Már a nyitónapon is kétezer látogató érkezett az augusztus 15-22. között megrendezett Art Salzburgra és az érdeklődés a továbbiakban is napi mintegy ezer főt vonzott a hercegérseki rezidenciára. A Salzburgi Ünnepi Játékokkal párhuzamosan megrendezett művészeti vásárra meghívott harminc osztrák, német, illetve svájci galériás optimista hangulatban vont mérleget, az eladások a pár ezer eurós tételektől a hat számjegyű összegekig szóródtak.
A legnagyobb európai régiségvásár, a maastrichti TEFAF törzsgárdájából négyen vettek részt az ausztriai mustrán. Bécsből a múlt századelő klasszikus osztrák avantgárdját, többek között Klimtet és Schielét kínáló Wienerroither & Kohlbacher mellett a fotóművészet terén hasonló tekintélyt kivívott Johannes Faber volt jelen, a fotográfia modern mestereivel. Utóbbi standján épp Gustav Klimtet örökítette meg kedvenc macskájával együtt Moriz Nähr 1912-es eredeti vintázsa - ezt 36 ezer euróért árulták -, bár a főszereplő így is Heinrich Kühn maradt, a húszas évek drapériás modelljeivel, illetve kecses aktjaival. A salzburgi, illetve zürichi székhelyű osztrák-magyar galériás páros, a Salis & Vértes a múlt század első felének francia piktúrájára koncentrál, mostani sztárjuk Fernand Léger alig fél négyzetméteres olaj-vászon csendélete volt 1950-ből (Két sárga butélia vörös alapon). A régi porcelánokra szakosodott Röbbig galéria Münchenből érkezett, most főleg a meisseni manufaktúra darabjaival, köztük 90 ezer euró körüli árakon kínált, ritkaságnak számító XVIII. századi figurális gyertyatartókkal.
A képek között az egyik legrégebbi példányt a helybéli Schütz Kunst & Antiquitäten standján állították ki: a XV. századi, Jeruzsálem szent városa című alkotást 490 ezer euróért lehetett elvinni. Ennél is jóval drágább volt az időben a másik végletnek számító Roy Lichtenstein-mű, az Almák: az 1993-as akril-vászon képet 1,2 millió euróért kínálta a Salzburger Galerie Getreidegasse.
Először szerepelt a Rezidencián a Wiener Silber Manufaktur, amely az 1932-ben megszűnt Wiener Werkstätte jogutódjának tekinti magát; archívumukban 11 ezer régi tervet őriznek, ám épp mostani vendégszereplésük kapcsán váltott ki éles szakértői vitát, hogy ezek frissen gyártott példányai forgalmazhatóak-e csupán az eredeti tervezésük dátumával, avagy a vevő bővebb információt érdemelne róluk. Az ezüstműves műhely illetékesei főleg a nemesfém és féldrágakő alapanyagok értékét, illetve a kézi kivitelezést hozzák fel mentségükre, így Otto Prutscher 1930-as években tervezett teáskészletének vadonatúj változatát most 25 ezer euróért adták tovább, míg Josef Hoffmann 1902-es tervezésű tálalóedényét 4-5 ezer között forgalmazzák (mérettől függően). Egyes szakmabeliek nem minősítik az eredeti műtárgyakkal egyenrangúaknak ezeket a reprodukciókat, így a közeljövőben bármiféle műkereskedelmi forgalmazástól is távol tartanák őket. A salzburgi vásáron jelen levő bécsi galériás, Patrick Kovács lapunknak elmondta: a Wiener Werkstätte 2003-as centenáriuma óta magas szinten stabilizálódtak vagy tovább emelkednek az onnan való termékek árai és ez magával hozza a hamisítás veszélyét. Restaurátor társával ezért összeállítottak egy fémjelgyűjteményt, amelynek segítségével össze lehet vetni az eredeti régit a hamisítvánnyal vagy az új variánssal és biztonságosan kiszűrhető az eltérés, legalábbis az ezüstneműknél.
