Donald Trumpot, az USA elnökét joggal bírálják azért a megjegyzéséért, miszerint a kereskedelmi háborúk jók, és könnyű megnyerni azokat, ám egy szempontból igaza van: a nagy és viszonylag zárt amerikai gazdaságnak jóval kisebb kárt okoznak, mint a nyitottabbaknak - vezeti fel az Európát fenyegető kereskedelmi csapásokat listázó cikkét Martin Sandbu, a Financial Times (FT) publicistája. Az USA iparának megingása és a növekvő infláció ellenére a GDP növekedése továbbra sem rossz, így kérdés, milyen hatással lesznek a gazdaságra az elmúlt időszak tőzsdei hullámzásai.

Ezzel egyidejűleg azok a szankciók, amelyeket az elnök Kína ellen indított kereskedelmi háborújában vetett be, nem kis részben közvetve Európán csapódtak le. Az EU gazdasági növekedése lassul, miközben eleve gyengébb volt, mint amit az USA-ban feljegyezhettek a statisztikusok az elmúlt két évben. Az OECD jelentése szerint a kereskedelem a tél óta stagnál nem csupán az EU és külvilág között, hanem az unión belül is. A külkereskedelem centrikus német gazdaság, Európa motorja GDP-csökkenést szenvedett el az elmúlt negyedévben.

Kapcsolódó

Rosszabb lesz

És a legrosszabb még előttünk állhat. Shahin Vallée, a német külügyi intézet szakértője joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy az USA és Kína kereskedelmi háborúja valutaháborúvá szélesülhet, ami súlyos versenyhátrányt okozhat az európai exportőröknek. A kérdés az, hogy a kiviteltől függő cégek baja mennyire rontja le az egész gazdasággal szembeni bizalmat, ami lefékezheti a feldolgozóiparnál jóval nagyobb súlyú szolgáltató szektort is. Az FT szakírója szerint már látszanak ennek jelei.

Eddig csak egyről beszéltünk a három lehetséges kereskedelmi sokk közül. A második helyen az amerikai kormány közvetlenül Európa ellen irányuló kereskedelmi agressziója áll. Az OECD vezető elemzője, Laurence Boone a nyár közepén azt jósolta, hogy a nyár végére elérheti ez az öreg kontinenst. Trump immáron a német és a francia autóipart is, azaz az agrárgazdaság mellett az EU legnagyobb exportágazatát is támadja. Az USA-EU kereskedelem értéke eléri az évi ezer milliárd dollárt.

Végül a harmadik csapást egy válási megállapodás nélkül brexit mérné Európára, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság és Írország szenvedné el a legsúlyosabb károkat. Ha ez a három sokk beüt, abba beleremeg a német autóipar, amelynek mind az USA, mint az Egyesült Királyság fontos piaca. És ez hatással lesz az autógyártók összes leányvállalatára és beszállítójára a kontinensen, beleértve ebbe a magyar ipar húzóágazatát, a német autócégek itteni üzemeit és üzleti partnereit is.

Mit kéne csinálni?

Az EU nem tudja elszigetelni magát a világ külkereskedelmének felfordulásától. A német gazdasági modell, és ezen keresztül a hozzá kapcsolódó európai beszállítói láncok mindenképpen szenvedni fognak, és ahhoz, hogy a helyzet rendeződjön igen-igen bölcs politikára van szükség. Európa ugyanis csak a belső kereslet erősítésével tud valamennyire úrrá lenni a helyzeten, ami ellentmond a németek mereven egyensúlyi költségvetésre törekvő politikájának.

Az Európai Központi Bank (ECB) várhatóan szeptemberben újabb gazdaságélénkítő támogatásokat jelent be, fenntartva a negatív kamatlábakat. Az eurózóna fiskális politikája azonban eddig adós maradt azzal, hogy hozzájáruljon a bajok kezeléséhez. Ennek politikai okai vannak: a német elit nem akar engedni a költségvetési szigorból, ráadásul - abszurd módon - a legélesebb kritikusa az ECB monetáris enyhítésének. Más szóval Németország nem csupán a probléma legfőbb oka, ha nem a megoldás kulcsa is.