akvarellista Tiencsinben festett kínai teaháza. Tételenként 400 euróról indítják egyebek közt James Ross 1831-es vízfestményét a cordobai mecsetről, Rudolf Pichlertől a bécsi Minoriták terét 1937-ből vagy Johann Victor Krämer mostari hídját. A kismesterek mellett ott van a XIX. századi útirajzok nagy klasszikusa, Franz Alt is, aki 1857-ben örökítette meg a westminsteri apátságot - ezért már legalább 600 eurót kér a ház. Kerek ezer euró az 1900-as évek fordulójáról egy ismeretlen festő isztambuli minaretje, egy másik névtelen kolléga látképéért a velencei Lidóról pedig 1200 eurót is elvárnak.

Militáriával és modernekkel startol a Dorotheum

Holnaptól látható a Dorotheum bécsi palotájában a szeptember 7-i történeti fegyverárverés 404 tétele, szeptember 4-től pedig a 13-án rendezendő modern grafikai aukció 445 tételét nézhetik meg az őszi szezonkezdet iránt érdeklődők. Mint csaknem mindig, most is tucatnyi magyar vonatkozású műtárgy kerül kalapács alá mindkét alkalommal.

Sikeresen zárult az Art Salzburg

Már a nyitónapon is kétezer látogató érkezett az augusztus 15-22. között megrendezett Art Salzburgra és az érdeklődés a továbbiakban is napi mintegy ezer főt vonzott a hercegérseki rezidenciára. A Salzburgi Ünnepi Játékokkal párhuzamosan megrendezett művészeti vásárra meghívott harminc osztrák, német, illetve svájci galériás optimista hangulatban vont mérleget, az eladások a pár ezer eurós tételektől a hat számjegyű összegekig szóródtak.

Szőnyi-tárlat Szentendrén

A Dunakanyar festőjének nevezi - jogosan - az ötven éve elhunyt Szőnyi Istvánt a ma délután nyíló tárlat a Szentendrei Képtárban, de még a rendezők is paradoxonnak tartják, hogy noha a művész egész életében a tájábrázolás, azon belül pedig a Duna-mente megörökítése játszotta a vezető szerepet, a Szőnyi-emlékházból épp a tájképek hiányoznak feltűnően. Bár a mester 1924-től élt Zebegényben és attól fogva sorozatban ontotta a gyönyörű környéket a legkülönfélébb nap- és évszakokban ábrázoló képeket, azokat szinte már az állványról megvásárolták rajongói. Így a Dunakanyar legszebb látképeit egyrészt privát kollekciókból kellett kölcsönkérni a mostani kiállításra, másrészt olyan élvonalbeli közgyűjteményektől, mint a Magyar Nemzeti Galéria, az MKB Bank Zrt. kollekciója, illetve a győri Városi Művészeti Múzeum. Az összképet a művész leánya, az évtizedekig Rómában élő T. Szőnyi Zsuzsa egészítette ki a tulajdonában levő alkotásokkal, a zebegényi Szőnyi-emlékház pedig olyan egyedi grafikákat adott ki, amelyeket fokozott fényérzékenységük miatt csak ritkán láthat a szélesebb közönség.

Megkönnyítik a restitúciót Salzburgban

A nemzetközi műtárgypiacon mindinkább előtérbe kerülő restitúciós eljárások elősegítéséhez is hozzájárulhat a salzburgi hercegérseki palotában működő Residenzgalerie legújabb vállalkozása: a hányatott múltú múzeum saját kiadásában közzétette egész állományának részletes leírását, a műtárgyak provenienciájával együtt. A két, egyenként 300 oldalas kötet kétnyelvű - német és angol -, egyik súlypontja a gyűjteménynek megfelelően az osztrák barokk periódusa, benne a Magyarországon is sokat dolgozó Franz Anton Maulbertsch két munkájával (az egyik a zirci ciszterci apátság oltárképének olajvázlata).

