Magyarországnak el kell mozdulnia a vasútvonal-bezárások, az autópálya-központú fejlesztések és az egyoldalú autóipari fókusz felől a közösségi közlekedés, a vasút és az emberközpontú mobilitás irányába – erről beszélt Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Transport Research Arena 2026 budapesti konferencia nyitóbeszédében.
Felidézte, hogy két hónappal korábban még Dél-Afrikában dolgozott trénerként és tanácsadóként egy, a közösségi közlekedésre épülő városfejlesztési programon, ahol több nemzetközi szakember is arról kérdezte, találkoznak-e majd a budapesti TRA-konferencián. Akkor még azt válaszolta, hogy nem, mert az akkori közlekedési miniszter világossá tette, hogy nem látják szívesen az eseményen, mivel túl élesen bírálta a kormány közlekedéspolitikáját.
Ehhez képest most már az új magyar kormány közlekedési és beruházási minisztereként állhatott a konferencia résztvevői elé, amit nemcsak hivatali, hanem személyes szempontból is nagy megtiszteltetésnek nevezett.
Első miniszteri útja Dél-Magyarországra, Komlóra vezetett, ahol helyi lakosokkal közösen látogatott meg egy olyan vasútvonalat, amelyet három évvel korábban zárt be a leköszönő kormány. A helyiek szerinte életben tartották a reményt, hogy a döntés nem végleges: különvonatot is szerveztek a vonalbezárás évfordulójára, és azt kérték az új kormánytól, hogy ne egyszerűen állítsa vissza a közlekedést, hanem fejlessze is a térség vasúti kapcsolatait.
A mobilitás nem privilégium, hanem jog
Úgy fogalmazott: a modern Európát nagy részben a vasút tette naggyá, mert ez volt az első olyan közlekedési szolgáltatás, amely a kontinens szinte minden pontját összekötötte. A vasút kapcsolta össze a falvakat a városokkal, alakította az elővárosi térségeket, és az európai szabadságjogok első valódi infrastruktúráját is megteremtette.
A jelenlegi közlekedési modell azonban több szempontból elérte a határait. Az európai közlekedés függővé vált a fosszilis üzemanyagokat szállító országoktól, Európa lemaradt Kínához képest a kontinensléptékű nagysebességű vasúti hálózatok kiépítésében, a közlekedési kibocsátások a klímaváltozás meghatározó hajtóerői közé kerültek, a növekvő autóforgalom pedig élhetetlenebbé teszi a városokat.
Magyarországnak van mire építenie, a budapesti közösségi közlekedést Európa-szerte ismerik, a kontinens első földalatti vasútja is Budapesten nyílt meg. Emellett kiemelte a magyar vidéki buszhálózatot, amely Európa egyik legsűrűbb ilyen rendszere, és a legkisebb falvakat is bekapcsolja a közszolgáltatásokba.
Magyarország közösségi közlekedési támogatása a GDP arányában az egyik legmagasabb az Európai Unióban, ami azt mutatja, hogy a magyar társadalom történetileg fontosnak tartotta azt az elvet, hogy a mobilitás nem kiváltság, hanem jog. Ezt az örökséget meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni
- mondta.
A választási eredmény felhatalmazás a vasútfejlesztésre
Vitézy Dávid élesen bírálta az elmúlt évtizedek, különösen az utóbbi évek magyar közlekedéspolitikáját. Magyarország több olyan alapelvvel is szembement, amelyet sok európai ország közösen követett.
Az országot autópályákkal „burkolták le”, miközben sok vidéki térségben az emberek kátyús mellékutakon jártak dolgozni. A magyar gazdaság jelentős részben az elektromosautó-összeszerelésre és az akkumulátorgyártásra tett fel, vagyis szerinte az elektromos járműlánc legszennyezőbb részére, mintha az autók villamosítása lenne az egyetlen bátor jövőkép.
Ezzel szemben Vitézy szerint az elektrifikált, dekarbonizált közlekedés Európában már régóta létezik: ezt hívják vasútnak. Miközben Csehország, Lengyelország vagy a balti államok nagysebességű vasúti hálózatokat építenek, Magyarország az elmúlt években ilyen projekteket törölt, vasútvonalakat zárt be, a forrásokat pedig közúti és autópálya-fejlesztések felé terelte. Ennek következtében a vasúti infrastruktúra számos része leromlott.
A miniszter szerint optimizmusra ad okot, hogy a választók nemrég egyértelműen nemet mondtak az eddigi irányra. A kampányban a közlekedés, különösen a vasút állapota nem melléktéma volt, hanem a politikai vita egyik központi kérdése. A választók világos üzenetet küldtek: fontos számukra a közösségi közlekedés fejlesztése, és ez egyértelmű felhatalmazást ad az új kormánynak.
A miniszter bírálta azt az érvelést, amely szerint az emberek utakat akarnak, nem közösségi közlekedést. Úgy fogalmazott: a fenntartható közlekedés és a demokratikus legitimáció nem állnak szemben egymással, sőt erősíthetik egymást. Nem az emberek akarata ellenére kell fenntartható közlekedést építeni, hanem olyan rendszert kell létrehozni, amely elég jó ahhoz, hogy az emberek valóban használni akarják.
A közlekedéspolitika végső soron az emberi időről szól
Vitézy Dávid szerint egy közúti kapacitásbővítés arról dönt, hogy valaki a reggelét dugóban tölti-e, vagy van-e valódi közösségi közlekedési alternatívája. Egy menetrend arról dönt, hogy egy kisvárosban élő család haza tud-e menni vacsora után a térségi központból, vagy nyolc óra után már nincs vonat. Egy kerékpársáv pedig arról is dönthet, hogy valaki aktívan érkezik-e meg a munkahelyére, vagy külön kell időt szánnia a mozgásra.
A közlekedéspolitika így nem önmagáért az infrastruktúráért, a járművekért vagy a technológiáért van. A cél az, hogy az emberek kevesebb időt veszítsenek a közlekedésben, és több idejük maradjon az életükre.
Magyarországnak, Európának és a világnak négy dologra van egyszerre szüksége:
- erősebb közösségi és fenntartható közlekedésre;
- emberek, nem pedig autók köré szervezett városi és térségi rendszerekre;
- digitális eszközökre és adatvezérelt döntéshozatalra, amely az ideológia helyére bizonyítékokat állít;
- valamint arra a politikai bátorságra, hogy az állampolgárokat ne utólagos elszenvedőként, hanem a döntések részeseként vonják be.
A beszéde végén leszögezte, hogy a kutatás valós szakpolitikai hatás nélkül csak önmagával folytatott beszélgetés, a szakpolitika pedig kutatás nélkül következmények nélküli találgatás. A TRA éppen azért fontos, mert ezt a két világot hozhatja közelebb egymáshoz.