Sok ember számára alapvető cél a saját lakás megszerzése, ezért az első lakásukat vásárlók mindig kiemelt szerepet kapnak az ingatlanpiacon. Ma azonban a helyzet jóval összetettebb: a globális és hazai lakhatási válság új környezetet teremtett.

Az is számít, hogy az egyes országok milyen eszközökkel próbálják támogatni a lakhatást.

Hazánkban a lakásvásárlást ösztönző programok kapnak hangsúlyt – ilyen például a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) vagy a kedvezményes 3 százalékos lakáshitel –, míg a világ más részein a szociálisan megfizethető bérlakások támogatása a jellemző.

Generációk és változó életcélok

Az életcélok tekintetében generációs eltérések is tapasztalhatók. A baby boomerek életében a saját otthon és a gyermekvállalás kulcsfontosságú volt a karrierépítés mellett. Az X- és Y-generáció viszont az előző gazdasági válságok hatására gyakran halasztotta első lakásának megvásárlását.

A most piacra lépő Z-generáció ezzel szemben sokkal rugalmasabb életmódot keres, amit a pandémia alatt elterjedt home office is támogat. A technológiai lehetőségek révén szinte bárhonnan dolgozhatnak, ami erősíti a digitális nomád életstílust. Ugyanakkor a gazdasági bizonytalanság miatt sok fiatal nem szeretne évtizedekre eladósodni egy lakáshitel miatt.

Az építőipar és a lakáspiac továbbra is a gazdaság kulcsfontosságú ágazatai közé tartoznak, jelentős mértékben hozzájárulva a bruttó hazai termékhez (GDP-hez). Ezért minden ország érdeke, hogy ösztönözze a lakásépítést.

Ha a saját tulajdon nem minden esetben elsődleges cél, a bérlakáspiacon kell élénkíteni a keresletet. Ide tartozik például a közösségi lakásbérlés, amikor többen bérelnek egy nagyobb lakást, vagy a nagyobb lakóközösségek, ahol a privátszféra mellett közösségi szolgáltatások is támogatják a minőségi élettér kialakítását.

Ugyanígy barátok vagy rokonok is vásárolhatnak közösen ingatlant, nemcsak házastársak vagy élettársak. Párhuzamosan a gyermekvállalás időpontja eltolódik, és a Z-generáció nagyobb mobilitása miatt a lakás már nem feltétlenül a jövőkép központi eleme, hanem az új életstílus részévé válik.

Korábban a saját otthon a biztonság, a siker és a stabil felnőtt élet jelképe volt. A Z-generáció azonban globálisan eltérő hangsúlyokkal újragondolja a lakástulajdon jelentőségét és elérhetőségét.

Jön a Lakópark XPO

Ha érdekli, hogyan alakul a budapesti és vidéki ingatlanbefektetések jövője, mire számíthat az Airbnb-szabályozás és a lakástámogatás kapcsán, vagy milyen lakberendezési és kerttrendek hódítanak, érdemes ellátogatni március 21-én a MOM Sport-ban megrendezett Lakópark XPO-ra. A részletekről itt tájékozódhat.

Venni vagy bérelni?

A lakáspiacon továbbra is alapvető kérdés, hogy érdemesebb-e vásárolni vagy bérelni. A bérlés előnye, hogy nem igényel nagy kezdőtőkét, és könnyebb váltani, ha a körülmények vagy a preferenciák változnak. A vásárlás viszont lehetőséget ad vagyontárgy megszerzésére, ami az árak emelkedésével értéknövekedést is hozhat, ráadásul tehermentes ingatlan esetén a havi lakhatási költségek jelentős része megtakarítható, ha nincs szükség nagyobb felújításra.

