Keresés

Az érem három oldala

Az egészségpénztári szféra történetének egyik fontos, ha nem a legjelentősebb eseménye zajlik ezekben a hetekben. Az eddig is már nagy sajtót kapott ügy arról szól, az AXA–Uniqua–Tempó egészségpénztárak egyesülnek, ezzel a tranzakcióval biztosítva maguknak a piacvezető szerepet, százezer főt is meghaladó teljes tagsággal. Az eset külön érdekessége, hogy a pénzügyi piacokon is ritka eseménynek lehetünk tanúi: az ügyben a legnagyobbak közül (OTP, K&H, Patika) egyik sem érintett, vagyis három kisebb szereplő áll össze és veszi át a vezető szerepet. Mindezt a júniustól életbe lépő, az egészségpénztárak által adómentesen finanszírozható szolgáltatások esetében bevezetett szigorítások és az egészségügyi reform kellős közepére időzítve. Ez a jegyzet nem kívánja minősíteni a tranzakció merészségét vagy felmérni annak az egészségpénztári szférára vagy akár az új pénztár tagságára gyakorolt várható hatásait. Ezt ma még meg sem lehetne tenni. A három érintett közül ráadásul csak egyikük oldaláról nézzük az eseményeket, ami biztosan érthető annak, aki tudja: a Patikapénztár régi szövetségese a Tempó Egészségpénztár. Akárki akármit mond arról a tényről, hogy a Tempó küldöttei – meghiúsítva az egyesülést – az első közgyűlésen a szükséges kétharmados többség helyett csak 60,6 százalékban támogatták az AXA-hoz való csatlakozást, a mi véleményünk szerint ez nagyon szép példája annak, hogy a pénztáraknál igenis működhet jól az önkormányzatiság. Nem igaz, hogy az emberek szavazógépek, soha nem hallgatnak a lelkiismeretükre vagy soha semmilyen felelősséget nem éreznek egy ügy mérlegelésekor. Mint ismeretes, a szakértők között régi a vita: van-e értelme a pénztári önkormányzatiságnak, vagyis annak, hogy a pénztárat érintő legfontosabb kérdésekben (szolgáltatási kör kialakítása, pénztár gazdálkodása, vezető tisztségviselők választása) a közgyűlés döntsön. Vizsgálhatjuk ezt a dolgot akár a négyévenkénti parlamenti választások, akár egy részvénytársaság éves közgyűlésének szemszögéből, mi a Patikapénztárnál mindig is annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy a XXI. században senki nem gondolhatja komolyan, hogy el kellene törölni a demokratikus választásokat vagy ne a részvényesek dönthessenek a társaságot érintő legfontosabb ügyekről. Mindazonáltal most nem lennék szívesen küldött a Tempónál, hiszen nem akármilyen – a pénztár sorsát eldöntő – kérdésre kell helyesen voksolni. A Tempó – akárcsak a Patika – a piac független szereplője, a Mol valamikori támogatásán túllépve önálló lábra állt és kapcsolatrendszerén keresztül többéves munkával állította maga mögé a több száz munkáltatót, akik nyilvánvalóan meggyőződésből döntöttek egy nem pénzügyi csoporthoz tartozó egészségpénztárhoz való csatlakozás mellett. De a döntéssel a küldöttek mandátuma csak jelképesen jár le, hiszen felelősség terheli őket a jövőért is. Vajon a kínált biztonságért cserébe feladják a függetlenségüket? Vagy őrzik tovább a régi elveket és élnek az új AXA-s háttér nyújtotta esetleges előnyökkel? „Majd az idő eldönti” – jutott eszembe nagyanyám örök bölcsessége, aki ha ezt a mondatot kimondta, pontosan tudtuk, hogy azzal a kérdéssel ott és akkor többet foglalkozni nem érdemes. Addig is, amíg az idő eldönti, a Patikapénztár drukkol az egészségpénztári ügynek, a tagságnak, az önkormányzatiságnak és a függetlenségnek. Tetszőleges sorrendben.

