Dempsey ebbe a kategóriába sorolta a ballisztikus rakétatechnológia fejlesztését, a fegyvercsempészetet, a militáns szervezetek támogatását, a tengeri aknák elhelyezését, a tengeralatti tevékenységet és a kibertérben végrehajtott rosszindulatú akciókat. "Végeredményben az idő és Irán magatartása fogja majd meghatározni, hogy a nukleáris megállapodás hatékony és fenntartható-e" - hangoztatta a tábornok a szenátus katonai bizottsága előtt.

Az október elsejével tisztjéről leköszönő tábornok elmondta: azt fogja javasolni Barack Obama elnöknek, hogy az Egyesült Államok ne gyengítse katonai jelenlétét a Közel-Keleten.

John Kerry amerikai külügyminiszter ugyanezen a meghallgatáson egyebek között arról igyekezett biztosítani a szenátorokat, hogy Irán az atomprogramjáról létrejött bécsi megállapodás mellett nem kötött különalkut a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ). Szavai szerint csak technikai részletekre vonatkozó dokumentumokat nem hoztak nyilvánosságra, s ez ilyen esetben bevett gyakorlat.

Védelmébe vette a szenátusi testület előtt az Iránnal megkötött atomalkut Ash Carter védelmi miniszter is, aki szerint az Egyesült Államoknak tovább kell fejlesztenie katonai képességeit, amelyeknek köszönhetően a válaszadás minden lehetősége nyitva maradna Washington előtt, ha Teherán megszegné a megállapodásban foglalt kötelezettségeit.

Az amerikai kongresszusnak az iráni nukleáris megállapodás napjától számítva 60 nap áll a rendelkezésére, hogy eldöntse: támogatja vagy elveti azt. Az amerikai törvényhozásnak, amelynek mindkét házában a republikánusok vannak többségben, szeptember 17-ig kell döntenie.

Ha a kongresszus mindkét háza elvetné az atomalkut - ami megfigyelők szerint valószínű -, és ha a törvényhozás kétharmados többséggel az erre válaszul adandó elnöki vétót is felül tudná bírálni, akkor Obamának nem lenne felhatalmazása a legtöbb Teherán elleni - például az olajipart és a bankszektort sújtó - szankció feloldására. Ez az egyezmény összeomlását jelentené.