Az egészségpénztári szféra történetének egyik fontos, ha nem a legjelentősebb eseménye zajlik ezekben a hetekben. Az eddig is már nagy sajtót kapott ügy arról szól, az AXA–Uniqua–Tempó egészségpénztárak egyesülnek, ezzel a tranzakcióval biztosítva maguknak a piacvezető szerepet, százezer főt is meghaladó teljes tagsággal. Az eset külön érdekessége, hogy a pénzügyi piacokon is ritka eseménynek lehetünk tanúi: az ügyben a legnagyobbak közül (OTP, K&H, Patika) egyik sem érintett, vagyis három kisebb szereplő áll össze és veszi át a vezető szerepet. Mindezt a júniustól életbe lépő, az egészségpénztárak által adómentesen finanszírozható szolgáltatások esetében bevezetett szigorítások és az egészségügyi reform kellős közepére időzítve.
Ez a jegyzet nem kívánja minősíteni a tranzakció merészségét vagy felmérni annak az egészségpénztári szférára vagy akár az új pénztár tagságára gyakorolt várható hatásait. Ezt ma még meg sem lehetne tenni. A három érintett közül ráadásul csak egyikük oldaláról nézzük az eseményeket, ami biztosan érthető annak, aki tudja: a Patikapénztár régi szövetségese a Tempó Egészségpénztár.
Akárki akármit mond arról a tényről, hogy a Tempó küldöttei – meghiúsítva az egyesülést – az első közgyűlésen a szükséges kétharmados többség helyett csak 60,6 százalékban támogatták az AXA-hoz való csatlakozást, a mi véleményünk szerint ez nagyon szép példája annak, hogy a pénztáraknál igenis működhet jól az önkormányzatiság. Nem igaz, hogy az emberek szavazógépek, soha nem hallgatnak a lelkiismeretükre vagy soha semmilyen felelősséget nem éreznek egy ügy mérlegelésekor.
Mint ismeretes, a szakértők között régi a vita: van-e értelme a pénztári önkormányzatiságnak, vagyis annak, hogy a pénztárat érintő legfontosabb kérdésekben (szolgáltatási kör kialakítása, pénztár gazdálkodása, vezető tisztségviselők választása) a közgyűlés döntsön. Vizsgálhatjuk ezt a dolgot akár a négyévenkénti parlamenti választások, akár egy részvénytársaság éves közgyűlésének szemszögéből, mi a Patikapénztárnál mindig is annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy a XXI. században senki nem gondolhatja komolyan, hogy el kellene törölni a demokratikus választásokat vagy ne a részvényesek dönthessenek a társaságot érintő legfontosabb ügyekről.
Mindazonáltal most nem lennék szívesen küldött a Tempónál, hiszen nem akármilyen – a pénztár sorsát eldöntő – kérdésre kell helyesen voksolni. A Tempó – akárcsak a Patika – a piac független szereplője, a Mol valamikori támogatásán túllépve önálló lábra állt és kapcsolatrendszerén keresztül többéves munkával állította maga mögé a több száz munkáltatót, akik nyilvánvalóan meggyőződésből döntöttek egy nem pénzügyi csoporthoz tartozó egészségpénztárhoz való csatlakozás mellett.
De a döntéssel a küldöttek mandátuma csak jelképesen jár le, hiszen felelősség terheli őket a jövőért is. Vajon a kínált biztonságért cserébe feladják a függetlenségüket? Vagy őrzik tovább a régi elveket és élnek az új AXA-s háttér nyújtotta esetleges előnyökkel?
„Majd az idő eldönti” – jutott eszembe nagyanyám örök bölcsessége, aki ha ezt a mondatot kimondta, pontosan tudtuk, hogy azzal a kérdéssel ott és akkor többet foglalkozni nem érdemes.
Addig is, amíg az idő eldönti, a Patikapénztár drukkol az egészségpénztári ügynek, a tagságnak, az önkormányzatiságnak és a függetlenségnek. Tetszőleges sorrendben.
Badacsonyi Linda