Menetrendet módosított a Tempo Egészségpénztár

Tegnap tartotta küldöttgyűlését a Tempo Egészségpénztár, ahol az eredeti elképzelésekkel szemben nem arról döntöttek, hogy szentesítik az Axával és Uniqával tervezett egyesülést. A Tempo küldötteivel ugyanis kötelező volt megismertetni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) a kasszánál tartott célvizsgálata után hozott határozatát. A felügyelet a pénztár működésével kapcsolatban meglehetősen súlyos kifogásoknak adott hangot. A legsúlyosabb talán az, hogy a Tempo működésének finanszírozása tavaly többször került veszélybe, a fizetőképesség fenntartása csak a likviditási tartalék folyamatos felhasználása révén volt lehetséges. A kassza kötelezettségeit nem- egyszer késedelmesen teljesítette, lejárt határidejű számláit nem tudta kifizetni. Kicsit meghökkentő ingatlanügyet is feltár a felügyeleti határozat. E szerint a Tempo úgy vett ingatlanokat a hajmáskéri önkormányzattól, hogy azok idősotthonná fejlesztésének 690 millió forintos várható költsége lényegesen meghaladta azt az összeget, amelyet a pénztár jogszerűen erre a célra költhetett volna. Az ügyletet ráadásul nem közvetlenül az önkormányzattal, hanem közvetítőként azzal a P. Kft.-vel kötötték, amelynek egyik tulajdonosa a pénztár tagja és a közgyűlések rendszeres levezető elnöke. A PSZÁF ezek mellett több, elszámolásra vonatkozó kifogást is megfogalmazott, a vezetőket megbírságolta. A határozatból egyébként az is kiderül, hogy a dolog nem előzmény nélküli. A piacon éppen ezért elterjedt a hír, hogy az Axa elállhat attól, hogy a Tempóval már megkezdett fúziós tárgyalásokat (NAPI Gazdaság, 2007. március 26., 4. oldal) befejezze. Annál is inkább, mivel kiszivárgott információk szerint az egyesülésnek több ellenzője is akad. Az előző szavazáson a küldöttek a szektorban egyedülállóan jelentős aktust a szükséges kétharmados többség helyett 60,6 százalékban hagyták jóvá. Ennek az is lehet az oka, hogy a Tempo kérőjeként az MKB Egészségpénztár 400 millió forintot kínált tagszervezési díjként a kassza teljes létszámáért (ez időközben ugyan lejárt, de újabb ajánlat is született). Nemcsak szándékunktól nem álltunk el, hanem még azt is felajánlottuk a Tempónak, hogy segítünk a PSZÁF határozatának végrehajtásában – mondta lapunknak Gecser Ottó, az Axa Biztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese. Gecser úgy véli, pár héten belül tehetnek erre javaslatot, ezután pedig nem lehet akadálya annak, hogy a fúzióról döntő küldöttgyűlést is összehívják. Az Uniqa és az Axa egészségpénztárak összeolvadása azonban már ténynek tekinthető: az Uniqánál ugyanis a múlt pénteken másodszor is megszavazták ezt. Kőszegi Sándor, az Uniqa Biztosító igazgatósági tagja elmondta: az Uniqa maga is csak évi 8-9 ezer új ügyfelet tudott akvirálni, márpedig a 2006. szeptemberi jogszabályváltozásokat követően számításaik szerint 70–75 ezer tag alatt nem lehet gazdaságosan üzemeltetni egészségpénztárt. Az egyesült pénztár Axa néven működik tovább, de az irányítótestületekben az Uniqa is képviselteti magát. Mind a tagtoborzásban, kiszolgálásban, mind pedig a szolgáltató partnerek felkutatásában együtt dolgoznak majd az Axával, amely biztosítóval a vagyonbiztosítási területen további együttműködésben gondolkodnak. Az Axa és az Uniqa EP a tervek szerint június 30-ával fuzionál.

Mozgolódnak a nyugdíjpénztárak

Jelentős változásra lehet számítani a ma még zártan működő önkéntes nyugdíjpénztáraknál a közeljövőben – állítják a szakértők.

Csak pénzkérdés?

