Július 4-én, szimbolikusan a Függetlenség Napján írta alá Donald Trump mérföldkőnek számító törvényjavaslatát, mindössze egy nappal azután, hogy a Kongresszus szűk többséggel megszavazta azt. A törvénycsomag ellen csak két republikánus szavazott a Képviselőházban, csatlakozva mind a 212 demokratához, akik egységesen ellenezték a törvényjavaslatot.

A 870 oldalas One Big Beautiful Bill Actnek (OBBBA) nevezett törvény tartalma:

Kapcsolódó

  • meghosszabbítják a Donald Trump első ciklusában meghozott adócsökkentéseket, amelyek most járnának le;
  • a Medicaid kiadásai meredeken csökkentik, amely az alacsony jövedelműek és a fogyatékkal élők állami egészségügyi ellátását biztosítja;
  • adómentes lesz a borravaló, a túlórárapénz;
  • 150 milliárd dollárral növelik a védelmi költségvetést;
  • a Biden-korszakbeli tisztaenergia-adókedvezményeket csökkentik;
  • 100 milliárd dollár pluszforrást kap a bevándorlási hivatal (ICE).

Gazdasági elemzők szerint a törvény további jelentős terhet ró a büdzsére, aminek a deficitjét a Covid óta képtelenek megnyugtató pályára állítani. Az adósságpálya fenntarthatóságával kapcsolatban komoly kérdéseket vet fel, hogy a törvény a GDP 120 százalékára rúgó államadósságot a 10 év múlvára a GDP 135 százalékára becsült adósságot önmagában mintegy 7,5 százalékponttal növeli.

Donald Trump korábbi szoros szövetségese, Elon Musk többször is keményen nekiment a törvényjavaslatnak, teljesen „őrültnek és pusztítónak” nevezve azt. Végül a törvény megszavazása után be is jelentette, hogy új pártot alapít Amerika Párt néven. Véleménye szerint az Egyesült Államoknak alternatívára van szüksége a demokrata-republikánus kétpárti rendszerrel szemben, itt az ideje egy új politikai pártnak, amely valóban törődik az emberekkel. 

Még csak keresik a fogást a demokraták

Lévai Dániel, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatója az Economxnak a törvény elfogadásának következményeiről elmondta, hogy rövid távon Trump elnök továbbra is uralja a politikai napirendet, a kongresszusi republikánusok összezártak az elnök mögött. A demokraták nem tudták megakadályozni a törvény elfogadását. A két republikánus képviselő pedig, aki a törvény ellen szavazott, várhatóan trumpista kihívókat fog kapni a 2026-os félidős republikánus előválasztásokra. 

Hosszabb távon viszont a demokraták felkarolhatják azon amerikai állampolgárokat, akik elveszítik eddigi Medicaid támogatásukat. Egyes előrejelzések 11 millió főre teszik az érintettek körét.

Már most nyárra mozgósítási céllal elindítanak egy kampányt, hogy felrázzák szavazótáborukat. Nagy szükségük van rá. A közvélemény-kutatások szerint az amerikai törvényhozásban tevékenykedő demokraták munkáját a megkérdezettek közel 60 százaléka negatívan ítéli meg

– emelte ki az elemző.

Lévai Dániel arra is emlékeztetett, hogy New Yorkban éppen egy radikális baloldali jelöltet szavaztak meg polgármesterjelöltnek, ami veszélyezteti a mérsékelt demokraták támogatását.

A kutató szerint a vezetési válsággal küzdő Demokrata Pártnak a OBBBA akkor lehet mentőöv, ha a párton belül kikristályosodik, hogy a középen álló szavazókat szólítják meg, vagy elmozdulnak egy radikális baloldali program felé. 

Mennyire lesz erős a Musk-hatás?

