A NAPI Gazdaság cikke
– Az OEP jelenlegi formáján mit kellene változtatni ahhoz, hogy helyt tudjon állni egy esetleges versenyben?
– Jelentős változtatásokra nem lenne szükség. A legfontosabb, hogy egy versenyhelyzetben jól és határozottan körvonalazva kéne a feladatokat definiálni és megszüntetni az OEP szerződéskötési kötelezettségét, vagyis azt, hogy aki bizonyos törvényi előírásoknak és feltételeknek eleget tesz, azzal a pénztárnak muszáj szerződnie.
– Hogyan változnának ön szerint a működési költségek akkor, ha megszűnnének esetleg az OEP jelenlegi kiváltságai?
– A működési költségeink az üzleti biztosítókénál jóval alacsonyabbak, mondhatni azokének a töredéke, ebből a szempontból tehát – ha a finanszírozási feltételek nem változnak jelentősen – már most is versenyképesnek mondható az OEP. Ez az összeg a rendelkezésre álló 1600 milliárd forintból 20 milliárdot tesz ki. Ez vélhetően akkor is elég lesz, ha versenybe kell szállni az üzleti biztosítókkal.
– A versenyben való részvétel némi többletköltséggel jár, hiszen olyan, az OEP számára eddig ismeretlen feladatokat is finanszírozni kell, mint amilyen például a marketing. Így is elegendő volna ez az összeg a hatékony működtetésre?
– Azt gondolom, hogy igen, hiszen azzal, hogy az OEP klasszikus biztosítóvá válik, a polgárjogi szerződés alapján számos hatósági feladat elkerül a szervezettől. A kevesebb feladathoz pedig kisebb létszám is elegendő, így tehát ugyanabból az összegből hatékonyabban lehetne gazdálkodni.
– Mennyire változna az OEP ellenőrző szerepe és „mindenhatósága” a kontroll terén?
– Mindenképpen szükség volna az ellenőrző szerep növelésére. Most például igen komoly feladatot jelent az, hogy az OEP végzi a közgyógyellátottak gyógyszerkeretének a kiszámolását. Az orvosainkat és a gyógyszerészeinket ez a feladat szinte teljesen leköti. Régi elképzelésünk, hogy az ellenőrzésnél együttesen legyen jelen a kellő szakértelem és az érdekeltség, vagyis például egy jó nevű, friss nyugdíjas egyetemi tanárt is meg tudjunk fizetni. Amekkora összeget nekünk megtakarít a munkájával, annak arányában állapítanánk meg a jutalékát. Ez a mostani közalkalmazotti rendszerben utópisztikus gondolatnak tűnik.
– Az OEP számára mekkora és milyen típusú kockázatot jelentene az üzleti biztosítóknak a mostaninál aktívabb megjelenése?
– Aggodalomra legfeljebb az adhat okot, hogy a leendő versenytársak kit tudnak majd elcsábítani az OEP-től a jó fizetés reményében. Jelenleg ugyanis csak egyetlen szervezet van Magyarországon, amely egészségbiztosítással foglalkozik, ez pedig az OEP, így ha felkészült szakemberekre van szükség, azokat csak nálunk találják meg, máshol nem. Ha a szervezet egyben marad, az önmagában, a humán tőke révén is hatalmas versenyelőnyt jelent.
– Az állami intézményeket gyakran éri az a vád, hogy túlméretezett személyi állománnyal dolgoznak, vagyis, ahogy pestiesen mondják, vízfejjel terheltek. Mi mondható el az OEP-ről?
– Minket aligha érhet ez a vád annak ismeretében, hogy például 15 ezer szerződött partnerünk van, évente csaknem 250 millió vényt váltanak ki a patikákban, mintegy 150 millió orvos–beteg találkozót regisztrálunk és 1600 milliárd forinttal gazdálkodunk. Ha ezt visszaosztjuk arra, hogy 3100 főt foglalkoztat a pénztár, akkor – azt hiszem – indokolatlan az OEP esetében túlméretezett személyi állományról beszélni.
– Ez a létszám tartható lehet a későbbiekben is?
– Nyilvánvalóan teljes egészében nem maradhat változatlan a dolgozói létszám és szakmai összetétel.
– Informatikailag is versenyképesnek nevezhető a szervezet?
– Az OEP informatikai hálózata alapjait tekintve megfelelően működik. A probléma az, hogy csak a nevünk alapján vagyunk biztosító, a valóságban azonban nem. Minden lépésünket szigorú, olykor kissé szövevényes jogszabályok határozzák meg, rengeteg olyan partnerünk van, aki nem minden esetben teljesíti a szerződésben foglalt kötelezettségeit és ebből adódnak jellemzően a gondok.
– Ez hogyan függ össze az informatikai fejlettséggel?
– Az összefüggés nagyon egyszerű. A biztosítottak jogviszonyáról van szó, pontosabban annak ellenőrzéséről és az ezzel összefüggő adatokról. Ha egy munkáltató nem jelenti be megfelelően a dolgozóját nálunk, akkor az úgy jelenik meg, mint ha az illető nem lenne biztosított. Az OEP az előírásoknak megfelelően kiküldi a tájékoztató levelet a dolgozónak, arra kérve, hogy mielőbb tisztázza a jogviszonyát. Természetes, hogy felháborodott válaszokat kapunk ezekre az indokolatlan megkeresésekre, holott ez nem a mi informatikai rendszerünk hiányosságából adódik.
– Hogyan vizsgázott a rendszer a most bevezetett jogviszony-ellenőrzés kapcsán?
– Mint ismert, a szolgáltatóknak kötelező, hogy a mi adatbázisunkból ellenőrizzék, a hozzájuk forduló jogosult-e az ellátásra, vagyis van-e érvényes biztosítása. Az ezzel kapcsolatos visszajelzések igen pozitívak, naponta több százezer lekérdezést regisztrálunk, és e hatalmas forgalom mellett is tartani tudtuk a 0,02 másodperces átlagos válaszadási időt.
– Mennyire megbízhatóak ezek a válaszok?
– Az, hogy a válasz a valóságot, a jelen helyzetet tükrözi-e vagy nem, bizonytalan, hiszen ez nagymértékben függ attól, hogy a munkáltató vagy az állami intézmény, amelynél nyilvántartják az illetőt, eleget tett-e az adatszolgáltatási kötelezettségének.
– Mi a helyzet a közgyógyellátottak gyógyszerkeret-ellenőrzésével?
– Az országban 2500 patikában működik a közgyógyellátottak úgynevezett keretfigyelő rendszere, amely átlagosan egy másodpercen belül megadja, hogy egy adott betegnek mekkora összeg szerepel a keretén. Ezek szerintem kellőképpen igazolják informatikai hálózatunk felkészültségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit javítani, gyorsítani a rendszeren.
– Tudvalevő, hogy ön és a kollégái hivatalosan nem foglalhatnak állást a biztosítási reform kapcsán. Ennek ellenére kíváncsi vagyok arra, hogy szigorúan szakmai alapon járható útnak tartja-e az egészségügyi miniszter által felvázolt vegyes rendszer kialakítását.
– Ez valóban politikai döntés függvénye, ám úgy vélem, az OEP elég erős és felkészült arra, hogy helytálljon a Horváth Ágnes javaslatában szereplő vegyes rendszerben.