– morfondíroztam magamban, áttekintve az egészségügyi reform körüli vita részleteit. A rendszerváltás éveiben voltam egyetemista és már akkor azt tanították a professzorok a katedráról, hogy mielőtt egyes ágazatokat privatizálna az állam, konszolidálni kell azokat, vagyis jelentős anyagi forrást kell számukra biztosítani a reorganizációhoz. Ugyan már akkor sem volt teljesen világos számomra (közgazdaságtant hallgattam), miért tartozik a konszolidációhoz a pénzinjekció, amikor a latin eredetű ige szó szerinti fordítása: megszilárdít, megerősít, ehhez pedig az én logikámban nem tartozott hozzá feltétlenül a pénz. Ráadásul számos történelmi példát tudtam felhozni, ahol egy uralkodó konszolidálta az adott helyzetet, akár ő rontotta el, akár neki kellett helyrehozni. „Konszolidálni kell az egészségügyet” – mondják a szakértők, következő mondataikkal kétséget sem hagyva afelől, hogy ez azt jelenti, hogy pénz kell. Ha valaki arról beszél, hogy pénz kell az ellátórendszernek, hogy legyenek korszerűbbek a gyógyítás feltételei és magasabb az ott dolgozók fizetése, tudjuk, hogy az illető orvosi berkekben otthonos, ha pedig arról, hogy azért van szükség Magyarországon a több-biztosítós modellre, mert pénz kell a szolgáltatásokhoz való hozzáférés versenyszemléletű átalakítására, az olvasó pontosan tudja, kire kell gondolni. De vajon biztosak lehetünk abban, hogy ma Magyarországon az egészségügyben minden csak pénzkérdés? Ennek kapcsán az jutott eszembe, ahogyan nyolc évvel ezelőtt a ma már több milliárd forint bevételt realizáló Patikapénztárat kezdtük. Az tény, hogy pénz is kellett az indításhoz, de a siker egyik meghatározó eleme mégis az volt, hogy meg tudtuk változtatni az érintettek szemléletét, és ebben így nyolc év távlatából már biztosak is lehetünk. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az emberek az egészségügyi kiadásaik egy részét zsebből fizetik és ezeket a pénzeket önkéntes egészségpénztárba kell terelni. Az állam a munkáltatói és egyéni befizetésekre járó adókedvezményért cserébe pedig kifehérített magán-egészségügyi finanszírozást, gondoskodó vállalatokat és öngondoskodó családokat kap cserébe, ami a mindenkori tb kiadásait csökkenti és az állami adóbevételeket növeli. A kérdés az volt, hogy mivel tudjuk a patikakártya iránti érdeklődést felkelteni, a bizalmat megnyerni, hiszen az egészségpénztár minden eleme külön-külön bár, de adott volt: voltak nyugdíjpénztári szoftverek, volt tagság bennük, vagyis megvolt a potenciális piac, és volt több ezer nem csak állami finanszírozásból élő egészségügyi szolgáltató. Arra jutottunk: a siker legfontosabb kulcsa, hogy érthetően elvigyük a Patikapénztár üzenetét minden érintetthez. Szemléletváltásra volt szükség a munkáltatóknál, hogy megértsék: a nyugdíjpénztár több évtized múlva esedékes szolgáltatása mellett legalább olyan fontos a dolgozók mentális és egészségi állapota, és ezért a jelenben kell tenni. Az embereket rávettük, hogy a kapott pénzt az egészségük megőrzésére fordítsák. A szolgáltatók a patikakártya elfogadásával a mai napig úgy érzik, hogy szövetségesek a betegek és egészségesek anyagi terheinek enyhítésében is. A Patikapénztár számára 2007-ben pedig elérkezett a második generációs szemléletváltás ideje. Tagjainkban tudatosítani kell, mit tudnak tenni a saját és családjuk egészségének megőrzéséért. „Ön szerint mi határozza meg az egészséget?” – kérdezzük a válaszadókat a Patikapénztár honlapján. A végeredményt pedig összevetjük az orvosszakértői igazsággal – ahol pedig különbség mutatkozik, ott kell a tagok szemléletét formálnunk. A második szemléletváltási feladat, hogy megértessük döntéshozóinkkal: az 1993 óta működő egészségpénztári szféra sokat tett az emberek (választók) egészségéért, ezáltal az ország versenyképességéért, ezért nem a kedvezmények megkurtítása, hanem bővítése a racionális. És arról még nem beszéltünk, hogy a „nem minden csak pénzkérdés” sablont az előttünk álló egészségügyi reformban is érdemes lenne körbejárni.