Az Eurostat adatai szerint az unióban jelentős eltérések mutatkoznak a saját tulajdonban élők arányában. Magyarországon történelmi okokból a saját lakás dominál. Az EU átlagában a lakosság közel 70 százaléka él saját tulajdonú lakásban, de Közép-Kelet-Európában (Románia, Magyarország, Szlovákia) ez az arány jóval magasabb, míg Nyugaton, például Németországban, sokkal alacsonyabb. 2024-es adatok szerint a legmagasabb arány Romániában (94,3 százalék), Szlovákiában (93,1 százalék) és Magyarországon (91,6 százalék) volt, mindeközben Németországban csupán 47,2 százalék.

Az állami támogatások jelentősen befolyásolják ezeket az arányokat. A 2025 szeptemberében induló kedvezményes Otthon Start lakáskölcsön csökkentheti a havi törlesztőket, de a Z-generáció gyakran szembesül azzal, hogy mindennapi kiadásaik jelentősen korlátozzák a megtakarításokat, így az önerő összegyűjtése (is) nehéz. Az infláció mellett a kezdők fizetése túl alacsony, és a munkaerőpiac változásai nem tartanak lépést a lakhatási költségek növekedésével.

Ennek hatására a saját lakásban élők aránya tovább növekedhet, bár sokaknak a 10 százalékos önerő előteremtése sem reális. Eközben a bérleti piac túlhevülhet, ami javítja a bérlők tárgyalási pozícióját. Bár a bérleti díjak rövid távon stagnálhatnak vagy csökkenhetnek, hosszabb távon konszolidáció várható, ami a fiatalokat a bérlés felé terelheti.

Összességében a Z-generáció nem siet a lakásvásárlással, és ha újraértelmezi a tulajdonlás hagyományos szerepét, az az egész lakhatási ökoszisztémára kihat. A fiatalok döntései hosszú távon befolyásolhatják a piacot, miközben Magyarország továbbra is sajátos valósággal rendelkezik, eltérve a nyugati kulturális trendektől.

Bérlakásprogram vagy kedvezményes hitel?

A magyar lakáspolitika hagyományosan a saját tulajdon ösztönzésére épít: a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), a babaváró hitel és a 3 százalékos fix kamatozású lakáshitel mind a vásárlást támogatják. Ezek a programok rövid távon élénkítik a keresletet, és segítenek az önerő előteremtésében, ugyanakkor a lakásárakba beépülve hosszú távon is drágítják a piacot. Fiatal, kezdő fizetéssel rendelkező háztartásoknak a kedvezményes hitel gyakran nem csökkenti jelentősen a havi terhet, miközben a magasabb árak miatt hosszú évekre eladósodnak.

Ezzel szemben a bérlakásprogramok lehetőséget adnak a fiataloknak, miközben sokkal mobilisebbek is maradhatnak. Nyugat-Európában ez a modell jól működik: Bécsben a városi lakásállomány közel háromnegyede bérlakás, több mint 50 százaléka ráadásul önkormányzati tulajdonban van, és a bérleti díjak szabályozottak, kiszámíthatóak. A bérlakások magas színvonalú fenntartása és az energiatakarékos-megoldások alkalmazása hosszú távon stabil és megfizethető lakhatást biztosít a fiataloknak, anélkül, hogy eladósodnának.

A magyar piac számára a középút lehet a fenntartható megoldás: a kedvezményes hitel segíthet azoknak, akik valóban hosszú távon szeretnének saját lakást, míg a bérlakásprogramok fejlesztése a rugalmas, fiatalokra szabott alternatívát kínálja. Az EU-s példák – például Dánia állami bérlakásprogramjai, ahol a bérleti díj a jövedelem arányában van szabályozva – azt mutatják, hogy a társadalmilag kiegyensúlyozott lakáspolitika egyszerre biztosíthat lakhatási biztonságot és fenntartható ingatlanpiaci környezetet.

Rámennek az üres lakásokra: kemény tervet tett le az asztalra a kormány

Átfogó, ingatlanvásárlást segítő és bérlakásprogramot állított össze a horvát kormányzat. A több évet is felölelő terv hamarosan a törvényhozók elé kerül.

Kapcsolódó