A „Nők40” amolyan kivételezésnek számít, ami komoly feszültségeket és hatalmas költségeket generál, és a kedvezmény sokszor maguknak az érintetteknek is hátrányos, ha lemaradnak a reálbérnövekedések miatt később magasabb alapból számítható nyugdíjösszegekről.
Makrogazdasági szempontból is hatalmas a teher: a korhatár alatti érintettek ellátása az államnak évente mintegy 500 milliárd forintjába kerül, amit a becslések szerint további 200 milliárd forintnyi, kieső járulékbevétel tetéz – szemlézi a Pénzcentrum Simonovits András közgazdász elemzését.
A szakértő a Portfóliónak kifejtette: a mostani végletek helyett a rugalmas nyugdíjkorhatár rendszere lehetne igazságos megoldás, amely szerint
bárki nyugdíjba mehetne évekkel az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár előtt, ha már megvan a minimálisan elvárt szolgálati ideje.
Ennek ára egy méltányos levonás, az úgynevezett málusz lenne, míg azok, akik az általános korhatáron túl teljesítik a ledolgozott éveket, bónuszban részesülnének. Ezzel a tényleges nyugdíjba vonulási kor közel maradna az irányadó korhatárhoz, miközben a költségvetési egyensúly is megmaradna – állapítja meg. Hozzáteszi:
a rendszer egy fokozatos, például hatéves átmeneti időszakkal rugalmasítható, amelyhez kétirányú reformról kellene döntsenek.
Egyik az aktuális nyugdíjrendszer merevségének feloldása, ami során az irányadó korhatár megtartásával a minimális, előrehozott küszöböt lépcsőzetesen 62 évre csökkenthetnék. Ezzel párhuzamosan bevezetnék a kedvezményes idővel járó, százalékos levonást a szükséges minimális szolgálati idő kijelölésével – így olyanok is nyernének opciót a pihenésre, akik jelenleg be vannak zárva a merev szabályokba.
Ugyanakkor,
elkerülhetetlen lehet a "Nők 40" szigorítása,
ami pótolná az elmúlt években elmaradt igazításokat. Az ehhez a kedvezményhez szükséges jogosultsági időt fokozatosan 43 évre kellene emelni a közgazdász szerint, ami mellé indokolt lehet egy enyhébb levonás bevezetése is.
Így kerülne egyensúlyba a rendszer, ami minden érintett számára megnyitná az előrehozott nyugdíj lehetőségét – vélekedik Simonovits András, aki szerint a reform alapjainak alapos átszámítása mellett a legfontosabb lépés a politikai akarat, amely felvállalhatná a nyilvános adatokon alapuló vitát és egy igazságosabb, rugalmasabb nyugdíjrendszer kialakítását.