Hajdanában Szilvia lányommal az ütött-kopott Volkswagen bogaramban jártuk és kóstolgattuk végig Magyarország dombos-völgyes nyugati szegélyét, ahol akárhány faluban, városban is jár az ember, minduntalan elhangzik az a jelző, hogy vasi. A tájak, amelyeket sok esztendő után ismét felkerestünk – Szilvia azóta a New Jersey-i Rutgers Egyetemen oktatja matematikára a diákokat – szerencsére ma is őrzik szép hagyományaikat: a vasi ízlést, a humort és azt a kedves toleranciát, amely harmóniába tudja ötvözni a magyar, a stájer és a szlovén szokásokat, nyelvjárásokat és persze az ízeket is. Közbevetőleg megemlíteném, hogy a vasi jelző onnét ered, hogy a környék Vas megyéhez tartozik, de ez a közigazgatási meghatározás voltaképpen egy illúzión alapszik, hiszen a megye onnan nyerte nevét, hogy székhelye a Vasvár nevű, ma is létező városka volt, amely a környéken termelt nyersvas királyi raktározó- és elosztóhelye volt hatszáz évvel ezelőtt. A vastermelés réges-régen megszűnt, a vármegye székhelye már nem Vasvár, hanem a jelentős várossá növekedett Szombathely. A vasi jelző azonban megmaradt, sőt jelentése igencsak bővült, sokféle árnyalattal finomodott, különösen ami a kosztot illeti. Ezzel a jelenséggel találkoztunk a némi vargabetűvel elért határszéli Pornóapátiban, ahol az „ősforrásnál” kezdtük el a vasi ízek kóstolgatását. Az ismerkedés egy jeles főzőasszony házában kezdődött, aki arról nevezetes, hogy idős kora ellenére mindmáig ő készíti a lakomákat az egész környék számára, ha lakodalom, keresztelő vagy más olyan esemény adódik, amelynek alkalmából ünnepi evészetre gyűlnek össze az emberek, és igazi vasi ízeket akarnak élvezni. Az ebéd, amelyet számunkra készített, a haramialevessel kezdődött. Főzését végignézhettük a konyhában. Tálalás előtt sós vízben kifőzött, leszűrt eperlevél tésztát tett a levesbe, majd azt meghintette vágott petrezselyem zöldjével. Máig nem tudom, miért nevezik haramialevesnek ezt a jóízű, étvágycsináló fogást, én mindenestre még repetát is kértem belőle. A leves jó bevezetés volt a vasi pecsenyéhez, amely fűszeres ízeivel a magyar konyha egyik igencsak karakteres fogása. A sertéscombszeletek, amelyekből készült, már az előző este óta fokhagymás-tejes páclében áztak. A főzőasszony paprikás lisztben megforgatta őket, majd forró zsiradékban sütötte szép pirosra. A házilag készített kovászos uborka, amit a hús mellé adott, kellemesen egészítette ki a pecsenye erőteljes ízeit. Utána rétes következett, mégpedig kétféle, az őseredeti, vasi változatban. Az egyik erősen borsozott, fűszerezett tört burgonyával volt töltve, a másik tejföllel dúsított omlettel. Készítésükkor dupla réteslapot használt, és alaposan begöngyölte a dús tölteléket, majd a sütőbe téve, lassú tűzön sütötte, amíg a tészta szép színűvé nem pirult. Mindkét vasi rétest melegen kell fogyasztani. A vasi ízek fővárosa Szombathely, Claudius római császár hajdani kedvenc városa, és Szent Mártoné, a ludak védőszentjéé, akinek szülőhelyén épült a Dominikánus templom oldalkápolnája. A város főtere az ínyencségek központja is: vendéglők, sörözők és cukrászdák, a teraszokon színes napernyők és asztalok. Itt, az egyik vendéglőben folytatódott beavattatásunk a vasi ízek világába. Első fogásnak csipörkelevest tálaltak. Valójában finoman pikáns, enyhe ízhatású gombaleves volt; a csipörke szó a csiperkéből származik, helyi dialektusban ejtve. Készítésekor a gombát megpárolják, szitán átpasszírozzák, majd csontlével feleresztik, tejföllel, tojássárgájával és tápiókaliszttel behabarják és sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezve készre főzik, petrezselyem zöldjével meghintik. A levest tárkonyos lubipecsenye követte. Hogy nevében a lubi mit jelent, nem tudom. Az bizonyos azonban, hogy sertéscombból készül. A hús egy részéből tejbe áztatott zsemlével, májjal, petrezselyem zöldjével, tárkonnyal tölteléket készítenek, majd ezt belegöngyölik a félretett hússzeletekbe. Elősütik, majd zsírban pirított vöröshagymával és lecsóval felteszik főni. Mikor jól átfőttek a húsgöngyölegek, a pecsenyelevet tejfeles habarással besűrítik, majd ebbe visszateszik a húst és még egyszer felteszik a tűzre, hogy jól átforrósodjék. Végül szeletekre vágott füstölt szalonnát adnak hozzá, és még néhány percig főni hagyják vele. Frissen, melegen tálalva igencsak kiadós fogás.