A Dunakanyar festőjének nevezi - jogosan - az ötven éve elhunyt Szőnyi Istvánt a ma délután nyíló tárlat a Szentendrei Képtárban, de még a rendezők is paradoxonnak tartják, hogy noha a művész egész életében a tájábrázolás, azon belül pedig a Duna-mente megörökítése játszotta a vezető szerepet, a Szőnyi-emlékházból épp a tájképek hiányoznak feltűnően. Bár a mester 1924-től élt Zebegényben és attól fogva sorozatban ontotta a gyönyörű környéket a legkülönfélébb nap- és évszakokban ábrázoló képeket, azokat szinte már az állványról megvásárolták rajongói. Így a Dunakanyar legszebb látképeit egyrészt privát kollekciókból kellett kölcsönkérni a mostani kiállításra, másrészt olyan élvonalbeli közgyűjteményektől, mint a Magyar Nemzeti Galéria, az MKB Bank Zrt. kollekciója, illetve a győri Városi Művészeti Múzeum. Az összképet a művész leánya, az évtizedekig Rómában élő T. Szőnyi Zsuzsa egészítette ki a tulajdonában levő alkotásokkal, a zebegényi Szőnyi-emlékház pedig olyan egyedi grafikákat adott ki, amelyeket fokozott fényérzékenységük miatt csak ritkán láthat a szélesebb közönség.
Wagner István