Tartósan drága maradhat az olaj
A múlt hét végén elért 67,10 dolláros rekordszintről ugyan valamelyest visszaesett a kőolaj ára, de továbbra is tartósan 65 dollár fölött jegyzik az amerikai könnyűolaj hordóját a nemzetközi központokban, míg a Brenttel tegnap 64,35 dolláron kereskedtek. Rövid távon nem lehet az ár csökkenésére számítani, de a hosszabb távú alakulással kapcsolatban már nem egyezik meg a szakértők véleménye. Ugyan mind a Goldman Sachs, mind pedig a Merrill Lynch fölfelé módosította árprognózisát, de míg az előbbi esetében ez azt jelenti, hogy az évtized végéig 60 dollár körül lesz az olaj ára, addig az utóbbi 2009-re 42 dolláros szinttel kalkulál. Az eltérés abból adódik, hogy a két szakértői gárda eltérően ítéli meg az olajvállalatok új lelőhelyek felkutatására, illetve a finomítói kapacitások fejlesztésére irányuló befektetéseinek nagyságát.
Az olaj árának gazdasági hatása talán egyetlen más termék hatásával sem vethető össze, mivel a termelés szinte összes szegmense kapcsolatban van ezzel a nyersanyaggal. Ennek fényében különösen meglepő, hogy az amerikai gazdaságon az infláció felfutásán kívül nemigen látszik meg a legfontosabb energiahordozó drágulása. Szakértők szerint nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok gazdasága immúnis lenne a drága olaj negatív hatásaira, hanem inkább arról, hogy egyéb tényezők – mint például az elképesztő növekedést mutató ingatlanpiac – ellensúlyozták azokat.