Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Amikor Angela Merkel október 29-én bejelentette, hogy fokozatosan visszavonul a német és az európai politikából, nem sokan siratták meg Dél-Európában. Görögországtól Olaszországig a hideg, szívtelen német kancellárt látják benne, aki az évtized elején kirobbant eurózónás adósságválság idején ráerőltette a bajba került országokra a kőkemény, egyebek mellett bér- és nyugdíjcsökkentésekkel járó költségvetési megszorító politikát - kezdi elemzését Ferdinando Giugliano, a Bloomberg európai ügyekkel foglalkozó publicistája.

A krízis csúcspontján, 2012-ben Olaszországban a jobboldali sajtó Angela Merkel sértegetésére használta fel a labdarúgó-válogatott győzelmét a német csapat felett. Görögországban a megszorítások elleni tüntetések résztvevői rendszeresen Hitler-bajusszal, náci egyenruhában ábrázolták. Bloomberg olasz publicistája szerint Dél-Európa végül kénytelen lesz belátni, hogy oka van sajnálni Merkel visszavonulását.

Egyrészt

Igaz, hogy habozása hozzájárult a válság elnyúlásához és soha nem volt elég bátor ahhoz, hogy szembe nézzen az európai monetáris unió gyengeségeivel. Lassúsága azonban szinte biztosan a német választók vonakodásából fakadt - mármint abból, hogy nem akarták, hogy az ő adóikból segítsék ki a pénzügyi válságba került, dél-európai országokat -, nem a kancellár legendás óvatosságából.

A válság idején elkövetett hibái Giugliano szerint nyilvánvalóak. Késlekedve reagált a görög adósságválságra, azt hitte, hogy az államadósság fenntartható, miközben messze nem volt az. Három mentőcsomag indítását támogatta, amelyek nagyon kemény megszorításokat erőltettek a görög társadalomra, végtelennek látszó recesszióhoz és további eladósodáshoz vezettek.

Az eurózóna szintjén keveset tett a strukturális gondok orvoslására. Az övezetnek továbbra sincs közös kincstára, amely segíthetne kivédeni a gazdasági sokkokat. Hazájában ragaszkodott a béremelések és a költségvetési kiadások féken tartásához, azaz egy olyan kombinációhoz, ami túlzott költségvetési többlethez vezetett Németországban, viszont - az importkereslet alacsony szintje miatt - nem segített más országoknak, hogy német exportjukra is támaszkodva kilábaljanak nehéz helyzetükből.

Másrészt

Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni az óriási fejlődést, amelyen az eurózóna az elmúlt évtizedben átment - véli a Bloomberg cikkírója. A görög, majd az ezt követő ír, portugál, spanyol és ciprusi mentőakciók során fokozatosan létrejött egy olyan rendszer, amelyben az eurótagállamoknak már nem kell megmenteniük egymást, mert ez egy közös intézményrendszer dolga.

Merkel támogatta az Európai Stabilitási Mechanizmus megalapítását, amely - hiteleiért cserébe kiigazító kormányzati programokat kérve - önálló pénzügyi szervezetként siethet a bajba került euróországok kisegítésére. Ennél is fontosabb talán, hogy támogatta Mario Draghi kinevezését az Európai Központi Bank élére, és tartózkodott attól, hogy bírálja a független jegybankot, amikor az monetáris enyhítési politikájával élénkítette az európai gazdaságot.

Elvileg és gyakorlatilag

Elméletben elképzelhető, hogy egy másik német vezető határozottam támogatta volna az eurózóna reformját, elmagyarázva a német választóknak, miért szolgálja ez az ő érdekeiket is. Merkel sokat beszél Emmanuel Macron francia államfő nagy tervéről Európa megreformálására, ám nem sok támogatást adott kollégájának.

Ellentmond azonban ennek, hogy a német politikában nem látszik kifizetődőnek Európa-pártinak lenni. Martin Schulz a szociáldemokrata párt élén kancellárjelöltként látványosan vesztett a 2017-es parlamenti választáson. A Zöldek, akik szintén támogatják az integrációt, erősödnek ugyan, de inkább hazai politikai ígéreteiknek köszönhetően. Az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak párt (AfD), amelyet a görög segélycsomagok ellenzői hoztak létre, folyamatosan erősödik, ami a többi jobboldali pártot is óvatosságra inti az Európa-politika terén.

Giugliano úgy látja, hogy Németország inkább válik önzőbbé és elszigetelődővé a Merkelt követő kancellár irányítása alatt, mint hogy kifelé fordulna. Ezért Dél-Európa hamar felismerheti, hogy inkább sajnálnia kell annak a politikusnak a távozását, akit megvetett.

A fotó forrása: Reuters