Pénztári beolvadások

Jelentős változásra lehet számítani a ma még zártan működő önkéntes nyugdíjpénztáraknál a közeljövőben – állítják a szakértők. Mint ismert, a pénztári rendszer kialakulásakor a munkáltatói háttér számított általánosnak, ez azonban mostanra jelentősen megváltozott, még a nagyobb cégekhez kötődő kasszák is lehetővé teszik bárki számára a belépést. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) múlt év végi adatai szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjainak mindössze 8,5 százaléka tartozott valamely zárt kasszához. Számuk ráadásul egy év alatt több mint ezerrel csökkent, miközben a szektor egészében 53,2 ezer fős volt a gyarapodás. A kezelt vagyonnál ugyan nem következett be csökkenés, de a szektorban mért 11,7 százalékos dinamikával szemben a zártaknál 8,5 százalékot tett ki a növekedés. A folyamatot jól jelzi, hogy a tavaly még zártan működő Kossuth Nyomda és Sajtó Önkéntes Nyugdíjpénztár április 1-jén beolvadt a Mobilitás (egykori Mol) Nyugdíjpénztárba, amelynek létszáma így közel 800 fővel gyarapodott, a kezelt vagyon pedig mintegy félmilliárd forinttal hízott. Az egykor szintén zárt Tempót (amelyből évekkel ezelőtt kivált a Mol) pedig a Patika-csoport vette meg – erősítette meg információnkat Lu- kács Marianna ügyvezető. A Tempo Önkéntes Nyugdíjpénztár – a maga 130 fős taglétszámával és 150 milliós vagyonával – nem jelentett túl nagy falatot az egészségpénztári piacon meghatározó szereplőnek számító Patikának. Ez a felvásárlás azonban – hangsúlyozta Lukács – a folyamat irányát jelzi, és az első lépés ezen az úton. A Patika egyébként az idén indította el önkéntes nyugdíjpénztárát, amelynek jelenleg mintegy 500 tagja van. Lukács szerint biztató viszont, hogy a Tradíció elnevezésű kassza három hónap alatt annyi tagra tett szert, mint a Patika Egészségpénztár indulásának évében. Az önkéntes pénztárak számának csökkenése nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségkasszáknál is mintha felgyorsult volna. A szektor eddigi legnagyobb jelentőségű fúziójaként ugyanis a Tempo egészségpénztára és az Uniqa is beolvadni készül az Axa Egészségpénztárba (NAPI Gazdaság, 2007. március 26., 4. oldal). Információink szerint a Tempónál és az Uniqánál is még egy közgyűlési döntésre van szükség az ügylet jóváhagyásához. Az aktus jogi lebonyolítása azonban egészen biztosan még ebben a hónapban elkezdődhet.