A republikánusok hosszabb távú kilátásaira rátérve az elemző elmondta, hogy a Trump-adminisztráció számára óriási siker lehet a törvény elfogadása, mert a szakpolitikai programok mögé most jelentős költségvetési támogatást rendelt az amerikai törvényhozás republikánus többsége.

Az ICE költségvetése például a többi amerikai hivatalhoz képest a legnagyobb lett. Több ezer új munkatársat tudnak felvenni és a kitoloncolási célszámok eléréséhez szükséges infrastruktúrát is kiépíthetik. Az adminisztráció eddigi legnépszerűbb intézkedései közé az illegális bevándorlási válság kezelése tartozik, a mostani költségvetési támogatással ez az amerikai bizonytalan szavazókat is megszólíthatja.

Azonban a legnagyobb kihívást a törvény elfogadása kapcsán az elnök és a Tesla-vezér közötti konfliktus adja. Egy harmadik párt megjelenése csökkentheti a republikánus választási sikereket a 2026. novemberi félidős választásokon

– reagált Musk pártalapítására az elemző.

A milliárdos motivációi kapcsán Lévai Dániel leszögezte, hogy Elon Musk az amerikai zöld átállás nagy nyertese volt, bevételeinek jó része a szövetségi állammal fenntartott szerződéseiből származott.

Az elnök és a Tesla vezér közötti konfliktus így alapvetően arra vezethető vissza, hogy Musk úgy érezhette, hogy az a hathatós és a kampányban sorsdöntő támogatás nem állt arányban azzal a megbecsüléssel, amit a Trump-adminisztráció nyújtott.

A költségvetési törvény nem támogatja a zöld átállást, így a benne érdekelt Musk bevételektől esik el. Emellett ott volt a NASA vezetőjének kérdése is. Musk egy megbízható szövetségesét szerette volna a NASA élén látni, ezt azonban Trump elutasította.

Musk pártalapítása kockázatot jelent, nem beszélve arról, hogy az X is a Tesla-vezér kezében van, ami az amerikai jobboldal legfontosabb kommunikációs felülete. Trump és Musk vitája így mindkét félnek árthat középtávon. 2017-ben Musk már vállalt elnöki tanácsadói szerepet, majd a Párizsi Klímaegyezményből való kilépés miatt lemondott és demokrata elnökjelöltet támogatott

– emlékeztetett Lévai Dániel.

A „fúrj bébi, fúrj” stratégia inkább a hazai piacnak szól

Papp Gábor, a Magyar Külügyi Intézet kutatója az Economx kérdésére a fosszilis energiaiparnak nyújtott támogatás növelésének a lehetséges geopolitikai következményeire tért ki. 

Az elemző kiemelte, hogy az Egyesült Államok már most is az élmezőnybe tartozik a fosszilis energiahordozók kitermelésében, a kőolaj és a földgáz esetében pedig e mellett még a világ fő exportőreinek egyike is.

Ebből adódóan inkább látszik úgy, hogy a támogatások növelése elsősorban – még ha egyébként az export növekedéséhez is hozzájárulnak – inkább a hazai piacnak szólnak, azon belül is a különböző, gyakran energiaigényes iparágak hazahozatalának a stratégiájába illeszthető. E célkitűzés természetesen maga is bír geopolitikai relevanciával, például az értékláncok rövidítésével ellátásbiztonsági szempontból

– húzta alá.

Mindemellett a növekvő nyersanyag-kitermelés és felhasználás növekvő széndioxid-kibocsátáshoz is vezet, ami pedig így növelheti a feszültséget a kutató szerint az Egyesült Államok és a nála „zöldebb” politikát folytató államok között. Ennek intenzitása és megnyilvánulási formái azonban nagyban függenek attól, hogyan alakul a fosszilis energia és a zöldenergia párharca az elkövetkező évtizedekben.

„Így összességében, a potenciális geopolitikai következmények egyelőre mérsékeltnek tűnnek, és azokkal sem rövid távon érdemes elsősorban számolni” – zárta gondolatait Papp Gábor.