Az egészségügy helyzete uralta az egész évet. Az állami ellátásban persze történtek változások, már applikáción lehet időpontot foglalni, de a betegek még mindig arra panaszkodnak, hogy a műtétekre és a szakrendelőkben is sokat kell várni. Miért nem elégedettek még mindig a betegek az egészségüggyel?

Több ok miatt is: egyrészt még mindig rettenetesen keveset költünk az egészségügyre, nem csak nemzetközi összehasonlításban, de a betegek ellátási igényeihez/szükségleteihez képest is: sok helyütt méltatlan körülmények közepette juthatnak ellátáshoz, hol légkondi hiányában a túlzott meleg, hol a fűtés nélkülözése okán a hideg tör rájuk ellátásuk során, de az egészségügyi személyzet tagjai is joggal panaszkodnak alkalmatlan munkakörülményeikre, hogy csak néhány faktort említsünk.

Az ellátás körülményeihez képest már csak az ellátás adekvátsága küzd nagyobb kihívással, hiszen a szakmai protokollok nem naprakészek, ahol mégis jelen vannak, azok betartása számtalan ponton szenved csorbát, nem ritkán eszköz vagy személyzet hiányában. Újabb faktorként érdemes megjegyezni, hogy amit a rendszer működtetésére fordítunk, azt is rosszul, rossz hatékonysággal finanszírozzuk: még mindig túlzott mértékben kórházcentrikus az ellátó szektor; az alapellátás fejletlen, kevés szolgáltatást tud nyújtani; de a járóbeteg szakrendelések sincsenek funkcionálisan a helyükön – a hibásan beállított ösztönzők miatt. A döntések útja az irányító rendszeren belül elképesztően hosszú, emiatt késői reakciók születnek, szemben azzal, mintha az intézmények vezetőit nagyobb hatáskörrel ruháznánk fel. Az eredmény rengeteg hatékonyságveszteség.

Az ön által említett problémák mellett a kettős praxis lett a magyar egészségügy sokadik legnagyobb problémája, vagyis az, hogy az orvosok az állami rendelők mellett a magánellátásban is dolgoznak. Mit gondol erről?

A magyar egészségügyben már elment az a hajó, hogy hermetikusan elválasszuk a  magánellátást és a  közellátást egymástól. A korábbi ez irányú kormányzati próbálkozások sem vezettek eredményre, ezért úgy tűnik, egy sokkal jobban kontrollált kapcsolatra, együttműködésre kellene törekedni, olyanra, ami nem vezet a közellátás kiüresedéshez vagy kiüresítéséhez. Nemrégen, amikor Ónodi-Szűcs Zoltán a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság konferenciáján felvette ezt a problémát, kiderült, a Magyar Orvosi Kamara partner tud lenni egy szabályozottabb viszony kialakításában. A közellátásban a teljesítmény elismerésére komoly ösztönzőket kell latba vetni a jövőben.

Bár jövőre egy újabb 80 milliárd forint érkezik az egészségügybe. Ez elegendő lehet az idén is közel 100 milliárdra emelkedő kórházi adósságok mérséklésére? 

Egy lefojtott egészségügyi teljesítmény megőrzésére sem valószínű, hogy elegendő lehet ez az összeg. Az egészségügyi technológia olyan mértékben fejlődik, olyan új, innovatív gyógyszerek kerülnek a piacra, amelyet biztosítani kell a magyar betegek számára is, ez azonban költségesebb egészségügyet eredményez. A mesterséges intelligencia (AI) használata, horribile dictu, különböző algoritmusok kifejlesztése, bevezetése a közellátásba is százmilliókat emészthet fel, ilyen kihívások közepette nem tartom valószínűnek, hogy jövőre a kormány 80 milliárddal "megúszhatja".

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, adatelemző

GDP arányosan egyre kevesebbet költünk egészségügyre. Az uniós átlag 10 százalék, nálunk most az összes egészségügyi kiadás 6,4 százalékon áll. Mi lenne az elvárható GDP arányos költés?