Élen az üdülési csekk és az egészségpénztár

A járulékterhek tavaly szeptemberi és ez év januári növekedése miatt a munkavállalók havonta 3,5 százalékkal kevesebb nettó bért vihetnek haza. A vékonyabb borítékot csak kevés munkáltató tudja béremeléssel kompenzálni, ezért egyre többen érdeklődnek az adómentes béren kívüli juttatási lehetőségek iránt. A cafeteria-rendszerrel rendelkező cégeknél az idén a leggyakrabban előforduló elem az üdülési csekk és az önkéntes egészségpénztári hozzájárulás – derül ki a Mercer Kft. márciusban végzett felméréséből. Utóbbi azzal együtt szerepel ilyen előkelő helyen, hogy januártól lényeges szigorítottak a szabályokon: a minimálbér legfeljebb 20 százaléka adható adómentesen, a korábbi 130 százalék helyett. A népszerűségi lista elején szerepel még az adómentes otthoni internet-elérhetőség támogatása és változatlanul közkedvelt a hideg, illetve a meleg étkezési jegy is, bár ezt sok cégnél a cafeterián kívül, garantált juttatásként adják a dolgozóknak. Hasonló a helyzet az önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulással, a vállalatok egy része az alapbér fix százalékában határozza meg a jogosultság mértékét minden dolgozóra nézve, így nem fordulhat elő, hogy a menedzsment már ezzel az egy juttatással túllépi a mindenki számára egységesen meghatározott keretösszeget. Utóbbi mértéke meglehetősen eltérően alakul a megkérdezett vállalatoknál, évi 90 ezer forinttól 520 ezer forintig terjed vagy a bruttó alapbér 4,5–12 százalékára rúg – az adómentesen adható béren kívüli juttatások éves kerete 400 ezer forint évente, vagyis egyes cégek adófizetést is hajlandók vállalni. A cafeteria keretein kívül maradó leggyakoribb garantált juttatások a munkavégzéshez kötődő, dolgozói szemmel nézve kevésbé értékes elemek, a különféle szakmai és nyelvi képzések. A cégautó- és a mobiltelefon-használat a legtöbb esetben elsődlegesen a munkavégzést szolgálja, de a juttatás értéke a magáncélú használat engedélyezésével jelentős lehet. A nagy értékben adómentesen igénybe vehető juttatások egyösszegű kifizetésekor a vállalatok eltérő gyakorlatot alkalmaznak. A minimálbér összegéig adómentesen adható üdülési csekk esetén például reális igénye lehet a dolgozónak, hogy a juttatás egészét már a nyári szezonban megkapja, előfordulhat azonban, hogy más, havonta egyenlő mértékben hozzáférhető elemek igénylése miatt arra nyáron még nem jogosult. A cégek nagy része az évközi kilépéstől tartva óvatos a kifizetésekkel, tizedük csak akkor teszi elérhetővé az ilyen elemeket, amikor a dolgozó már jogosult is rá. Akad olyan vállalat, amely időarányos részben nyújtja a nagy értékű juttatásokat, akár havonta is elérhetővé teszi például az üdülési csekk értékének egy hónapra leosztott részét. A legtöbb cég azonban az év meghatározott szakában teszi elérhetővé a juttatást, vagyis kivárja, amíg a dolgozó számláján némi összeg rendelkezésre áll, a hátramaradó részt pedig előre megfinanszírozza. A cafeterián belül elérhető elemek az aktuális adószabályoknak megfelelően akár évről-évre változhatnak, de a cégek többsége esetében a módosítás a dolgozóknak köszönhető. Ha egy-egy elem után nem érdeklődnek az alkalmazottak, a következő évben inkább mást kínálnak helyette. A Merczer szerint az eddig elterjedt juttatási elemek listája bővülhet a jövőben, hosszú távon számítani lehet például a különböző egészségprogramok, egészséggel, illetve egészségmegőrzéssel kapcsolatos juttatások elterjedésére, mivel új szolgáltatások és szolgáltatók léphetnek a piacra. A másik lehetséges irány a határokon átnyúló nyugdíjprogramok terjedése, amelyek iránt már most érdeklődnek a magyar cégek.

Hármas pénztári fúzió

Lapunk információi szerint szerdán lesz az a közgyűlés, amelyen elhatározzák: az Uniqa és a Tempo Egészségpénztár (Ep.) is beolvad az Axa (korábban Winterthur, azelőtt pedig Credit Suisse) kasszájába. A piacon ezzel először kerül sor hármas, az eddigi ügyleteket nagyságrendekkel felülmúló fúzióra. Az új, egyesített pénztár ráadásul egyértelműen és szinte megközelíthetetlenül elhúzva átveszi a piacvezető szerepet. Érdekesség még, hogy az egyik bekebelezett szereplő, a Tempo nagyobb, mint az őt felvásárló Axa. Szakértők szerint ez is egyértelműen arra utal, hogy az ügylet az egészségpénztári szektort érintő szigorítások miatt logikusan bekövetkező konszolidáció része lehet. A Tempo ugyanis számításaink szerint azok közé a kasszák közé tartozik, amelyeket – mivel az egy tagra jutó díj jóval magasabb az átlagnál – igen kedvezőtlenül érinthetett a munkáltatói befizetések szigorítása, ebből következően valószínűleg a nyáron várható további korlátozás (nem lehet például sportkiadásokat fedezni az egészségpénztári számláról) még tovább ront a helyzeten. Úgy tudjuk, miközben az Uniqa és az Axa fúzióját az anyavállalatok közötti megállapodás hozta létre, a Tempót már többen megkörnyékezték. A potenciális vevők között emlegették az MKB Egészségpénztárat és a Patikapénztárat is. Az Axa végül piaci becslés szerint legalább 250 millió forintot fizethet a kasszáért. Az elért pozíció (a tavalyi adatok alapján már a Tempo megvétele is elegendő lenne az Axának ahhoz, hogy a legnagyobb legyen a piacon) tükrében persze ez meglehetősen kevésnek tűnik, de arról nem szabad elfeledkezni, hogy az önkormányzati elvvel elméletben nonprofit alapon működő egészségpénztárak nem hasonlíthatók a normál üzleti szereplőkhöz. Egy ilyen kassza fő értéke a tagsága lehet, a piacon pedig elképzelhetőnek tartják, hogy a nagy munkáltatói partnerek (amelyekkel értesüléseink szerint előzetesen semmilyen egyeztetés sem történt) között több, az új kasszától elforduló is akadhat. Már csak azért is, mert egy ilyen komplex ügylet lebonyolítása biztosan nem megy majd zökkenők nélkül.