Friss diplomások a KOGART-ban

Idén hetedszer rendezik meg a KOGART Galéria két szintjén a Friss elnevezésű sorozatban az új képzőművészeti diplomások bemutatkozását; a mostani tárlat újítása, hogy a két budapesti és a pécsi egyetem végzősei mellett más főiskolákról, valamint korábbi évekből is beválogattak ifjú tehetségeket. A mintegy kéttucatnyi harminc év alatti fiatal művész seregszemléjén félszáz alkotás vonul fel: festmény, grafika és szobor mellett installáció, video- és konceptuális kompozíció egyaránt. A stílusok sokféleségén túl a tematika két fő vonulata a természeti, illetve a városi környezetben élő emberek hétköznapi élete. A "földre szállt szemlélet" magától értetődő velejárója a korosztályra jellemző provokatív magatartás mellett a szatirikus hangvétel is, de nem idegen ettől a nemzedéktől a lírai ellágyulás sem. A Frisst speciális tárlatvezetések és performanszok kísérik, végül szokás szerint a szeptember 26-i záráson odaítélik a KOGART-díjat is.

Sebők-árverés magyarokkal

Bambergben az egyik legrégebbi műkereskedésnek számít az erdélyi származású Sebők János galériája. A családi vállalkozás évi öt alkalommal rendez licitálást, ezer-kétezer közötti tételszámmal, a lehető legszélesebb skálán, kéziratoktól műalkotásokon át játékokig. Nagy fegyvertényük volt, amikor egy Viktória királynő hagyatékából való Emmy-macit jobb tenyerén egy Paraiba gyémánttal 330 ezer euróért adtak tovább, de emlékezetes volt a Thurn und Taxis hercegi família regensburgi serfőzdéjében tartott oldtimer- és sportautó-árverésük is. Legutóbbi, július 17-i aukciójukon tucatnyi magyar eredetű tétel is kalapács alá került, java részük el is kelt, igaz, zömmel 10-25 eurós tételekről volt szó, modern Zsolnaytól Moholy-Nagy László hagyatékából való fotó későbbi levonatáig. Egy tíz eurón indított Rothschild mustrájú herendi tál 140 euróért talált gazdára, a túl magasan, 1500 eurón indított félméteres márvány Dante-szobor - Madarász Gyula alkotása - viszont visszamaradt.

Antikvitási hetek Bambergben

Másfél évtizede rendezik meg Bambergben a művészeti és antikvitási heteket, egy időben a közeli Bayreuth tehetős nemzetközi közönséget vonzó Wagner-fesztiváljával, ez évben július 23.-augusztus 15. között. A bambergi vásáron kizárólag helybéli galériások vehetnek részt, idén éppen tizenöten, annyian, ahány éves az esemény: a régiségkereskedők a Dómhegy lábánál ötszáz méteres körzetben fellelhető műemlék épületekben tömörülnek, példás együttműködésüket már bambergi modellként emlegetik.

Festői fotók az Albertinában

"A fényképezőgép semmi mást nem jelent a fotós számára, mint az ecset a festőművész kezében..." - vallotta Heinrich Kühn (1866-1944), akinek minden eddiginél teljesebb, másfél száz képet felölelő kiállítása látható a bécsi Albertinában. A szászországi születésű, majd Tirolban letelepedett Kühn úgy simult bele a szecessziós "összművészeti" tendenciába, hogy igyekezett a fotográfiát minél jobban a piktúrához és a grafikához közelíteni. Ennek érdekében fejlesztette ki az úgynevezett gumitechnikát: a negatívról nem ezüstsó, hanem festékpigment segítségével vitt fel foltokat a speciális papírra és ezt különféle eljárásokkal tovább manipulálta. Fekete-fehér fotói szénrajzra vagy sokszorosított grafikára hasonlítottak, színes képein pedig az ecsetnyomok mellett még a vászon textúráját is utánozni tudta. Témaválasztásában akár a biedermeier kispolgári idilljéhez is visszatért, amikor feleségét és gyermekeit örökítette meg otthon vagy kirándulás közben, de nem idegenkedett a népi életképek parasztábrázolásától sem. Műtermi aktjai, tájképei posztimpresszionista hangulatot árasztanak, barátai portréit vagy csoportképeit a szecesszió dekorativitása határozza meg. A két háború közti években eljutott a szinte elvont kompozíciókig is, de a valóságtól sohasem rugaszkodott el teljesen. A fotóművész életében számos tárlaton szerepelt és a szakma teljesen elismerte eredményeit, a nagyközönség azonban csak az utóbbi évtizedekben fedezte fel magának, párhuzamosan a tematikai és technikai változások hozta szemléletváltással.