A trappista sajt egyébként - beleértve a hazánkban készített trappistát is - a félpuha, vágható sajtok népes családjába tartozik, amelyek jellemzője, hogy puha, rugalmas állagúak és jól vághatók. Dániában az észak-seelandi Esrom kolostor szerzetesei készítették eredetileg egyik válfaját, később azonban feledésbe merült ennek titka. Körülbelül fél évszázaddal ezelőtt a dán tejgazdasági intézet szakembereinek támadt az az ötletük, hogy újra kellene kezdeni a finom, kellemes aromájú sajt termelését. Hosszas kísérletezés után sikerült a trappista újrafelfedezése, amelyet először dán port salut néven hoztak forgalomba, majd esromra keresztelték át, amikor minden dán sajtot egy-egy dániai helységről neveztek el. Az esrom kenyér formában készül, vékony sárgás kérgét sárga viasz borítja. A sárgás sajtbelső sok kicsiny lyukat rejt, aromája erőteljes, íze pikáns. A kelet-közép-európai trappista sajtok eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Az egyik teória szerint az ausztriai Salzkammergutban, a Mondsee környékén lévő kolostorban készítették először tehéntejből, amelyet néha kecsketejjel vagy juhtejjel is vegyítettek, onnan terjedt el az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén, így hazánkban is. A másik feltevés szerint a trappista Boszniából terjedt volna el Közép- és Délkelet-Európában. Eszerint a Banja Luka-i Mária Csillaga kolostor szerzetesei készítették az első trappista sajtot kontinensünk e részében, s onnan terjedt el mindenfelé. Akárhogyan is, kétségtelen, hogy a trappista eljutott egész Európába, sőt a tengerentúlra is. Így a trappista sajtok családjába tartozik az amerikai "brick" (tégla), amely háromheti érlelés után enyhe ízhatású, de létezik egy 7-10 Celsius-fokon egy-két hónapon át érlelt, erőteljes aromájú változata is. A bricket 1875-ben Wisconsinban készítették először, onnan terjedt el az USA-ban, majd került át Európába is. A kanadai "oka" kicsiny korongokban készül, erőteljes ízű és aromájú trappista jellegű sajt ez is. A trappista - mint a legtöbb sajt - önmagában fogyasztva is élvezetes, nem szorul semmiféle finomításra. A sajt nyújtotta élvezetet azonban sokféle módon fokozni is lehet. A trappista és más félkemény sajtok ízhatásait kiválóan egészíti ki például a dió és a különféle gyümölcsök aromája. A sajtnak almával való fogyasztása a "klasszikus" párosítások közé tartozik. Kiváló ízhatást érhetünk el olyan sajtfalatkákkal is, amelyeknél egy Saint Paulint vagy más trappista sajtot kis kockákra vágva ananászdarabkával kombinálunk, fogpiszkálóval átszúrva persze, mint szokás. Egy sajttálon is remek ízhatást biztosít a félkemény sajtok - köztük a trappista - szeleteiből összeállított választék, dió és gyümölcsök kíséretében. Nagyon sokféle módon használhatjuk a trappista sajtot - esetleg más sajtokkal együtt - kockákra, csíkokra vágva, saláták gazdagításához. A különféle csőtésztákból, zöldségfélékből, sonkából összeállított tésztasaláták a sajtkockák hozzáadása által nyerik el teljes ízgazdagságukat. Ugyanígy akár főfogásként is szerepel egy-egy étkezés során a sajt, kolbász, gomba és kemény tojás kombinációjából készített saláta, amelyhez természetesen megfelelő öntet is jár borecetből, újhagymából, olajból, zöld fűszerekből. Végül, de nem utolsósorban: a trappista sajt kiválóan olvad. Formáját megtartva, belül kellemesen meglágyul, a szájban szinte szétomlik. Ezért melegszendvicsekhez, de pizzákhoz is ideálisan használható - érdemes élni vele. HALÁSZ ZOLTÁN