A vártnak nagyjából megfelelően 175 ezerrel nőtt a nem mezőgazdasági munkahelyek száma (NFP) az Egyesült Államokban májusban, a munkanélküliségi ráta pedig 7,5 százalékról 7,6 százalékra nőtt − közölte az amerikai munkaerő-piaci statisztikai hivatal (BLS). Az NFP bővülése belesimul az elmúlt két év trendjébe: szinten minden hónapban kétszázezer körüli bővülést regisztráltak, az utóbbi egy év átlaga pedig 172 ezres bővülés volt. A munkaerő-piaci statisztikákat sokat módosítják utólag, ezért a 160 ezres bővülést jósló elemzői konszenzus felülteljesítésének kevés megfigyelő ad jelentőséget. A munkanélküliségi ráta növekedése miatt sem szabad megijedni a közgazdászok szerint, hiszen ez inkább arra utalhat, hogy a lassú javulásban bízva sokan visszatértek a munkaerőpiacra állást vadászni, ami papíron rontja a statisztikát. A munkaerő-aktivitási arány − aminek a válság előtti helyzethez viszonyított háromszázalékos visszaesését sokan a legnagyobb gondnak tartják az amerikai gazdaságban − talán éppen a visszaáramlók miatt emelkedett egytized százalékkal, 63,4 százalékra.
Ez a növekedés azonban éppen hogy elég arra, hogy csigatempóban, hosszú távon mérsékelje a munkanélküliséget; a 2007−2009-es recesszióban elveszett, közel tízmillió amerikai munkahelyből még mindig hiányzik 2,4 millió, miközben a lakosság sokat növekedett azóta. A korábbi foglalkoztatottsággal számolt potenciális lehetőségeihez képest így hatalmas kiesést szenved el az amerikai gazdaság, ráadásul minél tovább maradnak állás nélkül a munkaerőpiacról kiesettek, annál nehezebben térnek vissza, tehát annál inkább strukturális lesz a hiányuk. A jelentés számos további részlete is kedvezőtlen. A várt 0,2 százalékos növekedés helyett egy helyben maradtak a bérek, amit az is indokol, hogy a legtöbb állás azokban a szektorokban jött létre, ahol a legalacsonyabbak a medián keresetek. A szövetségi kormányzat újabb, ezúttal 14 ezer fős leépítése nem meglepő az utóbbi időszak után, a feldolgozóiparból kirúgott 8 ezer ember viszont igazolja a konjunktúrával kapcsolatos félelmeket. A ledolgozott órák száma hangyányit emelkedett, heti 34,4 óráról 34,5 órára, bőven a hibahatáron belül.
Nem változott tehát az amerikai gazdaság képe a piaci elemzők kedvenc statisztikai jelentése alapján, ami tovább bonyolítja a Federal Reserve előtt álló dilemmát. Az intézmény kormányzói a piacon egyre több jelét látják annak, hogy eszközárbuborékokat okoz a túlságosan olcsó pénz. Inflációs fenyegetésnek mégsem látni nyomát, és a munkaerőpiac normalizálódása előtt is hosszú út áll − ahogyan a mostani jelentés is megerősítette. Nem látni egyértelmű bizonyítékát annak sem, hogy a Fed tavaly ősszel kezdett legújabb eszközvásárlási programja (QE) érdemben javítaná a foglalkoztatottságot (azóta csak kéttized pontot javult a munkanélküliségi ráta). Az ingyenpénz-függővé vált piacok mindenesetre pozitívan reagáltak a jelentésre − a részvényindexek emelkedtek, a dollár és a kötvényhozamok pedig estek −, tehát valamivel talán kevésbé látják közelinek a QE-program csökkentését.
Napi grafikonok
