Kifejezetten káros és udvariatlan dolognak tűnik legalábbis, hogy ugyanazon a napon, amikor Magyar Péter leendő magyar miniszterelnök Brüsszelben tárgyalt az unió vezetőivel, Ursula von der Leyennel és António Costával, az Európai Bizottság több fronton is súlyos támadásokat intézett Magyarország ellen.
Az egyik ügy a védett magyar üzemanyagárakhoz kapcsolódik, mivel a Bizottság szerint az
uniós jogot sértheti, ha a magyar rendszámú járművek kedvezőbb áron tankolhatnak, mint a külföldi rendszámú autók.
Ennél is súlyosabb jogi következményekkel járhat az a másik eljárás, amelyben Brüsszel a Mol és a Molhoz kötődő társaságok választottbírósági lépései miatt küldött indokolással ellátott véleményt Magyarországnak.
A Bizottság álláspontja szerint Magyarország nem akadályozta meg az EU-n belüli beruházó–állam választottbírósági eljárások tilalmának megsértését. Ez jogi nyelven azt jelenti, hogy Brüsszel szerint egy uniós tagállam befektetője nem viheti egy másik uniós tagállammal fennálló beruházási vitáját olyan nemzetközi választottbíróság elé, amely az uniós bírósági rendszeren kívül működik.
Bár nem konkretizálták, de az ügy középpontjában a Mol és Horvátország régóta húzódó INA-vitája áll. A Mol 2013-ban indított választottbírósági eljárást Horvátországgal szemben az ICSID előtt. A testület 2022. július 5-én ítélt a Mol javára, és mintegy 183 millió dollár kártérítést, valamint kamatokat és költségeket állapított meg Horvátország terhére az Energia Charta Egyezmény alapján. A vita új szakaszba lépett, amikor a Mol az Egyesült Államokban kérte az ICSID-ítélet elismerését és végrehajtását. A társaság tájékoztatása szerint a Columbia Kerületi Szövetségi Bíróság - már jóval a választások után - 2026. április 28-án jogerős végzéssel amerikai szövetségi bírósági ítéletté alakította a választottbírósági döntést, mintegy 286 millió dolláros összegben, az előzetesen felhalmozott kamatokkal együtt.
Brüsszel most éppen ezt a logikát vitatja.
A Bizottság szerint a Mol egy harmadik országbeli bíróságnál próbált elismertetni és végrehajtatni egy olyan intra-EU választottbírósági ítéletet, amelyet az Energia Charta Egyezmény 26. cikke alapján hoztak meg. A Bizottság azt is kifogásolja, hogy egy Mol által ellenőrzött társaság újabb EU-n belüli befektető–állam választottbírósági eljárást indított egy másik tagállam ellen.
Itt válik az ügy Magyar Péter számára is politikai csapdává.
A kérdés nem pusztán az, hogy egy magyar nagyvállalat megnyert-e egy nemzetközi választottbírósági pert Horvátországgal szemben. A tét az, hogy a következő magyar kormány elfogadja-e Brüsszel értelmezését, amely szerint az Európai Unió Bíróságának 2021-es Komstroy-ítélete visszamenőleg is alkalmazható az ilyen ügyekre, vagy kiáll a Mol által megszerzett választottbírósági pozíció mellett.
A Komstroy-ítélet lényege röviden a következő: az Európai Unió Bírósága 2021. szeptember 2-án kimondta, hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikke nem szolgálhat jogalapként olyan választottbírósági eljáráshoz, amelyben egy uniós tagállam befektetője egy másik uniós tagállamot perel. Az alapügy eredetileg Moldova és a Komstroy között folyt, vagyis nem klasszikus EU-n belüli vita volt. Az EUB döntésének valódi súlya mégis az lett, hogy a Bíróság az uniós jog autonómiájára hivatkozva kizárta az Energia Charta intra-EU választottbírósági alkalmazását.
Az EUB szerint nem kerülhetnek ki az uniós jogrendből azok a befektetési viták, amelyek valójában két uniós jogalany, egy tagállam és egy másik tagállamból érkező befektető között zajlanak. Az ilyen választottbíróságok az uniós bírósági rendszeren kívül működnek, miközben az ügyekben uniós jogi kérdések is felmerülhetnek.
A gond az, hogy a Bizottság álláspontja szerint az EUB ítéletei főszabály szerint visszamenőleges hatállyal értelmezik az uniós jogot. Ebből következik Brüsszel érvelése: a Komstroy-ítélet nem kizárólag a jövőbeli eljárásokra vonatkozik, mivel azt mondja ki, hogy az Energia Charta 26. cikke uniós jogi szempontból eleve nem alkalmazható EU-n belüli befektető–állam választottbíráskodás alapjaként.
Magyarország ezzel szemben 2024. június 26-án külön nyilatkozatot tett. A magyar értelmezés szerint a Komstroy-ítélet csak jövőbeli intra-EU beruházási választottbírósági eljárásokra alkalmazható, miután az Energia Charta Egyezményt megfelelően módosították. Ez a különálló magyar álláspont ütközik az EU és 26 tagállam közös nyilatkozatával, amely szerint az Energia Charta 26. cikke nem alkalmazható, és az uniós álláspont szerint soha nem is volt alkalmazható ilyen EU-n belüli választottbírósági eljárásokra.
