A kecskesajtok és a juhsajtok ma már nagy választékban kaphatók Magyarországon is. Itáliától a görög szigetekig, a katalán partvidéktől az Atlasz hegységig mindenütt a „szegény ember tehenének” tejéből készítik a legjobb sajtokat. Talán a legismertebb közülük a pecorino – neve az olasz pecora (juh) szóból származik –, amelyet leginkább Közép- és Dél-Itáliában készítenek egy Szardínia szigetéről származó juhfajta tejéből. A pecorino frissen is kiváló ízű, amikor lágy, majdhogynem túrószerű, de talán még ízletesebb éretten, ilyenkor keményen harsog a fog alatt és pikáns illata orrot-szájat betölt. Más jellegű juhsajt a Spanyolország nyugati részéből, Estremadura tartományból származó, a finom gyapjáról nevezetes merinó juh tejéből készülő La Serana. Ez egy gazdag aromájú, finom ízhatású, szinte már elfeledett, nagy hagyományú sajt. A legnépszerűbb, Görögország határain kívül is elterjedt juhsajt a feta, amely 70 százalékban juhtejből és 30 százalékban kecsketejből készül. A bolgár feta jellegű sajtot ettől eltérően, fele-fele arányban készítik juh- és kecsketejből. Kréta szigetén a juhtejből még vajat is készítenek, ez staka néven kerül forgalomba; Törökországban és Szíriában főleg a leveles tészták készítésénél használják. A csak kecsketejből készített sajtok előállításának számtalan módja van. Az enyhe oltással készült kecskesajt anyaga fehér, tömött, finoman szemcsés, mint például a francia Selles-sur-Cheré. A camembert-típusú Sougon esetében az oltóanyag és a tejsav aránya kiegyensúlyozottabb. Egy másik készítési módnál az oltás a hangsúlyosabb, mint a chevrotin sajtcsalád esetében, ezek a vágható vagy félpuha sajtok több hónapos érlelés után kerülnek forgalomba, ízük pikáns, aromájuk erőteljes. Az érlelés nélküli, készítés után azonnal forgalomba hozott kecskesajtoknál – mint például a francia Chevroux – ügyelni kell arra, hogy ezeket frissen fogyasszuk, mert a minőségüket csak rövid ideig képesek megőrizni. A juh- és a kecskesajtok élvezetet nyújtanak akkor is, ha önmagukban, in natura fogyasztjuk őket, netán némi jóféle bor kíséretében. A gasztronómiai élvezet azonban tovább fokozható – a Magyarországon kevésbé ismert – mediterrán sajtos fogások készítésével. A görög, feta és spenót kombinációjú fogás úgy készül, hogy a megmosott, megszárított spenótleveleket serpenyőben, közepes lángon 20 percig főzik. Majd olívaolajon finomra vágott vöröshagymát pirítanak, amihez hozzáadják a megfőtt spenótot, és szerecsendióval, borssal, sóval ízesítik. További néhány percig főzik, majd leveszik a lángról, reszelt fetát és ricottát adnak hozzá, finomra vágott petrezselyemzöldjével meghintik és melegen tálalják. Egy másik kecskesajtos, mediterrán fogás a négysajtos tagliatelle, amelyhez a tésztát a szokásos módon forró, sós vízben kifőzik. Eközben elkészítik a négysajtos mártást, oly módon, hogy egy kis serpenyőben tejszínt, pecorinót és kétféle kecskesajtot hevítenek. Amikor a főzet hólyagot kezd vetni, hozzáadnak még parmezánt is, sózzák, borsozzák, szerecsendióval ízesítik, majd tovább főzik még 4-5 percig. Amikor a mártás elkészült, ráöntik a kifőzött és leszűrt tagliatelle-re, még egy kis reszelt parmezán sajttal meghintik, majd azon melegében tálalják.