Vajon a világ egyik leggazdagabb olajállamában tartott csúcstalálkozó eredményezhet-e érdemi fellépést az éghajlatváltozással kapcsolatban?
A BBC bizonyítékai szerint az Egyesült Arab Emírségek csapata a COP28 előtt az éghajlat-változási tárgyalásokat olaj- és gázüzletek megkötésére akarta felhasználni, ami csak fokozta az aggodalmakat.
Greta Thunberg kampányoló szerint ezek az ENSZ éghajlat-változási csúcstalálkozók csak „bla-bla-bla-bla” – vagyis csak beszéd, de semmi cselekvés.
A világ először csak nyolc évvel ezelőtt, a párizsi COP21 konferencián állapodott meg közösen az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről.
Közel 200 ország vállalta akkor, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést „jóval” 2 Celsius-fok alatt tartja, és „további erőfeszítéseket tesz” annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fokra korlátozza, ami az ENSZ tudósai szerint létfontosságú a legveszélyesebb éghajlati hatások elkerülése érdekében – idézte fel írásában a BBC.
Az ENSZ szerint a 2015-ös párizsi megállapodás nagy előrelépés volt, és „szinte mindenütt éghajlatvédelmi intézkedéseket” váltott ki. Ez segített csökkenteni a világ által várható felmelegedés mértékét.
A világ azonban még mindig közel sem cselekszik olyan ütemben, mint amilyenre a párizsi célok eléréséhez szükség lenne – erősítette meg egy nemrégiben készült ENSZ-jelentés.
Betartott vállalások
A várakozások szerint a COP28 konferencián megállapodás születik arról, hogy a nemzeti kötelezettségvállalásokat ki kell terjeszteni az összes gazdasági tevékenységből származó kibocsátásra, például az élelmiszerekre és a mezőgazdaságra is.
Törekvés lesz arra is, hogy az országokat egy kicsit elszámoltathatóbbá tegyük az ígéreteikért. Jelenleg ugyanis a párizsi megállapodás nem kényszerítheti az országokat semmire, mivel az ENSZ-folyamatban minden intézkedés önkéntes.
Kulcskérdés a pénz
Sok szó esik majd arról, hogy ki kinek mit fizet. A jó hír az, hogy a megújuló technológiák, például a szél- és napenergia sokkal olcsóbbá váltak, és az általuk termelt villamos energia sok esetben olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagok.
Az Egyesült Arab Emírségek egyik célja, hogy a világ 2030-ig aláírja a megújuló energiakapacitás megháromszorozását, amelyről az Egyesült Államok, Kína és más G20-országok már megállapodtak. Az Egyesült Arab Emírségek azt is szeretné elérni, hogy 2030-ig megduplázzák az energiahatékonysági fejlesztések ütemét.
Ezek az intézkedések jelentős előzetes beruházásokat igényelnek, még akkor is, ha hosszú távon megtakarításokat eredményezhetnek. Az éghajlatváltozás várható hatásaira való felkészülés – és azok kezelése – pedig, amiről már most tudjuk, hogy bekövetkezik, dollárbilliókba fog kerülni.
Segítsenek a gazdagok
E viták középpontjában a világot megosztó mélységes egyenlőtlenség áll. A legtöbb gazdag ország a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével gazdagodott meg. A szegényebb országok szerint a gazdagabb országoknak most arra kell fordítaniuk a pénz egy részét, hogy segítsenek nekik zöldülni és kezelni a gazdag világ által okozott éghajlati hatásokat.
A fejlett országok évi 100 milliárd dollárt fordítanának a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelméhez. (Ezt az összeget egyébként eredetileg már 2020-tól megígérték.)
A 2022-ben Egyiptomban megrendezett COP27 nagy sikere az volt, hogy megállapodás született egy új „veszteség- és kárenyhítési” alap létrehozásáról, amely a legszegényebb országok éghajlati katasztrófáinak kezelését segíti.
De mely országok fognak pénzt tenni az alapba? Az Európai Unió jelezte, hogy kinyitja a pénztárcáját, de mi a helyzet az Egyesült Államokkal és más nagy gazdaságokkal?
Kína, Szaúd-Arábia és az Öböl-menti államok egyébként a COP szempontjából még mindig fejlődő országoknak minősülnek, és ezért nem kötelesek befizetni az ilyen alapokba – ami nagy vita tárgya.