Fokozódnak a szektorbajok?

A tavalyi jelentős bővülés után az idén már az eddig eltelt idő alatt is a mérséklődés komoly jelei láthatók – mondta lapunknak Lehoczky László, az MKB-kasszák vezetője az egészségpénztár (ep.) által érzékelt folyamatokról. A taglétszám növekedése mérsékeltebb ütemben, de folytatódik, a befizetések viszont jelentős mértékben visszaestek. Korábban ritkán fordult elő, hogy valaki a jogszabályi változásokra hivatkozva lépjen ki a kasszából, január 1-jétől azonban Lehoczky úgy látja: a munkáltatói partnerek és a tagok is szembetűnően növekvő számban szüneteltetik tagságukat erre hivatkozva. Az OTP Ep. tapasztalatai szerint az idei év első két hónapjában belépett pénztártagok száma több mint 40 százalékkal marad el az előző év hasonló időszakában mért adattól. Ebben pedig – hangsúlyozták – jelentős szerepe van az egészségügyet, illetve az egészségpénztárakat érintő jogszabály-módosításoknak. A Patikapénztár már nem ítéli ennyire sötétnek a helyzetet. Az első hónap igazolta a félelmeinket – mondta Lukács Marianna ügyvezető –, mivel a januári bevétel az egy évvel korábbinak csak 87 százalékát érte el, februárban viszont változott a helyzet: a bázisadatokhoz képest a dinamika meghaladta a 20 százalékot. (A Patikapénztár esetében persze a képet némileg módosítja a november-decemberben meghirdetett akciójuk.) Ráadásul eddig nem tapasztalt mértékű bővülést regisztráltak az első két hónapban: 88 munkáltató csatlakozott hozzájuk. A tagdíjbevétel mérséklődését önmagában az a korlátozás is indokolhatja, amely az idén a munkáltatók által az egészségpénztári tagoknak szánt havi juttatást az ötödére – a minimálbér 20 százalékára – csökkentette. A nyugdíjpénztári-egészségpénztári befizetések aránya a korlátozások következtében az MKB-pénztárcsoportnál újra a nyugdíjpénztárak irányába billen, az egészségkasszáknál szinte minden vállalat beállt a 13,1 ezer forintos havi limitre. A K&H Medicina ugyanakkor a vártnál kisebb mértékű átcsoportosítást észlelt. Az Axa Ep. ügyvezető igazgatója, Váradi Péter is azt hangoztatta, hogy a munkáltatói befizetés korlátja érzékenyen érinti a pénztárat, ebben az évben ennek következtében az átlagbefizetés több mint 10 százalékos csökkenésével számolnak. A Patikapénztár azoknak a munkavállalóknak, akik esetében az egy főre jutó munkáltatói befizetés meghaladta a limitet, minden esetben felajánlják a csoport legújabb tagjához, a Tradíció Nyugdíjpénztárhoz való csatlakozás lehetőségét. Biztosak vagyunk azonban abban – hangsúlyozta Lukács –, hogy a két pénztártípus megkülönböztetése hosszú távon nem szolgálja az ország érdekeit. A szektor bajai azonban mintha igazán csak most kezdődnének. A K&H Medicina taglétszáma tavaly 30 százalékkal növekedett, a bővülés dinamikája jelenleg is követi a tavalyi trendet, de június 1-jétől ebben mindenképpen változás várható. Ekkortól ugyanis az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások kikerülnek a támogatotti körből. Egészségpénztári számláról tehát ezután nem lehet például sportra vagy sporteszközökre költeni, illetve ilyen esetben adót kell majd fizetni. Lehoczky szerint az szja-köteles szolgáltatások megjelenése a tagok körében már most is ingerültséget váltott ki. Az első évközi adóigazolásnál várható az igazi felháborodás, ami nehezen lesz kezelhető. A pénztáraknak jelentős többletköltségekkel kell számolniuk a nyilvántartások vezetésében, a