Az élet végéről nehéz beszélni, pedig egyre több magyar család találkozik azzal a helyzettel, amikor már nem a gyógyítás, hanem a szenvedés enyhítése, a méltóság megőrzése kerül előtérbe. Egy friss hazai tanulmány – ami az Orvosi Hetilapban jelent meg – számokkal és tapasztalatokkal mutatja meg, hol tart ma Magyarországon a hospice–palliatív ellátás – és hol vannak még komoly hiányosságok.

2024-ben Magyarországon 26 intézeti hospice-palliatív osztály működött. Ezeken összesen 425 ágy állt rendelkezésre, az osztályokon egy év alatt 6255 beteget láttak el.

Az ágyak kihasználtsága 74 százalékos volt, vagyis folyamatosan nagy volt az igény az ellátásra. 

A bekerülő betegek csaknem kétharmada az intézményben hunyt el, ami jól mutatja, hogy ezekre az osztályokra jellemzően már az élet legutolsó szakaszában érkeznek az emberek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az új európai standardok alapján egymillió lakosra 80-100 hospice és palliatív ággyal kellene számolni, ami tízmillió lakosra vetítve 800-1000 ágyat jelentene, hazánkban azonban ennek mintegy 50 százaléka valósul meg.

Ezzel párhuzamosan az otthoni hospice-ellátás is jelentős szerepet játszik. Az ország 51 otthoni szolgáltatója 2024-ben több mint hatezer esetben nyújtott segítséget, összesen 5634 betegnek.

Egy beteg átlagosan közel egy hónapig részesült ellátásban – ez az idő sokszor nemcsak orvosi, hanem lelki és családi szempontból is rendkívül meghatározó.

A hospice-ellátás mögött komoly ellátási volumen áll: egyetlen év alatt több mint 166 ezer ápolási napot teljesítettek a szolgáltatók. Egy ápolási nap átlagos költsége nagyjából hétezer forint volt, így a teljes közfinanszírozás meghaladta az egymilliárd forintot.

A számok azonban azt is megmutatják, mire koncentrál leginkább a rendszer. Az otthoni hospice-ellátásban részesülők túlnyomó többsége daganatos beteg volt: tízből kilencen rákkal küzdöttek. A hospice-ban eltöltött ápolási napok és a finanszírozás több mint négyötöde is hozzájuk kapcsolódott. Ez világosan jelzi, hogy a magyar hospice-ellátás jogszabályok által is megerősített módon elsősorban az  onkológiai betegek köré szerveződik.

Ennek azonban van egy árnyoldala is. A nem daganatos, de súlyos és gyógyíthatatlan betegségekben – például súlyos tüdőbetegségben vagy szívelégtelenségben – szenvedők alig jutnak hozzá hospice-ellátáshoz, holott életvégi tüneteik és szükségleteik sokszor hasonlóak.

Európai összehasonlításban: középen állunk

A tanulmány nemzetközi kitekintést is ad. Egy európai mutató azt vizsgálja, mennyire épült be a palliatív ellátás az adott ország egészségügyi rendszerébe: van-e megfelelő jogi háttér, képzés és szakpolitikai támogatás. Ebben az összevetésben Hollandia áll az élen, ahol a palliatív ellátás szerves része a mindennapi egészségügyi gyakorlatnak. Ausztria, Belgium és Németország is előrébb jár. Magyarország ezzel szemben a középmezőnyben helyezkedik el: a rendszer már létezik és működik, de még messze nem teljes körű. A régióban nálunk gyengébb helyzetben van Lengyelország és Románia, ami azt jelzi, hogy a térség egészében vannak strukturális nehézségek.

Javuló lefedettség, de töredezett a rendszer

Az elmúlt másfél évtizedben történt előrelépés. Míg 2009-ben az otthoni hospice-ellátás az ország területének nagyjából hetven százalékát fedte le, addig 2024-re ez az arány nyolcvan százalék fölé emelkedett. Ma már minden vármegyében elérhető valamilyen hospice-szolgáltatás.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenhol egyformán hozzáférhető. Sok szolgáltató más régiókból „kiszálló” teamekkel dolgozik, ami továbbra is területi különbségeket eredményez. Van, ahol könnyebb időben segítséget kapni, máshol ez jóval nehezebb.

Több pénz, de nem elég mindenre

A finanszírozás is változott. Míg korábban az állami támogatás a költségek körülbelül felét fedezte, ma az otthoni hospice-ellátás díjazása magasabb, mint az általános otthoni szakápolásé. Ez fontos előrelépés, de a tanulmány szerint önmagában nem oldja meg a minőségi ellátás minden problémáját.

Különösen alulfinanszírozottak a multidiszciplináris és pszichoszociális elemek: a lelki támogatás, a család bevonása, a gyászfeldolgozás segítése. Pedig sok beteg és hozzátartozó számára éppen ezek jelentik a legnagyobb kapaszkodót az élet végén – írják a tanulmányban.

Kapcsolódó