Ezért kulcskérdés, hogy a 2013-ban indított Mol–Horvátország-ügyre is kiterjed-e a Komstroy-ítélet hatása. Ha Brüsszel álláspontja érvényesül, akkor a Molnak kedvező választottbírósági döntés végrehajtása uniós jogi szempontból támadható marad. Ha a magyar álláspont érvényesül, akkor az ügy olyan korábbi eljárásnak tekinthető, amelyet nem lehet utólag a Komstroy-logika alapján semlegesíteni.
Az ügy intézményi menete is fontos. A kötelezettségszegési eljárásban először a Bizottság felszólító levelet küld a tagállamnak. Ha a válasz nem kielégítő, indokolással ellátott vélemény következik. Ez már formális jogi álláspont: a Bizottság megjelöli, miben látja az uniós jog megsértését, és határidőt ad a tagállamnak a korrekcióra. Ha ezután sincs megoldás, az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülhet.
Magyarország most ebben a második szakaszban van. A Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött, Magyarországnak két hónapja van válaszolni és intézkedni. Kielégítő válasz hiányában Brüsszel az EUB elé viheti az ügyet.
A Bizottság érvelésének másik fontos eleme az állami felelősség kérdése. Brüsszel nem egyszerűen azt állítja, hogy a Mol jogi lépéseket tett Horvátországgal szemben. A Bizottság közleménye kifejezetten
magyar állami ellenőrzés alatt álló Molról
beszél, és azt állítja, hogy a tagállami felelősség bizonyos esetekben kiterjedhet magánjogi szervezetek aktusaira is, ha azok állami felügyelet vagy tényleges ellenőrzés alatt állnak, közérdekű feladatot látnak el, különleges jogosultságban részesülnek, vagy tevékenységük az állam politikáját tükrözi.
A Bizottság szerint Magyarország nem hivatkozhat automatikusan arra, hogy a Mol különálló gazdasági társaság. Brüsszel azt próbálja bizonyítani, hogy a Mol és a Mol-érdekeltségek lépései mögött olyan állami befolyás, stratégiai érdek vagy állami jogi álláspont jelenik meg, amely miatt a cselekmények Magyarországnak is betudhatók. A Mol saját részvényesi tájékoztatója szerint a „B” sorozatú részvény a magyar kormány tulajdonában van.
Ez a pont különösen érzékeny, mivel a Mol nem egyszerű piaci szereplőként jelenik meg az ügyben. Stratégiai energetikai vállalatról van szó, amelynek horvátországi befektetése több mint egy évtizede magyar–horvát politikai és jogi konfliktus tárgya. A Bizottság tehát nem egy elszigetelt vállalati döntést vizsgál, mivel az ügyet az uniós jogrend védelmének és az EU egységes nemzetközi jogi álláspontjának részeként kezeli.
A háttérben éles jogi érdekellentét húzódik az Európai Unió Bírósága és a nemzetközi beruházásvédelmi választottbíróságok között. Az EUB az uniós jog autonómiáját védi, vagyis azt, hogy az uniós jog végső értelmezése az uniós bírósági rendszerben maradjon. A nemzetközi választottbíróságok ezzel szemben gyakran a nemzetközi szerződésekből, így az Energia Charta Egyezményből indulnak ki, és saját joghatóságukat ezek alapján állapítják meg. Viszont az EU Bírósága és a nemzetközi választottbíróságok (ICSID) között nincs alá-fölé rendeltségi viszony a nemzetközi közjogban. Az ICSID nem ismeri el az EUB ítéleteinek kötelező erejét saját magára nézve, ami folyamatos jogbizonytalanságot szül az ilyen ügyek végrehajtásánál (hol és hogyan hajtják be a pénzt).
Ezért a Mol–INA-ügy már régen túlnőtt a két vállalat, illetve a magyar és a horvát állam vitáján. A kérdés ma már az, hogy az Európai Unió meddig terjesztheti ki saját bírósági jogértelmezését egy korábban indult, nemzetközi választottbírósági úton lezárt ügyre. A másik kérdés az, hogy egy magyar kormány milyen álláspontot képvisel akkor, amikor egy magyar stratégiai vállalat jogerős nemzetközi választottbírósági pozíciója kerül szembe Brüsszel uniós jogi érvelésével.
Így bár még meg sem alakult, az új magyar kormány masszív érdekkonfliktusba került.
- Egyrészről a piacok és az uniós források szempontjából racionális érdek az Európai Bizottsággal való jogi konfliktusok lezárása (vö.: kompromisszum).
- Másrészről egy nemzeti olajipari vállalat (Mol) 236 millió dolláros jogos követelésének politikai feladása komoly hazai gazdasági károkat és részvényesi elégedetlenséget okozhat.
Magyar Péter számára ezért az ügy politikailag is kényes. Ha elfogadja a Bizottság álláspontját, akkor Brüsszel oldalára áll a Komstroy-ítélet visszamenőleges alkalmazhatóságának kérdésében. Ha vitatja azt, akkor a Mol és az Orbán-kormány álláspontjához kerül közelebb. A válasz elkerülhetetlen lesz, mivel az eljárás határideje ketyeg, a Bizottság pedig már jelezte, elégtelen magyar válasz esetén az ügy az Európai Unió Bírósága elé kerülhet.