havi adóbevallások kemény feltételeket, precizitást követelnek, amelyeket a tagok napi életébe beilleszteni hosszadalmas és költséges lesz. Az MKB szerint jelenleg megjósolhatatlan, hogy a költéseket miként érinti majd ez a változás: szinten maradnak vagy esetleg megindul az egyébként kívánatos tartalékolás. Váradi szerint csak átmenetileg okozhat veszteségeket a szolgáltatási kör túl szigorú és szakmailag indokolhatatlan szűkítése (az orvosi javaslatokkal alátámasztott sportolás támogatását megtiltották, ugyanakkor üdülési csekkel gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül lehet ilyen szolgáltatásokat finanszírozni). Jól látszik ugyanis, hogy jelentős mértékű fizetési kötelezettség jelenik meg az egészségpénztárak klasszikus szolgáltatási területén, a szorosan vett egészségügyi ellátásban. Az Axánál éppen ezért azzal számolnak, hogy az átmeneti nehézségeket követően néhány elvesztett szolgáltatás visszaszerzésével az egészségpénztárak továbbra is a cafeteria-rendszerek legvonzóbb elemei maradnak. A Patikapénztárnál az életmódjavító szolgáltatások igénybevétele messze a piaci átlag alatt marad, a kassza pedig minden lehetőséget igyekszik kiaknázni, például prevenciós programot indítanak. Semmilyen változással nem számolnak; az egészségügyi reformtól való félelem ráadásul Lukács szerint további megtakarítások befizetését is valószínűsíti. A K&H Medicina szakemberei is azt gondolják, hogy a megemelkedett egészségügyi költségek, gyógyszerárak miatt a pénztárban összegyűjtött pénz akár egészségügyi célokra is elkölthető. Egy család esetében a pénztári „alap” akár az esetlegesen fellépő betegségek finanszírozására szolgálhat. A további szigorítással kapcsolatban a pénztárak által az eredetileg rajzoltnál talán kevésbé borús kép – amely mögött az is állhat, hogy több kassza még mindig bízik abban, hogy a törvényen lehet változtatni – optimizmust semmiképpen sem tükröz. Szinte nincs olyan szakember, aki ne számítana ennek következtében a szektor konszolidációjára. Logikus, hogy a teljesítmény várható csökkenése, a jelentős költségnövekedés a kisebb pénztárakat nehéz helyzetbe hozza, ezért a centralizáció az egészségpénztárak körében mindenképpen folytatódik – állítja Lehoczky. Az Axa tapasztalata szerint is „mozgásban” van a piac, számos kisebb, de akár nagyobb pénztár is fontolgatja: a jövőben milyen szerepet tölthet be, milyen ereje, tudása, tőkéje, illetve kapcsolatai vannak ahhoz, hogy egy megváltozott környezetben megállja a helyét. Az OTP Ep. is fúziókra számít, nemcsak a szigorítások, hanem a pénztárak működését érintő egyéb – mint az informatikai háttér megteremtése, működtetése, adatkezelés biztonsága – feltételek miatt is. Az egészségpénztári piac – hívta fel a figyelmet Lukács Marianna – alapvetően más, mint a nyugdíjpénztári piac, tekintettel arra, hogy sokkal nehezebb a működtetése, mint a nyugdíjpénztáré, ezért ezen a területen alapvetően kevesebb is a szereplő. Nem zárható viszont ki, hogy az egyes nemzetközi pénzügyi intézmények anyavállalatainak tulajdonosi köre változik, ennek az eredménye lehet akár fúzió, akár névváltozás. Az ügyvezető szerint a legjobb, amit ilyen helyzetben tehetnek, az a kivárás. A Patikapénztár működése stabil, rendelkezik tartalékokkal a szigorításokból esetlegesen adódó veszteségek áthidalására is, de nyitott a piacról egy esetlegesen kivonulni kívánó szereplővel történő fúzióra is.

