Tavaly októberben az Egészségügyi Közlönyben hozták nyilvánosságra a magyarországi császármetszés új szakmai irányelvét, amelyet több egészségügyi szakember közösen alkotott meg. Szülész-nőgyógyászok, neonatológusok, altatóorvosok, védőnők, háziorvosok és jogászok is dolgoztak a dokumentumon, ami több újdonságot is tartalmaz, és a következő években alapvetően alakíthatja át a hazai szülészeti gyakorlatot.

Az egyik legfontosabb újítás – válaszolta lapunknak küldött válaszaiban a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkársága, hogy az irányelv lehetővé teszi, hogy indokolt esetekben az anya maga is kérheti a császármetszést, ezzel pedig a nemzetközi gyakorlatot követi a magyar szabályozás. Ez az úgynevezett „császármetszés anyai kérésre” (CDMR) elismeri a várandós nő döntési jogát, ugyanakkor az irányelv hangsúlyozza, hogy ez nem lehet rutin megoldás. A beavatkozás csak részletes, objektív és dokumentált tájékoztatás után, közös döntés eredményeként történhet meg, amely során az anya tisztában van a rövid és hosszú távú anyai és magzati kockázatokkal.

Az irányelv a Robson-féle szemléletet is bevezeti, amely a császármetszések arányának objektív elemzésére és az intézményi gyakorlatok összehasonlítására szolgál. A Robson-klasszifikáció tíz, egymást kizáró és teljes körűen lefedő csoportba sorolja a várandós nőket a szülés előzménye, a magzat fekvése, a terhesség időtartama, a többes terhesség és a szülés megindulásának módja szerint. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy ne pusztán az összesített császármetszési arányt vizsgálják, hanem az is kiderüljön, mely csoportokban magas vagy indokolatlanul növekvő a műtéti szülések aránya.

A Robson-szemlélet alkalmazása nem önmagában a császármetszések számának csökkentését célozza, hanem az átláthatóságot, az intézményi auditot és a szakmai döntések megalapozottságát segíti

– közölte a Belügyminisztérium.

Kapcsolódó

Rengeteg minden változott

Magyarországon a szülészeti gyakorlat az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. A nők ma jellemzően harminc éves koruk felett vállalnak gyermeket, és egyre több társbetegség jelenik meg a várandósoknál. Emellett a lombikprogramok elterjedése miatt nőtt az ikerterhességek aránya, ami fokozta a defenzív orvoslást, és ezzel együtt a császármetszések számát is.

A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkársága szerint a császármetszési arány csökkentése hosszú folyamat, amelyet több tényező befolyásol.

Az egészségbiztosító 2024-es adatai szerint Magyarországon a szülések 41,59 százaléka végződött császármetszéssel: 71 701 szülésből 29 821 történt műtéti beavatkozással. Ez a szám 2015-höz képest folyamatos növekedést mutat, akkor a császármetszések aránya 38,46 százalék volt. 

Nemzetközi összehasonlításban is jelentős eltérések mutatkoznak. Az OECD-országokban a császármetszések aránya átlagosan 25–35 százalék között mozog, jóval meghaladva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ideálisnak tartott 10–15 százalékos arányt. Németországban 2023-ban a szülések 32,6 százaléka császármetszéssel zárult, míg Törökországban a császármetszések aránya 50 százalék körül is alakul. Ezzel szemben az észak-európai országokban, például Izlandon, Norvégiában, Svédországban és Hollandiában jóval alacsonyabb az arány, megközelítve a WHO által javasolt optimális tartományt.

Az új irányelv célja nem a császármetszések azonnali csökkentése, hanem hosszú távon kedvezőbb irányba terelni a hazai szülészeti gyakorlatot – írta a Belügyminisztérium. Az ajánlások egyértelműen támogatják a hüvelyi szülést, és kimondják, hogy a császármetszés csak akkor indokolt, ha orvosi szempontból egyértelműen előnyösebb mind az anya, mind a magzat számára. Az irányelv újraértékeli a korábban rutinszerűen alkalmazott indikációkat, például koraszülés, medencevégű fekvés, méhen belüli sorvadás vagy előző császármetszés esetén.

Az irányelv emellett hangsúlyozza az előzetes császármetszést követő hüvelyi szülés (VBAC) lehetőségét, amennyiben a feltételek megfelelőek. A cél, hogy a szakemberek ne pusztán rutinszerűen alkalmazzák a műtéti szülést, hanem strukturált döntéshozatallal, bizonyítékokon alapuló módon, a Robson-klasszifikáció segítségével mérjék fel a kockázatokat és a potenciális előnyöket.

A dokumentum nem merev szabályokat állít, hanem mérlegelési szempontokat ad a nehezebb esetekre, például medencevégű fekvés, extrém koraszülés vagy mélyen fekvő lepény esetén. A szakma tisztában van azzal, hogy az orvosi döntéshozatal nem választható el a tapasztalattól, az intézményi háttértől és a hazai jogi környezettől. A kompromisszum abban jelenik meg, hogy az irányelv nem tilt, hanem strukturált, auditált döntést támogat, egyúttal jogi és etikai védelmet nyújt a szakembereknek.

Bekerült az irányelvbe az anya döntési joga is

Az anya döntési joga az irányelv szerint feltételekhez kötött, részletes tájékoztatás és közös döntéshozatal alapján érvényesülhet. A császármetszés rövid és hosszú távú anyai és magzati kockázatait világosan kommunikálni kell, hogy a várandós nő tudatosan dönthessen. Ezzel a szabályozás egyszerre tiszteli az autonómiát és biztosít szakmai kontrollt.

Az irányelv nem idealizálja sem a császármetszést, sem a hüvelyi szülést, hanem objektíven vázolja a kockázatokat, a szövődményeket és a jövőbeni terhességekre gyakorolt hatásokat.

A cél az, hogy hosszú távon, az irányelv következetes alkalmazásával, auditokkal és szemléletváltással a császármetszések számának az emelkedése megálljon, és az arány stabilizálódjon a hazai és nemzetközi ajánlások szerint.

Bár azonnali csökkenés nem várható a császármetszések számában Magyarországon, a dokumentum jelentős előrelépést jelent a szülészeti minőségfejlesztés, az átláthatóság és a szakmai standardok terén, és egyúttal jogi, etikai védelmet biztosít mind az anyák, mind a szakemberek számára.