A felperes pénzügyi intézmény fellebbezett a keresetét elutasító, elsőfokú ítélet ellen és kérte a másodfokú bíróságot, hogy függessze fel a tárgyalást és forduljon az Alkotmánybírósághoz, valamint előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen az Európai Bíróságnál.

Az ítélőtábla a felperes mindkét indítványát még a tárgyaláson elutasította.

A CIB jogi képviselője az elsőfokú ítéletet és a peres eljárás alapjául szolgáló devizahiteles törvényt egyaránt kifogásolta. A tárgyaláson kifejtett véleménye szerint az egyoldalú szerződésmódosítás olyan jogosultság, amely a szerződéskötéskor a felek között fennálló érdekegyensúly fenntartását szolgálja, azonban a nyáron elfogadott törvény ezt a lehetőséget teljesen kiüresítette.

Az alperes magyar állam ugyanakkor úgy véli, az érdekegyensúly fenntartása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

A pénzintézet fellebbezésében az elsőfokú ítélet számos pontját sérelmezte, álláspontja szerint az első fokon eljáró bíróság nem teljesítette indokolási kötelezettségét, a bank szakértőket igénylő bizonyítási indítványait jogtalanul mellőzte, valamint nem adta kellő indokát annak sem, hogy miért tartotta irrelevánsnak az állam erre szakosított szervei által végzett vizsgálatokat, amelyek megfelelőnek találták az egyoldalú módosítás listázott okait és módszereit. A felperes jogi képviselője anyagi jogszabálysértésként említette továbbá azt is, hogy az elsőfokú ítélet a Kúria iránymutatása ellenére nem alkalmazta a részleges érvénytelenséget.

A magyar állam külön fellebbezést nem nyújtott be, ellenkérelmében az elsőfokú ítélet jóváhagyását kérte, fenntartva álláspontját, miszerint a bank általános szerződési feltételeinek egyoldalú módosítást lehetővé tévő pontjai különösképp nem felelnek meg a hét elvből az átláthatóság, a szimmetria és az objektivitás elvének, így azok tisztességtelenek és érvénytelenek.