Fő az egészség!

Örök igazság, hogy mindennek van jó és van rossz oldala. Ez jutott eszembe, amikor a Patikapénztár szokásos vezetői értekezletén a február havi VIR (Vezetői Információs Rendszer) száraz számait elemeztük. Még decemberben – a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései ismeretében – az egészségpénztári szférában, így nálunk is általános volt a vélekedés, hogy januártól fel kell készülnünk a hét szűk esztendőre, elvégre a munkáltatói befizetéseket dolgozónként havi 13 100 forintban korlátozták (rossz oldal). A bevételkiesés éves mértékét a Patikánál 6,4 százalékra prognosztizáltuk (mint ismeretes, nálunk a legalacsonyabb az egy főre jutó havi tagdíj). Eljött a január vége, és be kellett látnunk, hogy rossz volt az előrejelzés: a bevétel az előző év januárjához képest 13,1 százalékkal lett kevesebb (rossz oldal), annak ellenére, hogy mintegy varázsütésre elkezdtek hozzánk özönleni az új munkáltatók (jó oldal). Így utólag őszintén bevallom, hogy megijedtem. Én, aki mindent előre kiszámolok, megtervezek, tényleg mindenre gondolok, tévedtem. Abban a magyarázatban azért titkon bíztam, hogy a tagok talán a Patika november-december havi akciójában a maguk 870 milliós befizetésükkel alaposan „kiköltekezték” magukat, ezért a kissé visszafogottabb az évkezdés. Februárban tovább jöttek az új munkáltatók, így reménykedtem, de a bevételt csak a hónap végén mertem megkérdezni. És akkor jött a pozitív meglepetés: nemhogy csökkent volna a munkáltatók és a tagok által befizetett pénz, hanem bőven meghaladva a januári kiesést, a tavaly februárit 20,8 százalékkal fejelte meg (jó oldal). Eljött az idő arra is, hogy megszámoljuk, mennyi munkáltató lépett be hozzánk az elmúlt két hónapban, és megállapítottuk: a 88-as szám minden eddigi rekordot megdöntött, arról nem is beszélve, hogy a munkáltatók számával lassan araszolunk a 2000 felé. Lehet, hogy egyszerűen annyi történt, hogy az egészségpénztárakra vonatkozó megszorításokról a sajtó elkezdett beszélni, mert már nem lehet figyelmen kívül hagyni a 627 ezer tag révén érintett közel kétmillió ember érdekét? Lehet, hogy aki eddig nem volt egészségpénztárban tag, megismerve a szigorításokat, felmérte, hogy a finanszírozható körben azért még sok minden maradt (jó oldal)? Persze a feketeleves még hátra van, hiszen a törvényalkotó június 1-jétől jelentősen korlátozta az egészségpénztáron keresztül igénybe vehető prevenciós (a Pénztártörvény szóhasználata: életmódjavító) szolgáltatásokat (rossz oldal). A törvényt elfogadó honatyáink (a megkülönböztetés fontos: voltak, akik a megszorítások ellen voksoltak) nyilvánvalóan nem gondolták végig, hogy az egészségesebb ember ritkábban veszi igénybe az állami ellátórendszert, vagyis csökkenhet az OEP kiadási oldala, ami mellesleg a Brüsszel által jóváhagyott konvergenciaprogramban lefektetett kritériumoknak is megfelel. Ha van is hely, ahol ezt a gondolatot nem értékelik, mi egyszerű emberek pontosan tudjuk, hogy nem jó betegnek lenni. Gondoljunk csak arra, mit is mondunk, ha tragédia történt velünk? Nem baj, csak egészség legyen! Ez pedig olyan örök igazság, ami a reformban hosszú távon biztosítja az egészségpénztárak szerepét. Ezt sokat kell mondogatni.