A nemzetközi műtárgypiacon mindinkább előtérbe kerülő restitúciós eljárások elősegítéséhez is hozzájárulhat a salzburgi hercegérseki palotában működő Residenzgalerie legújabb vállalkozása: a hányatott múltú múzeum saját kiadásában közzétette egész állományának részletes leírását, a műtárgyak provenienciájával együtt. A két, egyenként 300 oldalas kötet kétnyelvű - német és angol -, egyik súlypontja a gyűjteménynek megfelelően az osztrák barokk periódusa, benne a Magyarországon is sokat dolgozó Franz Anton Maulbertsch két munkájával (az egyik a zirci ciszterci apátság oltárképének olajvázlata).
A Residenzgalerie kollekciójának története minimum kalandos. A II. József szekularizációs törekvéseiből fakadó egyházi vagyonelkobzások, valamint a napóleoni háborúk nyomán elszenvedett veszteségek után az egykori hercegérseki palotában 1923-ban nyílt meg újra a Residenzgalerie állandó tárlata, anyaga ajándékozásokból és kölcsönzésekből, majd később vásárlásokból állt össze. Az Anschluss után ugyanebben az épületben létesült Landesgalerie néven Salzburg tartomány nyilvános állami gyűjteménye, amely 1942 és 1945 között működött Friedrich Welz vezetésével, majd beolvadt a közös múzeumi állományba. (Welz neve az egyik legutóbbi restitúciós sztoriból is ismerős: az árjásítások során közreműködött a bécsi Lea Bondi Jaray galéria anyagának megszerzésében - ideértve azt a Schiele-képet is, amelyért hosszú pereskedés után most fizetett 19 millió dollárt a bécsi Leopold Múzeum az örökösöknek. Napi, 2010. július 26.)
A Landesgalerie Salzburg a második világháború után összesen 488 műtárgyat birtokolt, ebből 310-et Párizsban vett az osztrák igazgató, 170 pedig belföldről származott, vásárlás, csere vagy ajándékozás folytán. A francia megszállók 1947-ben hazaszállították a párizsi beszerzéseket, a maradékból nyolc műtárgyat 1947 és 1965 között visszaszolgáltattak a nácizmus áldozatainak vagy azok leszármazottainak, 44 modern kép pedig a közeli Rupertinum huszadik századi gyűjteményébe került. Mivel a Landesgalerie szinte minden eredeti irata hiányzik, csak egyes esetekben lehetett kétséget kizáróan bizonyítani a műtárgyak provenienciáját. Salzburg tartomány vezetése 1987 óta vizsgáltatja felül állami gyűjteményeiben a vitatható műtárgyak származását, megbízásából a tartományi levéltár feldolgozta a háborús beszerzéseket, majd 2000-ben a teljes leltárt publikálta. Ezzel lehetőséget kívántak teremteni arra, hogy az egykori gyűjtők vagy örököseik ismét jogos tulajdonukhoz juthassanak - mindmáig egyetlen újabb igénylő sem jelentkezett, ezért egyrészt az internetre is feltették az adatbankot, másrészt készül az angol nyelvű változat is.