Kapcsolódó

Rapid ütemben, GDP arányosan durván 0,5 százalékponttal illenék emelni évente a közkiadásokat, mert a magyar állampolgárok is megérdemlik a jobb színvonalú ellátást. Ráadásul a rossz minőségű közellátás gátolja a gazdaság fejlődését, növekedését is.

Az egészségügy legnagyobb problémája a humánerőforrás helyzet, főleg a szakdolgozó hiány. Hogyan lehetne akár visszacsábítani a pályaelhagyókat vagy meggyőzni a fiatalokat arról, hogy egy segítő szakmát válasszanak?

Valóban az egészségügy egyik legnagyobb problémája a humánerőforrás jelenlegi helyzete, ami jelentős részben amiatt alakulhatott ki, mert keveset költünk közpénzből az egészségügyre. Egészen a középiskolai oktatás megreformálásáig kellene visszamenni, hogy érdeklődő fiatalok serege jöjjön az ellátó rendszerbe, de érzékelni kell, a mai fiatalok sokkal több szabadidőt igényelnek, mint a korábbi generációk, egyszerűen nem akarnak az ágy mellett "meghalni" idejekorán.

Tisztességes munka, tisztességes bér, civilizált munkakörülmények, emberséges bánásmód, jobb oktatás, nagyobb megbecsültség, ennyi biztos kell a javulás elindulásához. 

Az alapellátás megerősítése fontos, ezt mindenki hangsúlyozza. A háziorvosok képesek lesznek ennyi mindenre figyelni, nem kapnak túl nagy terhet a nyakukba? 

A mai háziorvosi rendszer nyugat-európai társaihoz képest alulteljesít. Ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert nem elegendően széles a hatáskörük és a többletszolgáltatások nyújtásához sincs elégséges finanszírozásuk. Most ugyan több éves huzavona után kaptak lehetőséget hatáskörük bővítésre, de ennél több feladatot is el tudnának látni az orvosok, ha egy körzetben nemcsak egy nővér, szakdolgozó segítené a munkájukat, hanem több szakember például gyógytornász, dietetikus, pszichológus dolgozna együtt, akár valódi praxisközösségben, egymást támogatva, korszerű eszközhasználattal (POCT) felturbózva az ellátás színvonalát. Szignifikánsan többet kellene elkölteni az alapellátásra, mint amennyit most biztosítunk erre a célra. Úgy tűnik, pillanatnyilag a fiatal háziorvos jelöltek számára nincs elegendő szellemi kihívás ebben a munkakörben, nincsenek megfelelő kapcsolódási pontok a magasabb ellátási szintekhez, nem tudnak "messzire" jutni egy-egy beteg ellátásában ezen feltételek között. Így is jó néhány háziorvos erőn felül teljesít. Köszönet érte.

Magyarországon egy állami egészségbiztosító van. Ugyanakkor a betegek egy része nem tudja kivárni a műtéti időpontját, ezért a magánellátáshoz fordul, még akkor is, ha ennek komoly ára van. Rendben van az ön szerint, hogy családok hitelt vesznek fel egy csípőprotézis műtét miatt? Mi lenne a megoldás, egy több biztosítós rendszer, vagy valami vegyes finanszírozás? 

A közellátó rendszert új működési modellre kell átállítani, többletfinanszírozással és olyan hiányzó funkciókkal megerősítve, amelyek ma nincsenek jelen, így a teljesítményösztönzők, a minőségi ellátás honorálása, a beteg útjának végig követése mind olyan feladat, amit a jövőben fel kell vállalni, annak érdekében, hogy a betegek minél könnyebben juthassanak releváns ellátáshoz. Az irányítási rendszerben felhalmozódott túlzott mértékű központosítást pedig le kell építeni, mert kontraproduktív, hatékonyságveszteséget okoz. A rendszer alapjainak újragondolása sokat segíthet már akkor is, amikor a finanszírozási források bővülése még nem tudja "felvenni a megfelelő ritmust".