„Már óramű pontossággal borulnak ki ötévente a mainstream politikusok az európai választások közeledtével a radikálisok és populisták előretörése miatt. Aztán a veszély rendre eloszlik, ahogy az Európai Unió balközép és jobbközép erői olyan koalíciókat kötnek, amelyekkel sakkban tudják tartjani a radikális pártokat. Ezúttal azonban más lehet a helyzet” – vetíti előre a Politico.

Simon Hix, az Európai Egyetemi Intézet politikatudományi professzora is arról beszélt, hogy idén már valóban jelentős jobbra tolódást figyelhetünk majd meg az Európai Parlamenten belül. Hasonlót prognosztizált ugyanakkor az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) nevű kutatóintézet is januárban publikált tanulmányában.

A kutatóintézet azzal kalkulált, hogy kilenc tagállamban végezhetnek a júniusi voksoláson az élen a populista pártok:

  • Ausztriában;
  • Belgiumban;
  • Franciaországban;
  • Magyarországon;
  • Olaszországban;
  • Lengyelországban;
  • Hollandiában;
  • Szlovákiában;
  • Csehországban.

Kilenc további uniós országban pedig a tanulmány szerint a második vagy a harmadik helyet szerezhetik meg a populisták.

„Ez jelentős hatást gyakorolhat arra, hogy az Európai Bizottság és a Tanács képes lesz-e továbbvinni a környezetvédelmi és a külpolitikai kötelezettségvállalásokat, beleértve az európai zöld megállapodás következő szakaszát” – mondta Kevin Cunningham, a dokumentum társszerzője.

Tényleg nagy felfordulás várható?

A legkevésbé sem tekinthető azonban általános elemzői nézetnek az, hogy a radikális – akár euroszkeptikus – erők felkavarhatják az uniós állóvizet az EP-választások után.

Kétségtelen, hogy erősödnek ezek a pártok Európa-szerte. Ahhoz viszont, hogy összességében komolyabb befolyásra tegyenek szert uniós színtéren, még kevesek ezek a politikai erők. Az előrejelzések alapján messze vagyunk még attól, hogy kijelenthessük, többségben lesznek az Európai Parlamentben ezek a pártok. Alapvetően két frakcióról van itt szó, az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjáról (ECR) és az Identitás és Demokráciáról (ID). Az ECR atlantista, de EU-kritikusabb hangot üt meg; és többségében populista, radikális pártok alkotják. Az ID pedig szélsőjobboldali, Kreml-barát politikai erőkből áll, akik még az ECR-nél is radikálisabbak, EU-kritikusabbak. Azonban jelenleg úgy tűnik, ez a két frakció együttvéve sem fog többet megszerezni a voksok 25 százalékánál

– nyilatkozta az Economxnak Berkes Rudolf, a Political Capital politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet elemzője.

Hozzátette, elméletben ugyan könnyen összeadhatók a két frakció becsült mandátumai, a gyakorlatban azonban nem valószínű, hogy házasságra lépjenek egymással.

„A hatalmi érdekek teljesen mások, a nemzeti kontextusban is egymással versenyeznek ezek a pártok, a legnagyobb törésvonal pedig maga az orosz-ukrán háború, valamint az Oroszországhoz való hozzáállás”

– jelentette ki a szakértő.

A lengyel Jog és Igazságosság Pártja (PiS) és az olasz kormánykoalíció legnagyobb pártja, az Olaszország Fivérei (FdI) például atlantista, oroszellenes álláspontot képviselnek. Ezzel szemben az ID-ben inkább oroszbarát pártok ülnek, mint például a Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülés.

A szakértő felidézte, az ID és az ECR összeolvadását először a Kreml szorgalmazta, majd a Fidesz vette át ezt a projektet. Kiegészítve azzal, hogy a magyar kormánypárt az Európai Néppártot (EPP) is szívesen látta volna ebben a jobboldali tömörülésben. Azt azonban már a Fidesz is felismerte, hogy ez az összefogás gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Tavaly szeptemberben Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója már azt nyilatkozta, a Fidesz legtermészetesebb helye az uniós frakciók közül az ECR-ben lenne.

Mire lehet elég az EU-kritikus 25 százalék?

Felmerül a kérdés, ha a EP-dominanciához kevés is a jelen állás szerint ID és ECR köreiben landoló összességében 25 százalékos támogatottság, és a megosztottság is jelentős a két frakció között, összefoghat-e ez a két erő bizonyos ügyekben.

Az ID továbbra is kitagadott, tűzfallal körülvett frakció maradhat, az ECR-hez tartozó pártok sem hajlandóak együttműködni a szélsőjobboldaliakkal. Ráadásul még az ID-n belül is vannak feszültségek és egymástól való elhatárolódás

– mondta Berkes Rudolf.

Hangsúlyozta, ha már időszakos összefogásokról van szó, akkor inkább az ECR és az EPP egyes pártjai között fordulnak elő ilyenek. Az utóbbi időben elsősorban migrációs és klímaügyi kérdésekben születtek a két frakció között ilyen megállapodások.

Összességében azonban az látszik, hogy

„most a verseny a harmadik helyért, a harmadik legnagyobb frakció szerepéért folyik az ECR, az ID és a Renew Europe között. Ha a számokra ránézünk, továbbra is azt látjuk, hogy folytatódhat az az EP-politika, amelyet eddig is megszoktunk, ami stabilitás tekintetében mindenképp jó.”